Skip to content

Egy nő megtörte a böjtjét Ramaḍān-ban hét napig - miközben ő gyermekágyi vérzéstől szenvedett, ám nem pótolta be azokat (a napokat) míg el nem érkezett a második Ramaḍān; a második Ramaḍān-ból hét nap telt el felette - ő ekkor szoptató (anya) volt és nem pótolta betegséggel indokolva. Hogy kell őt megítélni, hiszen már a harmadik Ramaḍān közeleg? Mutass nekünk útmutató tudást - Allah jutalmazzon ezért!

السؤال

  1. Kérdés:

Egy nő megtörte a böjtjét Ramaḍān-ban hét napig - miközben ő gyermekágyi vérzéstől szenvedett, ám nem pótolta be azokat (a napokat) míg el nem érkezett a második Ramaḍān; a második Ramaḍān-ból hét nap telt el felette - ő ekkor szoptató (anya) volt és nem pótolta betegséggel indokolva. Hogy kell őt megítélni, hiszen már a harmadik Ramaḍān közeleg? Mutass nekünk útmutató tudást - Allah jutalmazzon ezért!

س19: امرأةٌ أفطرت في رمضان سبعة أيامٍ وهي نفساء، ولم تقض حتى أتاها رمضان الثاني، وطافها من رمضان الثاني سبعة أيامٍ وهي مرضعٌ، ولم تقض؛ بحجّة مرضٍ عندها، فماذا عليها وقد أوشك دخول رمضان الثالث؟ أفيدونا أثابكم الله.

الجواب

  1. Válasz:

Ha ez a nő abban az állapotban volt ahogyan azt említette is magáról - betegségtől szenved, nem tudja bepótolni - úgy ő akkor pótolhatja be és böjtölheti amikor képes lesz rá; hiszen jogos mentsége van, még akkor is ha már a második Ramaḍān érkezik is el.

Ám, ha nincs jogos mentsége; ellenben kifogásokat keres és hanyagságot mutat, nem megengedett neki, hogy késleltesse a Ramaḍān bepótlását a második Ramaḍān-ig,

ʿĀ’iša (Allah legyen elégedett vele) mondta: Bepótolni való rész volt nekem Ramaḍān-ból, ám nem tudtam bepótolni azt csupán Šaʿbān hónapban.

Erre támaszkodva: az ilyen nőnek el kell gondolkoznia; ha nincs mentsége, ekkor ő bűnös, neki Allah-nak kell bűnbánatot bemutatnia és sietve igyekeznie kell bepótolni azt, ami rá nézve kötelező a böjtből. Ha van jogos mentsége, vele szemben nincs kifogásolható dolog, még akkor sem ha egy vagy két évet késlekedik is.

ﺟ19: إذا كانت هذه المرأة كما ذكرت عن نفسها -أنها في مرضٍ، ولا تستطيع القضاء- فإنها متى استطاعت صامته؛ لأنها معذورةٌ، حتى ولو جاء رمضان الثاني.

أما إذا كان لا عذر لها، وإنما تتعلل وتتهاون، فإنه لا يجوز لها أن تؤخّر قضاء رمضان إلى رمضان الثاني، قالت عائشة رضي الله عنها:

«كَانَ يَكُونُ عَلَيَّ الصَّوْمُ، فَمَا أَسْتَطِيعُ أَنْ أَقْضِيَهُ إِلَّا فِي شَعْبَانَ» [1].

[4] البخاري، كتاب الصوم، باب متى يقضي قضاء رمضان (1950)، ومسلم، كتاب الصيام، باب في جواز تأخير قضاء رمضان (151) (1147).

وعلى هذا، فعلى هذه المرأة أن تنظر في نفسها، إذا كان لا عذر لها فهي آثمةٌ، وعليها أن تتوب إلى الله، وأن تبادر بقضاء ما في ذمتها من الصّيام، وإن كانت معذورةً فلا حرج عليها، ولو تأخرت سنةً أو سنتين.