A Zarándoklat, az Umra és a Látogatás számos részletkérdésének alapos vizsgálata és magyarázata a Korán és a Szunna (a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mindennapi cselekedetei, szavai, beleegyezései, döntései, hagyományai) fényében.

A Zarándoklat, az Umra és a Látogatás számos részletkérdésének alapos vizsgálata és magyarázata a Korán és a Szunna fényében

A nagy tiszteletű tudós Sejk

Abdu-l-Azíz bin Abdulláh bin Báz (a szerző nevének tudományos átírása: ᶜAbdu-l-ᶜAzīz bin ᶜAbdullāh bin Bāz)

A Szerző előszava

A Könyörületes és Irgalmas Allah Nevében

A teljes dicsőség és a hála csak Allah-ot illeti, minden teremtmények Urát. A végső siker az istenfélő kegyeseké. És áldás, békesség az Ő szolgájára és Küldöttjére, Muhammad-ra, és az ő háza népére és minden Társára.

Ezt követően:

Ez egy rövidített értekezés a Haddzsról (Zarándoklatról), annak erényeinek és illemeinek bemutatásáról, arról, amire szüksége van annak, aki az elvégzésére készül utazni, valamint a Haddzs, az Umra (tudományos átírása ᶜUmra; ahol az - ᶜ -; vagy - ʹ - {jobbra hajló} - jel az arab ᶜayn betű átírása, amely mássalhangzó) és a látogatás számos fontos kérdésének tömör és világos magyarázatáról, amelyben gondosan törekedtem arra, hogy azt mutassam be, amire Allah Könyve és az Ő Küldöttének (Allah áldása és békéje legyen vele) Szunnája (a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mindennapi cselekedetei, szavai, beleegyezései, döntései, hagyományai) utal. Azzal a szándékkal gyűjtöttem össze, hogy útmutató legyen a muszlimok számára; valamint a Magasztos Allah mondása szerint cselekedve: (És emlékeztess és ints, hiszen az emlékeztetés hasznos a hívőknek. 55) [Az Elfújók (AZ Elfújó Szelek): 55; Q 51:55]. És a Magasztos Szava: (És említsd meg,) amikor Allah egyezséget (szerződést) kötött azokkal, akik az Írást kapták: „Tárjátok fel azt az embereknek, és ne rejtsétek el...187) [Imrán Nemzetsége: 187; Q 3:187] És a Magasztos Szava: (...Együttműködve segítsétek egymást a kegyességben és az istenfélelemben...) [Az Asztal: 2; Q 5:2].

És mivel a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) fennmaradt és továbbadott hiteles hagyományban olvasható, hogy azt mondta: »A Vallás őszinteség (igaz jó tanács)« – mondta háromszor. Megkérdezték: »Ki iránt, ó Allah Küldötte?« Azt felelte: »Allah, az Ő Könyve, az Ő Küldötte, a muszlimok vezetői és közembereik iránt.« [1]. [1] Muszlim jegyezte le (55) szám alatt.

At-Tabaráni közölte Hudhayfa-tól (Allah legyen elégedett vele), miszerint a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: "Aki nem törődik a muszlimok ügyeivel, az nem közülük való, és aki nem ébred és tér nyugovóra őszinte jóakarattal Allah, az Ő Küldötte, az Ő Könyve, a vezetője és a muszlimok közössége iránt, az nem közülük való." [2]. [2] At-Tabaráni jegyezte le az al-Awszat című munkájában, (7469) szám alatt.

Egyedül Allahot kérem, hogy tegye ezt hasznossá számomra és a muszlimok számára, és hogy tegye az ebben kifejtett erőfeszítést őszintévé, kizárólag az Ő elégedettségéért, és a Nála, a Gyönyör Kertjeiben való győzelem okává és lehetőségévé. Bizony Ő a Mindent Halló, a Meghallgató (a válaszban Részesítő). Ő elegendő számunkra, és Ő a legkiválóbb Gondviselő.

Fejezet

A Zarándoklat és az Umra (Kisebb Zarándoklat) kötelezővé válásának és azok haladéktalan teljesítésének bizonyítékairól

Ha ez ismert, tudjátok meg - segítsen Allah engem és titeket is az Igazság megismerésében és követésében - hogy a Magasztos és a Fenséges Allah kötelezővé tette szolgáira nézve az Ő Megszentelt Házához (Bayt al-Harám) történő Zarándoklatot, és azt az Iszlám egyik Pillérévé tette, a Magasságos Allah azt mondja: (...Az emberek Allah iránti kötelessége a Házhoz (Kába) történő zarándoklat, mindazok számára, akik képesek módot találni rá. Ám aki hitetlen (az maga látja kárát). Allah Önmagában Létező, nem szorul a teremtmények segítségére) [Imrán Nemzetsége: 97; Q 3:97].

A két Szahíh-ban Ibn Umar-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel), miszerint a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: «Az Iszlám öt dologra épül: Tanúságtétel arról, hogy nincs más jogosan szolgálható és imádható isten csak Allah, és hogy Muhammad Allah Küldötte; az ima elvégzése, a zakát megfizetése, a böjtölés Ramadán havában, és a Zarándoklat Allah Tiltott (Megszentelt) Házához.» [3]. [3] Al-Bukhári jegyezte le (8) szám alatt és Muszlim (16) szám alatt.

Szaᶜīd hagyományozta a Szunanjában, ᶜUmar ibn al-Khattábtól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: "Már-már arra gondoltam, hogy férfiakat küldök ezekbe a városokba, hogy utánanézzenek mindenkinek, aki tehetős [4], de nem végezte el a Haddzsot, és kivessék rájuk a dzsizját (fejadó). Nem muszlimok ők, nem muszlimok ők!" [5]. [4] Azaz: vagyoni bőség. [5] A Dzsámiᶜ al-Ahádíth című munkában (31221) szám alatt Szaᶜíd ibn Manszúr Szunan-jának tulajdonítja, azonban én nem találtam meg a rendelkezésre álló példányban.

ᶜAli-tól (Allah legyen elégedett vele) adták tovább és jegyezték le, miszerint ő azt mondta: „Aki képes a Haddzsra, ám elhagyja azt, annak egyre megy, hogy zsidóként vagy keresztényként hal meg.” [6] [6] At-Tirmidhi jegyezte le (812) szám alatt.

Annak, aki még nem végezte el a Haddzsot, noha képes rá, kötelező buzgón igyekeznie azt elvégezni; annak alapján, amit Ibn ᶜAbbásztól (Allah legyen elégedett kettejükkel) továbbítottak, miszerint a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: «Igyekezzetek a Haddzsra (vagyis a kötelező zarándoklatra), hiszen egyikőtök sem tudja, mi éri őt.» [7]. [7] Abú Dáwúd jegyezte le (1732) szám alatt.

És azért, mert a Zarándoklat elvégzése haladéktalanul kötelező annak, aki képes rá; a Magasztos Szavának nyilvánvaló értelme szerint: (...Az emberek Allah iránti kötelessége a Házhoz (Kába) történő zarándoklat; mindazok számára, akik képesek módot találni rá. Ám aki hitetlen (az maga látja kárát). Allah Önmagában Létező, nem szorul a teremtmények segítségére) [Ál Imrán: 97; Imrán Nemzetsége: 97; Q 3:97]. És a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) beszédében mondott szavai értelmében: „Ó, emberek! Bizony, Allah kötelezővé tette számotokra a Zarándoklatot, ezért zarándokoljatok.” [8]. [8] Muszlim jegyezte le, (1337) szám alatt.

És vannak hagyományok, amelyek az ᶜUmra kötelező jellegére utalnak, ezek közül:

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) Gábrielnek adott válaszában, amikor ő az Iszlámról kérdezte őt, így szólt: "Az Iszlám az, hogy tanúságot teszel arról, hogy nincs más jogosan szolgálható és imádható isten csak Allah, és hogy Muhammad Allah Küldötte, megtartod és elvégzed az imát, megadod a zakátot, elzarándokolsz a Házhoz és elvégzed az ᶜUmrát, megtisztálkodsz a dzsanábából, hiánytalanul elvégzed a wudú'-t, és böjtölsz Ramadán Hónapban." [9] Ibn Khuzayma és ad-Dáraqutni közölte, ᶜUmar bin al-Khattáb (Allah legyen elégedett vele) hagyománya alapján, és ad-Dáraqutni mondta: „ez egy szilárd, hiteles hagyományláncolat.” [9] Ibn Khuzajma jegyezte le (1) szám alatt.

És ezek közül való Aisha (ᶜĀ’iša) (Allah legyen elégedett vele) hagyománya, hogy azt mondta: "Ó, Allah Küldötte! Van-e a nők számára dzsihád? Azt mondta: Számukra van egy dzsihád, amelyben nincs harc: a Zarándoklat és az Umra." [10] Ahmad és Ibn Mádzsa lejegyezték, hiteles hagyományláncolattal. [10] Al-Bukhári jegyezte le (1520) szám alatt.

A Haddzs és az Umra az életben csupán egyetlen alkalommal kötelező; megfelelően a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szavainak a hiteles Hadíszban: «A Haddzs egyszeri, aki pedig ennél többször teljesíti, az önkéntes jó cselekedet.» [11]. [11] An-Naszá'i jegyezte le (2620) szám alatt.

Ajánlatos gyakran elvégezni a Zarándoklatot és az Umrát önkéntes cselekedetként; annak alapján, ami a két hiteles gyűjteményben rögzítésre került Abú Hurayrától (Allah legyen elégedett vele), aki azt mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: (Az umra az umráig bűnbocsánatot jelent ezen két alkalom között elkövetett bűnökért. És a pontosan, az előírásoknak megfelelően elvégzett és elfogadott Haddzsnak pedig nincs más jutalma, csupán a Paradicsom.) [12]. [12] Al-Bukhári jegyezte le (1773) szám alatt és Muszlim (1349) szám alatt.

Fejezet

A bűnök miatti bűnbánat és az igazságtalanságok elhagyásának kötelező volta.

Ha a muszlim elhatározza, hogy a Zarándoklatra vagy az Umrára utazik: ajánlott számára, hogy buzdítsa a családját és a társait a Magasztos és a Fenséges Allah iránti istenfélelemre, ami nem más, mint az Ő parancsainak a megtartása, és tilalmainak az elkerülése.

És le kell írnia, hogy mi az övé és mivel tartozik, és ezt tanúkkal kell igazolnia; és kötelessége, hogy sietve őszinte bűnbánatot gyakoroljon minden bűnből; mivel a Magasztos azt mondja: (... Forduljatok bűnbánattal Allah-hoz, ó, ti hívők mindannyian! Talán boldogultok.) [A Fény: 31; Q 24:31].

A bűnbánat lényege: a bűnök elhagyása, a múltban elkövetettek megbánása, és a szilárd elhatározás, hogy nem tér vissza azokhoz. Ha pedig az emberekkel szemben követett el jogtalanságot, ami az életüket, vagyonukat vagy becsületüket érinti, azokat vissza kell szolgáltatnia nekik, vagy felmentést kell kérnie tőlük, mielőtt útra kel; mert hitelesen maradt fenn a Prófétától (Allah áldása és békéje legyen vele), hogy azt mondta: "Ha valaki jogtalanul igazságtalan volt testvérével, vagyonát vagy becsületét illetően, az még a mai napon (még a földi életben) rendezze ezt az ügyet és kérjen megbocsátást. Még azelőtt, hogy eljönne az a nap amikor nem lesz neki egy dínár-ja vagy dirham-ja sem. Ha a sérelmet okozó rendelkezik jó cselekedettel, akkor azt az ő igazságtalansága mértékéig elveszik tőle, és ha nincs neki jó cselekedete, akkor a másik ember rossz cselekedeteiből vesznek el, és az ő terhére kerül." [13] [13] Al-Bukhári jegyezte le (2449) szám alatt.

Ajánlott, hogy a Zarándoklatára és az Umrájára törvényes, tiszta eredetű pénzt használjon fel; hiszen hitelesen fennmaradt a Prófétától (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget), hogy azt mondta: "Bizony, a Magasztos Allah Jó, és csakis a jót fogadja el" [14]. [14] Muszlim jegyezte le, (1015) szám alatt.

At-Tabaráni hagyományozta Abú Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: „Ha a férfi zarándokként útra kel tiszta ellátmánnyal, és lábát a kengyelbe teszi, majd így kiált: Labbayka Allahumma Labbayk (Hívásodra válaszolva, ó, Uram!), egy kiáltó szól hozzá az égből: Labbayk wa sza'dayk, az ellátmányod megengedett, a hátasod megengedett, és a zarándoklatod elfogadott, bűntől mentes. Ha pedig a férfi tisztátalan ellátmánnyal indul útnak, és lábát a kengyelbe teszi, majd így kiált: Labbayka Allahumma Labbayk, egy kiáltó szól hozzá az égből: Lá Labbayk wa lá sza'dayk, az ellátmányod tilalmas, a költséged tilalmas, és a zarándoklatod nem elfogadott.” [15]. [15] At-Tabaráni jegyezte le az Al-Kabír című munkájában, (2989) szám alatt.

A zarándoknak függetlennek kell lennie az emberek javaitól, és tartózkodnia kell a tőlük való kéréstől; a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szavai szerint: «Aki önmegtartóztatásra törekszik, azt Allah önmegtartóztatóvá teszi, és aki függetlenségre törekszik, azt Allah függetlenné teszi.» [16]. [16] Al-Bukhári jegyezte le (1427) szám alatt és Muszlim (1035) szám alatt.

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt is mondta: «Az ember addig kéreget az emberektől, amíg a Feltámadás Napján úgy nem jön el, hogy egyetlen húsfoszlány sem lesz az arcán.» [17]. [17] Al-Bukhári jegyezte le (1474) szám alatt és Muszlim (4040) szám alatt.

Kötelező a zarándok számára, hogy Zarándoklatával és Umrájával Allah Elégedettségét és a Túlvilágot áhítozza elérni, és hogy közeledjen Allahhoz azokon a nemes helyeken és olyan szavakkal és tettekkel, amelyekkel elnyeri az Ő tetszését. A legnagyobb mértékben óvakodnia kell attól, hogy zarándoklatával a világot és annak javait keresse, vagy a képmutatást, a hírnév hajszolását és a kérkedést. Hiszen ez a legocsmányabb szándékok közé tartozik, és a cselekedet érvénytelenítését eredményezi, és így az nem fogadtatik el, ahogyan a Magasztos mondja: (Aki a földi életet és annak pompáját akarja, annak teljes mértékben megadjuk cselekedeteinek jutalmát még abban, és ők abban nem szenvednek csorbát. 15 Ők azok, akiknek a Túlvilágon nem jut más, csak a Tűz, és kárba veszett az, amit műveltek, és semmis az, amit cselekedtek. 16) [Húd: 15-16; Q 11:15-16].

És a Magasztos azt is mondja: (Aki a siető (e világi életet) akarja, annak gyorsan megadjuk abban azt, amit akarunk és annak, akinek akarjuk. Azután a Poklot rendeljük el számára és abban fog égni gyalázatban elűzetve. 18 Aki azonban a Túlvilágot akarja és annak érdekében erőfeszítéseket tesz, és mindeközben hívő - az ő igyekezetüknek meg lesz a köszönete. 19) [Az Éjszakai Utazás: 18-19; Q 17:18-19].

És hiteles bizonyítékként fennmaradt, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: "A Magasztos és Fenséges Allah azt mondta: "Én vagyok az, Aki a legfüggetlenebb a társítás igényétől, és a társaktól. Tehát az, aki olyan tettet hajt végre, amelyben Mellém valakit társít, azt elhagyom és a társítását is."" [18]. [18] Muszlim jegyezte le (2985) szám alatt.

Továbbá illendő számára, hogy utazása során a jók és a legkiválóbbak társaságát keresse az engedelmesség, a kegyesség és a vallásban való jártasság emberei közül, és hogy elkerülje a balgák és a romlottak társaságát.

Illendő számára, hogy megtanulja a Zarándoklatára és Kisebb Zarándoklatára vonatkozó előírásokat, elmélyedjen azokban és kérdezzen arról, ami nem világos a számára, hogy belátással legyen. Ha felül az állata hátára, vagy autóba száll, vagy repülőre ül vagy bármi más utazási eszközt vesz igénybe, ajánlott a számára, hogy Allah nevét mondja és hálát adjon Neki, majd háromszor Allahu akbar-t mond, és azt mondja: (...Magasztaltassék az, Aki mindezt a mi szolgálatunkba állította. Mi ezt nem tudtuk volna megtenni. 13 Mi bizony Urunkhoz térünk majd vissza. 14) [A Díszek: 13-14; Q 43:13-14].

"Ó, Allah! Én ezen az utamon kérem a kegyes viselkedést és az istenfélelmet és az olyan cselekedetet, amellyel Te elégedett vagy. Ó, Allah! Könnyítsd meg nekünk ezt az utunkat! És tedd röviddé annak távolságát! Ó, Allah! Te vagy a Társ az utazásban és Te vagy a Gondoskodó a családról. Ó, Allah! Én Hozzád menekülök ennek az utazásnak a nehézsége elől, és a lehangoló látványtól és attól, hogy a javakat és a családot rossz állapotban találjam a visszatéréskor." [19]; Ennek a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) származó hitelessége miatt, ahogyan azt Muszlim közölte az Ibn ᶜUmar (Allah legyen elégedett velük) által továbbadott hagyomány alapján. [19] Muszlim jegyezte le, (1342) szám alatt.

Az utazása során gyakran tegyen Allahról megemlékezést, bocsánatkérést, Magasztos Allahhoz való fohászkodást és alázatos könyörgést Hozzá! Olvassa a Koránt és elmélkedjen a jelentésein! Őrizze meg a közösségben végzett imákat, és óvja a nyelvét a sok szóbeszédtől és pletykától, attól, hogy olyasmibe ártja magát, ami nem tartozik rá, és a túlzásba vitt tréfálkozástól. Továbbá óvja a nyelvét a hazugságtól, a kibeszéléstől, a rágalmazástól, és a társai és más muszlim testvérei kigúnyolásától!

Ajánlott számára, hogy jóságot tanúsítson társai iránt és megkímélje őket a bántalmaktól, valamint hogy erejéhez mérten, bölcsességgel és szép intéssel parancsolja meg nekik a jót és tiltsa meg a rosszat.

Fejezet

Arról, amit a zarándok tesz, amikor a míqáthoz érkezik

Ha megérkezik a míqáthoz, ajánlott számára, hogy guszlt végezzen és illatszert használjon; annak alapján, ami fennmaradt, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) levetette a varrott ruhát az ihrám-ba lépéskor, és guszlt végzett, és ami a két Szahíh-ban hitelesen szerepel, Aishá-tól (Allah legyen elégedett vele), aki azt mondta: "A Prófétára (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) illatszert tettem az ihrám állapotába való belépése előtt, és a kilépése után, még azelőtt, hogy a Tawáfot (Körjárat) a Ház körül elvégezte volna." [20]. És megparancsolta Aisha-nak, amikor menstruálni kezdett, pedig már az Umra szándékával az ihrám állapotában volt, hogy végezzen tisztálkodást, és lépjen be az ihrám állapotába a Zarándoklat szándékával. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megparancsolta Aszmá’ bint ᶜUmaysz-nak, amikor Dhú-l-Ḥulayfa-ban szült, hogy tisztálkodjon meg, egy ruhadarabbal takarja el a nemi szervét és lépjen be az ihrám állapotába [21]. Ez azt jelzi, hogy amikor egy nő a míqáthoz érkezik, miközben menstruál vagy gyermekágyi vérzése van, tisztálkodjon meg és lépjen be az ihrám állapotába az emberekkel együtt, és tegye azt, amit a zarándokok tesznek, a Ház körüli, a Körjárat kivételével, ahogyan a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) Aishá-t és Aszmá'-t is erre utasította. [20] Al-Bukhári jegyezte le (1539) szám alatt és Muszlim (1189) szám alatt. [21] Muszlim jegyezte le (1218) szám alatt.

Ajánlott annak, aki az ihrám állapotába szándékozik lépni, hogy gondoskodjon a bajuszáról, a körmeiről, a szeméremszőrzetéről és a hónaljszőrzetéről, és eltávolítsa azt, amit szükséges, azért, hogy ne legyen szüksége ezek eltávolítására az ihrám állapotába való belépés után, amikor az már tilalmas a számára. Továbbá azért, mert a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) előírta a muszlimok számára, hogy ezekről a dolgokról mindenkor gondoskodjanak, ahogyan az a két Szahíh-gyűjteményben is megerősítést nyert, Abú Hurajra (Allah legyen vele elégedett) elmondása alapján: a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: "A Fitra (a veleszületett, tiszta, romlatlan hi öt dologból áll: a körülmetélés, a szeméremszőr eltávolítása, a bajusz rövidre vágása, a körmök levágása, és a hónaljszőr kitépkedése." [22] [22] Al-Bukhári jegyezte le (5891) szám alatt és Muszlim (257) szám alatt.

A Szahíh Muslimban olvasható, Anasz-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: „Meghatározott időt kaptunk a bajusz levágására, a körmök levágására, a hónalj szőrtelenítésére, és a szeméremtájék borotválására: hogy ne hagyjuk ezeket el negyven napnál hosszabb ideig.” [23]. [23] Muszlim jegyezte le (258) szám alatt.

An-Naszái is közölte, a szövegezés nála: "Allah Küldötte (Allah áldása és békéje legyen vele) időt szabott meg nekünk." [24], Ahmad, Abú Dáwúd és at-Tirmidhi jegyezték le an-Naszá'i szövegezésével, ami pedig a fejet illeti, nem előírt, hogy bármit is eltávolítsanak róla az ihrám alatt, sem a férfiak, sem a nők esetében. [24] An-Naszá'i jegyezte le (14) szám alatt.

Ami a szakállt illeti, annak levágása, borotválása vagy megkurtítása minden időben tilos, sőt kötelező azt meghagyni és növeszteni, a két Szahíh-ban rögzítettek alapján. Ibn ᶜUmar (Allah legyen elégedett mindkettőjükkel) azt mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) azt mondta: "Különbözzetek a társítóktól! A szakállakat engedjétek hosszúra nőni, a bajuszokat pedig vágjátok vissza rövidre!" [25]. Muszlim közölte a Szahíh-jában, Abú Hurajra-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: "A bajuszokat vágjátok vissza rövidre, ám a szakállakat engedjétek hosszúra nőni; különbözzetek a tűzimádóktól!" [26] [25] Al-Bukhári jegyezte le (2892) szám alatt és Muszlim (259) szám alatt. [26] Muszlim jegyezte le (260) szám alatt.

Valóban súlyossá vált a csapás ebben a korban azáltal, hogy sokan szembeszegülnek ezzel a Szunna-val, harcolnak a szakáll ellen, és megelégednek azzal, hogy a hitetlenekre és a nőkre hasonlítanak, különösen azok, akik a tudományhoz és a tanításhoz kötik magukat. Bizony, Allahéi vagyunk, és Hozzá térünk vissza. Kérjük Allahot, hogy vezessen bennünket és valamennyi muszlimot a Szunna-val való tökéletes összhangra, az ahhoz való kitartó ragaszkodásra és az arra való felszólításra, még ha a többség el is fordul attól. Elégséges számunkra Allah, és milyen kiváló Támogató is Ő! Nincs hatalom és nincs erő, csak Allah-nál, a Magasztosnál, a Hatalmasnál.

Ezután a férfi izár-t és ridá'-t ölt, és ajánlott, hogy e kettő fehér és tiszta legyen, valamint hogy két szandálban lépjen ihrámba; a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondása szerint: "Lépjen ihrám állapotba egyikőtök izárban, ridá'-ban és nyitott lábbeliben. Ha pedig nem talál nyitott lábbelit, akkor vegyen fel sima lábbelit, és vágja le őket úgy, hogy a bokák alatt legyenek" [27] Imám Ahmad jegyezte le, Allah irgalmazzon neki. [27] Muszlim jegyezte le, (1177) szám alatt.

Ami a nőt illeti, megengedett számára, hogy az ihrám állapotába olyan színű ruhában lépjen, amilyenben akar, legyen az fekete, zöld vagy más, de óvakodnia kell attól, hogy öltözetében a férfiakhoz hasonlítson. Azonban az ihrám állapota alatt nem viselhet niqábot és kesztyűt, hanem arcát és kezeit más dolgokkal takarja el; mivel a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megtiltotta az ihrám állapotában lévő nőnek a niqáb és a kesztyű viselését. Annak pedig, hogy némelyek a nő ihrámját a zöldre vagy a feketére írják elő, más színeket kizárva, nincs alapja.

Majd a guszl, a tisztálkodás és az ihrám felöltése után, szívében szándékot tesz a kívánt rítusra (Haddzs vagy ᶜumra) való belépésre; a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szavainak megfelelően: "Bizony a cselekedetek kizárólag a szándékok szerint ítéltetnek meg; minden embernek az jár, ami a szándékában állt." [28]. [28] Al-Bukhári jegyezte le (1) szám alatt és Muszlim (1907) szám alatt.

Előírt számára, hogy szóban is kinyilvánítsa szándékát. Ha az ʹumra elvégzésére tett szándékot, akkor azt mondja: „Labbayka ʹumratan - A Szolgálatodra és hívásodra jöttem az ʹumra elvégzésének szándékával” vagy „Allahumma labbayka ʹumratan - Ó, Allah! A Szolgálatodra és hívásodra jöttem az ʹumra elvégzésének szándékával”. Ha pedig a Haddzs elvégzésére tett szándékot, akkor azt mondja: „Labbayka Haddzsan - Hívásodra válaszolva, a Hadzs elvégzése szándékával érkeztem” vagy „Allahumma labbayka Haddzsan - Ó, Allah! Hívásodra válaszolva, a Haddzs elvégzése szándékával érkeztem”; mivel a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) is így cselekedett. Ha pedig mindkettőre szándékot tett, akkor ennek megfelelően mondja a talbiját, és azt mondja: „Allahumma labbayka ʹumratan wa Haddzsan - Ó, Allah! A hívásodra válaszolva, az Umra és a Hadzs elvégzésének szándékával érkeztem”. A legjobb pedig az, ha ennek a kimondása azután történik, hogy elfoglalta a helyét a járművén, legyen az hátasállat, autó vagy egyéb más; mivel a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) is csak azután kezdte el mondani a talbiját, miután elfoglalta a helyét a hátasán, és az elindult vele a míqáttól. Ez a leghelyesebb a tudósok véleményei közül.

Nem előírt a szándék hangos kimondása, kivéve kifejezetten az Ihrám esetében, mivel ez a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) maradt fenn.

Ami az imát, a Tawáfot és más hasonlókat illeti, nem kell kimondania a szándékot egyiküknél sem. Tehát ne mondja azt, hogy: 'Szándékomban áll elvégezni ezt és ezt az imát', sem azt, hogy 'Szándékomban áll elvégezni a Tawáfot'. Sőt, ennek a kimondása a vallásba bevezetett újítások (bidᶜa) közé tartozik, és ennek hangos kimondása még csúnyább és súlyosabb bűn. Ha a szándék kimondása előírt lett volna, akkor a Küldött (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megmagyarázta volna, és egyértelművé tette volna a közösség (umma) számára a tetteivel vagy a szavaival, és a jámbor Elődök (asz-Szalaf asz-Szálih) megelőztek volna minket ebben.

Mivel ez nem maradt fenn a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), sem pedig a Társaitól (Allah elégedettsége reájuk), így tudható, hogy ez egy újítás. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) pedig azt mondta: "A dolgok közül a legrosszabbak az újítások, és minden újítás tévelygés." [29] Muszlim jegyezte le a Szahíh-jában (Hiteles Hagyománygyűjtemény című munkája). A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt is mondta: "Aki a Vallásunkba új dolgot hoz, olyat, ami nem tartozik bele, az elutasítandó." [30] Egyetértés van a hitelességét illetően és mind a két saykh, al-Bukhári és Muszlim is, hitelesnek fogadja el. Muszlim egyik megszövegezése szerint: "Bárki aki olyan cselekedetet hajt végre, ami nincs összhangban azzal, amin a Vallásunk alapszik, az elutasítandó." [31]. [29] Muszlim jegyezte le, (867) szám alatt. [30] Al-Bukhári jegyezte le (2697) szám alatt és Muszlim (1718) szám alatt. [31] Al-Bukhári jegyezte le (2550) szám alatt és Muszlim (1718) szám alatt.

Fejezet A helybeli míqátok és meghatározásuk

Az Öt míqát:

Az első: Dhú-l-Hulayfa, Medina népének míqát-ja, amely ma az emberek körében Ábyár ʹAli néven ismert.

A második: Al-Dzsuhfa, a Sám népének míqát-ja. Ez egy romos falu Rábigh közelében. Manapság az emberek Rábigh-nál veszik fel az ihramot; aki pedig Rábigh-nál belép az ihrám állapotba, az a míqát-nál lépett be, mivel Rábigh csak egy kicsivel előtte van.

A harmadik - Qarn al-Manázil: Nadzsd népének míqát-ja, és ma asz-Szayl néven ismert.

A negyedik: Yalamlam, amely Jemen népének míqát-ja.

Az ötödik: Dhát ʹIrq - Irak népének míqát-ja.

Ezeket a mawáqítokat (egyes szám: míqát) a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) határozta meg az említettek (helybeliek) számára, és azoknak az utazóknak, akik elhaladnak mellettük, és a Haddzsot vagy az ʹUmrát akarják elvégezni.

Annak, aki elhalad mellettük, kötelező onnan ihrámba lépnie, és tilos számára, hogy ihrám nélkül haladjon át rajtuk, ha Mekkába tart a Haddzs vagy az ʹUmra szándékával, akár szárazföldön, akár a levegőben halad el mellettük; a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) általános érvényű mondása alapján, amikor ezeket a mawáqítokat kijelölte: "Ezek a helyek (míqát) azoké, akik ott laknak és azoké, akik ott mennek keresztül a helyi lakosokon kívül, azok közül, akik a Haddzsot vagy az ʹUmrát akarják elvégezni." [32]. [32] Al-Bukhári jegyezte le (1524) szám alatt és Muszlim (1181) szám alatt.

Az előírt eljárás annak, aki légi úton Mekka felé tart a Haddzs vagy az ʹUmra szándékával, hogy felkészüljön erre guszl-lal és hasonlókkal, mielőtt felszáll a repülőgépre. Amikor pedig közeledik a míqáthoz, felveszi az izárját és a ridá'-ját, majd elmondja a talbiját az ʹUmrára, ha az idő elegendő. Ha pedig az idő szűkös, akkor a Haddzsra mondja el a talbiját. Nincs abban semmi kivetnivaló, ha az izárját és a ridá'-ját már a repülőre szállás előtt, vagy a míqáthoz való közeledés előtt felveszi, azonban ne szándékozza a zarándoklati állapotba, és a szertartások elvégzésére (nuszuk) való belépést, és ne mondja el a talbiját, csak akkor, ha a míqáttal egy vonalba ér, vagy közeledik hozzá; mivel a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) is csak a míqátnál lépett az ihrám állapotába. A Közösség számára pedig kötelező őt (Allah áldása és békéje legyen vele) követni ebben, ahogyan a vallás más ügyeiben is. Allah, a Magasztos, szavai szerint: (Bizony Allah Küldöttében szép példát találhattok a magatok számára...) [A Pártok: 21; Q 33:21]. És a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a Búcsú Zarándoklat idején mondott szava alapján: "Tőlem vegyétek és tanuljátok a szertartásaitokat!" [33] [33] Muszlim jegyezte le (1297) szám alatt.

Ami azt illeti, aki Mekkába tart, de nem Haddzs vagy ʹUmra szándékával; mint a kereskedő, a favágó, a futár és a hozzájuk hasonlók, számára nem kötelező az ihrám, kivéve, ha azt kívánja; a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szavai szerint az előző hadíszban, amikor megemlítette a míqátokat: "Ezek a helyek (míqát) azoké, akik ott laknak és azoké, akik ott mennek keresztül a helyi lakosokon kívül, azok közül, akik a Haddzsot vagy az ʹUmrát akarják elvégezni." [34], Ennek értelmében, aki elhalad a míqátok mellett, és nem szándékozik Haddzsot vagy ʹUmrát végezni, annak nem kell ihrámba lépnie. [34] Ennek a hagyománynak a forrását már a korábbiakban bemutattuk.

Ez is Allah könyörülete és könnyítése az Ő hívő szolgái iránt, amiért Neki jár a dicséret és a hála. Ezt erősíti meg az a tény, hogy amikor a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a Hódítás évében Mekkába érkezett, nem lépett az ihrám állapotába. Sőt, úgy lépett be a városba, hogy sisakot viselt a fején, mivel akkor nem állt szándékában sem haddzsot, sem ʹumrát végezni, hanem az volt a célja, hogy meghódítsa azt, és megtisztítsa a társítástól.

Ami pedig azokat illeti, akiknek a lakhelye a mawáqít által határolt területen belül van; mint például Dzsiddá, Umm asz-Szalam, Bahra, as-Sará'i, Badr, Masztúra és a hozzájuk hasonló helyek lakói, nekik nem kell elmenniük az öt korábban említett miqáthoz, hanem a lakhelyük a míqátjuk, és onnan lépnek be az ihrám állapotba a Haddzsra vagy az ʹUmrára. Ha pedig valakinek van egy másik lakhelye a míqát-on kívül, akkor választhat: ha akarja, a míqát-tól lép be az ihrám állapotba, ha pedig akarja, arról a lakhelyéről, amely közelebb van Mekkához, mint a míqát; a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) általános érvényű szavai alapján, melyek Ibn ʹAbbász (Allah legyen elégedett vele) hadíszában hangzottak el, amikor a mawáqít-ot említette: "Aki pedig ezeken a pontokon belül van, az az otthonából lép be az ihrám állapotba, [35] és ugyanígy Mekka népe is Mekkából lép be az ihrám állapotba." [36] Al-Bukhári és Muszlim jegyezték le. [35] fa-muhalluhu: azaz a Talbiyyah hangos elmondása az ihrám felvételének helyéről. [36] Az előző hadísz része.

De aki ʹUmrát akar végezni, és a Haram területén tartózkodik, annak ki kell mennie a már nem tiltott területre (al-hill), és onnan kell belépnie az ihrám állapotba az ʹUmra elvégzéséhez; mivel a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amikor Aisha (Allah legyen elégedett vele) ʹUmrára kért engedélyt tőle, megparancsolta a testvérének, ʹAbd ar-Rahmánnak, hogy vigye ki őt a már nem tiltott területre (al-hill), hogy onnan lépjen be az ihrám állapotba. Ez azt jelzi, hogy az ʹUmrát végző személy nem léphet be az ihrám állapotba az ʹUmra elvégzéséhez a Haram Területen belül, hanem a már nem tiltott területről (al-hill) kell azt megtennie.

Ez a hagyomány pontosítja Ibn ʹAbbász korábbi hagyományát, és arra utal, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) szándéka a szavaival: "Még a mekkaiak is Mekkából kezdik meg az ihrámot." [37], Ez a Zarándoklatra való szándéknyilvánítás, nem pedig az ʹumra-ra. Hiszen ha az ʹumra-ra való szándéknyilvánítás megengedett lett volna a Haram Területről, akkor engedélyt adott volna erre Aishá-nak - Allah legyen elégedett vele -, és nem terhelte volna meg őt azzal, hogy kimenjen az al-Ḥill területére. Ez pedig egy egyértelmű dolog, és ez a tudósok többségének a véleménye - Allah könyörülete legyen rajtuk -. Ez a legelővigyázatosabb a hívő számára, mivel ebben mindkét hagyománynak megfelelő cselekedet valósul meg. És Allah a Siker Adományozója. [37] Ennek a hagyománynak a forrását már a korábbiakban bemutattuk.

Ami pedig azt illeti, amit néhány ember tesz, azaz az ʹUmra ismételt elvégzése a Haddzs után at-Tanʹím-nál, al-Dzsiʹránah-nál vagy más helyen kezdve, miközben már a Haddzs előtt is elvégezte az ʹUmrát, annak vallásjogi megalapozottságára nincs bizonyíték. Sőt, a bizonyítékok arra utalnak, hogy a legjobb elhagyni azt; mivel a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és a Társai (Allah legyen elégedett velük) nem végeztek ʹUmrát a Haddzs befejezése után. Aisha (Allah legyen elégedett vele) csupán azért végzett ʹUmrát at-Tanʹím-nál kezdve, mert a menstruációja miatt nem tudta elvégezni azt a többiekkel együtt Mekkába való belépéskor. Ezért arra kérte a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), hogy végezhessen egy ʹUmrát ahelyett, amelynek szándékával a Míqát-nál belépett az ihrám állapotba, a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) pedig eleget tett a kérésének. Így két ʹUmrát végzett el: azt, amely a Haddzs-dzsal együtt volt, és ezt az önálló ʹUmrát. Aki tehát Aisha-hoz hasonló helyzetben van, azzal nincs semmi baj, ha ʹUmrát végez a Haddzs befejezése után; az összes bizonyítéknak megfelelően, és a muszlimok számára való könnyítésként.

Kétségtelen, hogy a zarándokoknak egy másik ʹUmra elvégzése a Haddzs befejezése után, azon az ʹUmrán kívül, amellyel Mekkába léptek, nehézséget okoz mindenki számára, és nagy tömeget és baleseteket idéz elő, azzal együtt, hogy ez ellentétes a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szunnájával. És Allah a sikert adó.

Fejezet

Annak a megítélése, aki a miqáthoz a Zarándoklat hónapjain kívül érkezik.

Tudd, hogy a Míqáthoz érkezőnek két lehetősége van:

Ha valaki a Haddzs hónapjain kívül érkezik oda, mint például Ramadánban vagy Saʹbánban, akkor a Szunna az ő esetében az, hogy az ʹUmra elvégzésére lépjen ihrámba, szívében szándékot tesz rá, és a nyelvével kimondja: "Labbayka ʹumratan" - A Szolgálatodra és hívásodra jöttem az ʹumra elvégzésének szándékával", vagy "Allahumma labbayka ʹumratan" - Ó, Allah! A Szolgálatodra és hívásodra jöttem az ʹumra elvégzésének szándékával", majd a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) Talbijáját mondja, ami a következő: "Labbayka-Lláhumma labbayk, labbayka lá saríka laka labbayk, inna-l-hamda, wa-n-niʹmata, laka wa-l-mulk, lá saríka lak." (Íme itt vagyok, ó Allah, íme itt vagyok! Íme itt vagyok (hívásodra válaszolva), nincs Neked társad, íme itt vagyok! Bizony, a dicsőség és a kegyelem a Tiéd, és a hatalom. Nincs Neked társad.) [38] Gyakran ismétli ezt a talbíját, és a Magasztos Allahról történő megemlékezést, addig, amíg el nem ér a Házhoz. Ha eléri a Házat, abbahagyja a talbíját, hétszer körüljárja a Kábát, és a maqám mögött elvégez két rakʹa-t, majd kimegy a Szafá-hoz, és hétszer megteszi az utat a Szafá és a Marwa között, majd leborotválja a fejét vagy megkurtítja a haját. Ezzel az ʹumra-ja teljessé vált, és minden olyan dolog megengedett a számára, amelyek az ihrám során tilalmas volt. [38] Al-Bukhári jegyezte le (1549) szám alatt és Muszlim (1184) szám alatt.

A második: a míqát-hoz érkezés a Zarándoklat hónapjaiban, és ezek: Sawwál, Dhú-l-Qa'da, és Dhu-l-Hiddzsa első tíz napja.

Az ilyen személy választhat három dolog közül, ezek pedig: a Haddzs egyedül, az ʹUmra egyedül, és a kettő összekapcsolása; mivel a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amikor a Búcsú Zarándoklat során, Dhú al-Qaʹda hónapjában a míqáthoz érkezett, választást adott a társainak e három szertartás között. Azonban a Szunna az ilyen személy esetében, ha nincs vele áldozati állat, az, hogy az ʹUmra szándékával lépjen be az ihrám állapotába, és azt tegye, amit annak esetében említettünk, aki a Haddzs hónapjain kívül érkezik a míqáthoz. Azért mert a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megparancsolta a társainak, amikor Mekkához közeledtek, hogy az ihrámjukat ʹUmra-ként végezzék el, és ezt Mekkában meg is erősítette nekik. Így elvégezték a Tawáfot és a Szaʹy-t, megrövidítették a hajukat és kiléptek az ihrám állapotából, engedelmeskedve az ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) parancsának, kivéve azt, akivel áldozati állat volt, mert neki a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt parancsolta, hogy maradjon az ihrám állapotában, amíg ki nem lép abból az Áldozat Napján. A Prófétai szunna szerint az, aki áldozati állatot visz, egyszerre lépjen be az ihrám állapotába a Haddzs és az ʹUmra szándékával; mivel a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) is ezt tette, és vitt magával áldozati állatot. Megparancsolta továbbá társai közül azoknak, akik áldozati állatot vittek és már az ʹUmra szándékával léptek be az ihrám állapotába, hogy az ʹUmrájukkal együtt a Hadzs szándékával is elvégezzék a talbiját, és hogy ne lépjenek ki az ihrám állapotából, amíg mindkettőből egyszerre ki nem lépnek az Ünnep Napján. Ha pedig az, aki áldozati állatot vitt, kizárólag a Haddzs szándékával lépett be az ihrám állapotába, szintén az ihrám állapotában marad, amíg az Ünnep Napján ki nem lép belőle, ahogyan a qirán-t (összekapcsoló) végző is.

Ebből kiderül, hogy aki egyedül a Haddzs szándékával, vagy a Haddzs és az ʹUmra szándékával lép az ihrám állapotába, és nincs vele áldozati állat, annak nem helyénvaló az ihrám állapotában maradnia, hanem a Szunna az ő esetében az, hogy az ihrámját ʹUmra elvégzésére szánja, így elvégzi a Tawáfot és a Szaʹyt, megkurtítja a haját és kilép az ihrám állapotából, ahogyan a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) is megparancsolta ezt azoknak a társainak, akik nem vittek áldozati állatot. Kivéve, ha attól tart, hogy lemarad a Haddzsról, mivel későn érkezett, akkor nincs abban kivetni való, ha az ihrám állapotában marad. És Allah tudja a legjobban.

Ha az ihrámba lépő személy attól fél, hogy nem tudja elvégezni a szertartását betegség, ellenségtől való félelem vagy más hasonló ok miatt, ajánlott számára, hogy azt mondja az ihrám belépéskor: "Ám ha visszatart valami akadály; akkor a helyem ott lesz, ahol Te visszatartottál engem.". Dubáʹa bint az-Zubayr (Allah legyen elégedett vele) hadísza alapján, aki azt mondta: Ó, Allah Küldötte! Én el akarom végezni a Zarándoklatot, ám panaszaim vannak egy betegség miatt. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) erre azt mondta: Végezd a Haddzsot, de szabj meg egy feltételt: "Az lesz az ihrám-ból való kilépésem helye, ahol Te (Allah) visszatartottál engem!" [39] Muttafaq ᶜalayhi. [39] Al-Bukhári jegyezte le (5089) szám alatt és Muszlim (1207) szám alatt.

Ennek a feltételnek az az előnye, hogy ha az ihrám állapotban lévő személyt valami megakadályozza a szertartása befejezésében, mint például betegség vagy ellenség általi akadályoztatás, akkor megengedett számára, hogy kilépjen az ihrám állapotából, és nem terheli semmi.

Fejezet

A kisfiú zarándoklatának megítélése: érvényes-e az Iszlám kötelező zarándoklataként?

A kisfiú és a kislány Zarándoklata érvényes; a Szahih Muszlimban Ibn ʹAbbásztól (Allah legyen elégedett mindkettőjükkel) feljegyzett hadísz szerint egy asszony felemelt egy fiúgyermeket a Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), és azt mondta: ó, Allah Küldötte! Érvényes-e ennek a Zarándoklata? Mire ő azt válaszolta: Igen, és neked jutalom jár." [40]. [40] Muszlim jegyezte le, (1336) szám alatt.

Al-Bukhári Szahíh-jában található, asz-Szá’ib bin Yazíd-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: "Elvégeztem a Zarándoklatot Allah Küldöttével (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amikor hétéves voltam." [41] Azonban ez a Zarándoklat nem tekinthető az Iszlám által előírt kötelező Haddzsnak. [41] Al-Bukhári jegyezte le (1858) szám alatt.

Ugyanígy a rabszolga és a rabszolganő által végzett Zarándoklat érvényes, de az nem mentesíti őket az Iszlám Zarándoklata alól; ahogyan az Ibn ʹAbbász (Allah legyen elégedett kettejükkel) hadíszából megállapítást nyert, hogy a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: "Amelyik gyermek elvégezte a zarándoklatot, majd elérte a felnőtt kort, annak el kell végeznie egy másik zarándoklatot, és amelyik rabszolga elvégezte a zarándoklatot, majd felszabadították, annak el kell végeznie egy másik zarándoklatot." [42] Ibn Abí Sayba és al-Bayhaqi jegyezték le, jó hagyományláncolattal. [42] Ibn Abí Sayba jegyezte le (4/444).

Továbbá, ha a fiúgyermek még nem érte el a megkülönböztetés és ítélőképesség korát, a gyámja tesz helyette szándékot az Ihrám-ra, leveszi róla a varrott ruhát és elmondja helyette a Talbiját. A fiúgyermek ezáltal muhrim-má válik, és tilos számára az, ami a felnőtt muhrim számára is tilos. Ugyanígy a lánygyermek esetében, aki még nem érte el a megkülönböztetés korát, a gyámja tesz helyette szándékot az Ihrám-ra, és elmondja helyette a Talbiját, és ezáltal muhrim-má válik, és tilos számára az, ami a felnőtt muhrim nő számára is tilos. Szükséges, hogy a ruhájuk és a testük tiszta legyen a Tawáf alatt; hiszen a Tawáf hasonlít az imához, és a megtisztulás annak érvényességének feltétele.

Ha az értelmes és döntésre képes kisfiú és kislány a gyámjuk engedélyével lépnek az ihrám állapotába, akkor az ihrám felöltésekor ugyanazt teszik, amit a felnőtt: a mosakodást, az illatosítást és a hozzájuk hasonlókat. A gyámjuk az, aki az ügyeiket intézi és az érdekeiket képviseli, legyen az az apjuk, az anyjuk vagy valaki más. A gyám elvégzi helyettük azt, amire ők képtelenek, mint például a kövezést és a hozzá hasonlókat. Kötelesek azonban elvégezni az ezen kívüli egyéb szertartásokat, mint az ʹArafaton való tartózkodást, a Minában és Muzdalifában való éjszakázást, a Tawáfot és a Szaʹy-t. Ha pedig képtelenek a Tawáf és a Sa‘y elvégzésére, akkor hordozva végezzék el velük. A legjobb a hordozójuk számára, ha a Tawáfot és a Saʹy-t nem teszi közössé önmaga és kettejük között, hanem a Tawáfot és a Saʹy-t nekik szánja, és önmaga számára külön Tawáfot, és külön Saʹy-t végez; elővigyázatosságból az istenszolgálat érdekében, és a nemes Hadísz szerint cselekedve: „Hagyd ott azt, ami kétséget ébreszt benned, ahhoz (fordulva) ami nem ébreszt benned kétséget!” [43] Ha a hordozó a tawáfot önmagáért és a hordozottért szándékozza, az a két álláspont közül a helyesebb szerint érvényes; mivel a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) nem parancsolta meg annak a nőnek, aki a gyermek zarándoklatáról kérdezte őt, hogy egyedül érte végezzen tawáfot, és ha ez kötelező lett volna, akkor ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) egyértelművé tette volna; és Allah a siker Adományozója. [43] At-Tirmidhi jegyezte le (2518) szám alatt.

Az értelmes és döntésre képes kisfiút és kislányt utasítani kell a tisztátalanságtól és a szennyeződéstől való megtisztulásra, mielőtt megkezdik a Tawáfot, ahogyan a felnőttet is. A kisfiú és a kislány nevében végzett ihrám nem kötelesség a gyámjuk számára, hanem az egy önkéntes cselekedet. Ha ezt megteszi, akkor jutalom illeti érte, és ha elhagyja, akkor nem terheli vétek. És Allah tudja a legjobban.

Fejezet

Az ihrám állapot tilalmas dolgainak és az ihrám állapotában lévő [al-muhrim] számára megengedett dolgoknak a magyarázata

Az ihrám állapotban lévő személynek - legyen az akár férfi vagy nő - az ihrám felvétele szándékának kinyilvánítása után nem megengedett, hogy bármit is eltávolítson a hajából vagy a körmeiből, vagy hogy illatosítsa magát.

A férfiak számára különösen nem megengedett a testre szabott ruha viselete az egész testükön – azaz olyan ruháé, amelyet a test formájára szabtak és varrtak –, mint például az ing, vagy a test egy részén, mint az atléta, a nadrág, a cipő és a zokni. Kivéve, ha valaki nem talál derék alatti hosszú kendőt (izár), akkor megengedett számára a nadrág viselése. Hasonlóképpen, aki nem talál szandált, annak megengedett a cipő viselése vágás nélkül; a két Szahíh gyűjteményben feljegyezve, Ibn ʹAbbásztól (Allah legyen elégedett mindkettőjükkel) származó hagyomány értelmében, miszerint a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: «Aki nem talál papucsot, az viseljen szandált, és aki nem talál alsó leplet, az viseljen nadrágot.» [44]. [44] Al-Bukhári jegyezte le (1841) szám alatt és Muszlim (1179) szám alatt.

Ami pedig Ibn ʹUmar hadíszában (Allah legyen elégedett Kettejükkel!) szerepel a lábbeli levágására vonatkozó parancsról, ha valakinek szüksége van a viselésükre szandálok hiányában, az hatályon kívül lett helyezve; mivel a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ezt Medinában parancsolta meg, amikor arról kérdezték, hogy mit viselhet a megszentelt állapotban lévő személy. Majd amikor ʹArafaton beszédet tartott az embereknek, megengedte a lábbeli viselését szandálok hiányában, és nem parancsolta meg azok levágását. Ezen a beszéden pedig jelen voltak olyanok is, akik nem hallották a Medinában adott válaszát. A magyarázat késleltetése pedig, amikor arra szükség van, nem megengedett, ahogyan az a hagyománytudomány és a fiqh (iszlám alkalmazott jogtudomány) alapelveiből ismert. Ezzel tehát bizonyítást nyert a levágásra vonatkozó parancs hatályon kívül helyezése. Ha ez kötelező lett volna, akkor a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) egyértelművé tette volna. És Allah tudja a legjobban.

Az ihrám állapotban lévőnek megengedett a boka alá érő khuff-ok (lábbelik) viselése, mivel azok a szandálok kategóriájába tartoznak.

Megengedett az izár megcsomózása és annak zsinórral vagy hasonlóval való összekötése; a tiltást megkövetelő bizonyíték hiánya miatt.

Megengedett a muhrimnak, hogy megmosakodjon, megmossa a fejét és megvakarja, ha erre szüksége van, gyengéden és könnyedén. Ha pedig emiatt valami kihull a hajából, akkor abban nincs semmi kivetnivaló.

És tilos az ihrám állapotban lévő nő számára, hogy szegett ruhát viseljen az arcán, mint a burkaʹ és a niqáb, vagy a két kezén, mint a kesztyű; mivel a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: "A muhrima nő nem viselhet niqáb-ot (arcfátyol), és nem viselhet kesztyűt." [45] Al-Bukhári jegyezte le. A kesztyűpár: amit a kezek méretére varrnak vagy szőnek gyapjúból, pamutból vagy más anyagokból. [45] Al-Bukhári jegyezte le (1838) szám alatt.

És megengedett a számára minden más a varrottak közül; mint az ing, a nadrág, a cipő, a zoknik és hasonlók.

Ugyanígy megengedett a számára, hogy leereszthesse a khimár-ját az arcára, ha erre szüksége van, megkötés nélkül. És ha a khimár megérinti az arcát, nincs rajta semmi bűn; ʹÁ’isa-tól (Allah legyen elégedett vele) továbbított hagyomány alapján, aki azt mondta: "A lovasok elhaladtak mellettünk, miközben mi Allah Küldöttével (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) voltunk, ihrám állapotban. Amikor mellénk értek, egyikünk leengedte a dzsilbábját (felsőruházatát) a fejéről az arcára, és amikor elhagytak minket, újra felfedtük azt (az arcunkat)." [46] Abú Dáwúd és Ibn Mádzsa közölte; ad-Dáraqutni pedig hasonlót közölt Umm Szalama hadíszából. [46] Abú Dáwúd jegyezte le (1833) szám alatt.

Hasonlóképpen, megengedett, hogy a kezeit a ruhájával vagy mással takarja el, és kötelező számára az arc és a két kéz eltakarása, ha idegen férfiak jelenlétében van; mivel azok takarandó testrészek; a Magasztos Allah szavai szerint: (...és ne mutassák díszeiket, kivéve a férjeiknek...) [A Világosság (vagy: A Fény): 31; Q 24:31]. Kétségtelen, hogy az arc és a két kéz a legnagyobb díszek közé tartoznak.

Ennek a jelentősége pedig még nagyobb és fenségesebb, és a Magasztos azt is mondja: (...És ha valamit kértek tőlük, akkor egy függöny mögül kérjétek azt. Ez tisztább a szíveteknek és az ő szívüknek...) [A Pártok:53; Q 33:53].

Ami pedig azt illeti, amit sok nő megszokott, hogy fejpántot tesznek a fejkendőjük alá, hogy elemeljék azt az arcukról, annak tudomásunk szerint nincs alapja a Saríában (Šarīᶜa; az Iszlám Vallás). Ha ez törvényileg előírt lett volna, akkor a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) egyértelművé tette volna azt a közössége számára, és nem lett volna megengedett számára, hogy hallgasson róla.

Megengedett a muhrimnak, legyen az férfi vagy nő, hogy kimossa az ihrám ruháit a szennyeződéstől vagy hasonlótól, és megengedett a számára, hogy azokat másokra kicserélje.

És nem megengedett számára, hogy olyan ruhát viseljen, amelyet sáfrány vagy warsz (sárga színű ruhafesték) ért; mivel a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megtiltotta ezt Ibn ʹUmar (Allah legyen elégedett mindkettőjükkel) hadíszában.

A muhrimnak kötelessége, hogy elhagyja az obszcén beszédet, a bűnös cselekedeteket és a vitatkozást; Allah, a Magasságos azt mondja: (A Zarándoklat hónapjai ismertek, és aki kötelezi magát e hónapokban a Zarándoklat elvégzésére, annak (a zarándoklat idején) tilos a házasélet, a vétkezés és a vitatkozás...) [A Tehén: 197; Q 2:197].

És hiteles bizonyítékként fennmaradt, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: "Aki elvégezte a Zarándoklatot, és nem létesített testi kapcsolatot, és nem követett el semmilyen gonosz, erkölcstelen bűnös dolgot, az olyan tisztán tér vissza, mint amilyen azon a napon volt, amikor édesanyja a világra hozta." [47]. Az ar-rafath a nemi érintkezésre, valamint a gyalázatos beszédre és tettre vonatkozik; az al-fuszúq az engedetlenségeket jelenti; az al-dzsidál pedig a hamisságban, vagy haszontalan dolgokban való veszekedő szóváltás. Ami pedig a vitát illeti, amely a legszebb módon zajlik az igazság feltárása és a hamisság elutasítása érdekében, abban nincsen semmi rossz, sőt, az megparancsolt; a Magasságos Allah szavai szerint: (Szólíts fel az Urad Útjára bölcsességgel és szép intéssel, és érvelj velük a legszebb módon...) [A Méhek: 125; Q 16:125]. [47] Al-Bukhári jegyezte le Abú Hurayrától(1521) szám alatt és Muszlim (1350) szám alatt.

Az ihrám állapotában lévő férfi számára tilos a fejének letakarása valami hozzáerősített, hozzátapadó dologgal; mint a táqiya (kis kerek fejfedő), fejkendő (ghutra), turbán vagy ezekhez hasonló, és ugyanígy az arca is; a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondása szerint arról, aki leesett a hátasáról ʹArafat napján és meghalt: «Mosdassátok meg őt lótuszvirággal kevert vízzel, és tekerjétek be a két ruhájába, és ne takarjátok be a fejét, se az arcát, mert őt majd az Ítélet Napján úgy támasztja fel Allah, hogy a talbiya-t ismétli.» [48] Muttafaqun ᶜalayhi. (A Bukhári és Muszlim is lejegyezték, Muszlim megfogalmazásában.) [48] Al-Bukhári jegyezte le (1521) szám alatt és Muszlim (1350) szám alatt.

Ami pedig az autó teteje, a napernyő vagy más hasonlók nyújtotta árnyékot illeti, az megengedett, mint ahogy a sátor vagy a fa árnyéka is; mivel a hiteles források szerint a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) egy ruhadarabbal árnyékolták, amikor az ʹAqaba-dzsamrát (Oszlopot) kövezte. Az is hitelesen feljegyeztetett tőle (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), hogy sátrat állítottak fel neki Namirában, és abban tartózkodott, amíg a nap el nem indult a delelőjétől ʹArafa Napján.

A muhrim férfiak és nők számára tilos a szárazföldi vad megölése, az abban való segédkezés és a helyéről való elriasztása, a házasság megkötése, a nemi élet, a nő feleségül kérése és a nők vágytól hajtott megérintése; ʹUthmán (Allah legyen elégedett vele) hagyománya szerint, a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: «A murim nem házasodhat, nem is házasíthat, és nem is jegyezhet el.» [49] Muszlim jegyezte le. [49] Muszlim jegyezte le (1409) szám alatt.

Ha az ihrám állapotban lévő varrott ruhát visel, vagy befedi a fejét, vagy illatosítja magát feledékenységből vagy tudatlanságból, akkor nem tartozik megváltással, és el kell távolítania azt, amint eszébe jut vagy tudomást szerez róla. Ehhez hasonlóan, aki leborotválja a haját, vagy vág a hajából, vagy levágja a körmeit feledékenységből vagy tudatlanságból, annak nem lesz következménye a helyes vélemény szerint.

A muszlim számára tilos - legyen az muhrim vagy sem, férfi vagy nő - a Haram (a Mecset és a körülötte lévő rituálisan szent terület, amely határokkal rendelkezik) vadjának megölése és a megölésében való segédkezés eszközzel, jelzéssel vagy, bármi, ehhez hasonló módon.

Tilos elűzni a helyéről, és tilos kivágni a Haram fáit és zöld növényzetét, valamint felvenni az ott talált (elhagyott) tárgyakat, kivéve annak, aki kihirdeti; a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szavai értelmében: „Bizony ez a Város – azaz Mekka – Allah által sérthetetlen és tiltott a Feltámadás Napjáig, tövises növényeit nem szabad kivágni, vadonélő állatait nem szabad elűzni, talált tárgyát nem szabad felvenni, kivéve annak, aki azt kihirdeti, és (zöld) növényzetét nem szabad kitépni.” [50] Muttafaq ᶜalayhi. (Mindkét šaykh, al-Bukhārī és Muszlim megegyezett a hitelességében. [50] Al-Bukhári jegyezte le (1834) szám alatt és Muszlim (1353) szám alatt.

A munsid: a kihirdető, az al-khalá: a friss fű, Mina és Muzdalifa a Haramhoz tartoznak, ʹArafa pedig a Hillhez.

Fejezet

A zarándok teendői Mekkába való belépéskor, és az al-Maszdzsid al-Harám-ba való belépés után végzett Tawáf és annak módja.

Ha az ihrám állapotában lévő személy elérkezik Mekkába, ajánlott, hogy guszult végezzen, mielőtt belépne; mivel a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) is ezt tette. Ha pedig elérkezik a Harám Mecsetbe, ajánlott, hogy a jobb lábával lépjen be, és azt mondja: „Allah nevében, Allah dicsérete és békéje legyen Allah Küldöttén. Menedéket keresek a Hatalmas Allahnál, az Ő Nemes Arcánál és Örökkévaló Hatalmánál a megkövezett Sátán elől. Ó, Allah! Nyisd meg nekem Könyörületed kapuit”. Ezt mondja bármely más mecsetbe történő belépés alkalmával is, és a Harám Mecsetbe való belépésnek nincs külön megemlékezése, amely hitelesen hagyományozódott volna a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), tudomásom szerint.

Amikor megérkezik a Kábához, befejezi a Talbiját, mielőtt elkezdené a Tawáfot, ha tamattuᶜ zarándoklatot vagy ʹumrát végez. Majd a Fekete Kőhöz indul és feléje fordul. Ezután megérinti a jobb kezével, és megcsókolja, ha ez lehetséges, anélkül, hogy a tolakodással kárt okozna az embereknek. Megérintésekor ezt mondja: "Bi-szmi-Lláhi wa-Lláhu akbar - Allah nevében, és Allah a Legnagyobb", vagy azt mondja: "Alláhu akbar - Allah a Legnagyobb". Ha a megcsókolása nehézkes, akkor megérinti a kezével vagy egy bottal vagy valami hasonlóval, és megcsókolja azt, amivel megérintette. Ha az érintés is nehézkes, akkor rámutat és azt mondja: "Alláhu akbar - Allah a Legnagyobb", de nem csókolja meg azt amivel rá mutat. A Tawáf érvényességének feltétele: hogy a Körjáratot végző megtisztult legyen a kisebb és nagyobb tisztátalanságtól; hiszen a Tawáf olyan, mint az ima, kivéve, hogy a beszéd megengedett benne; és hogy a Ház (a Kaʹba) a bal oldalán legyen a Tawáf során. Ha a tawáfja kezdetén azt mondja: „Ó Allah, a Beléd vetett hitemből, Könyved megerősítéseként, a Veled kötött szövetség teljesítéseként, és Prófétád, Muhammad (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szunnájának követéseként”, az helyénvaló; mivel ez a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) hagyományoztatott. Hét kört tesz meg, és ramal-t végez (sietős, rövid léptekkel való séta) az első Tawáf mindhárom első körében – ez az a Tawáf, amelyet az ember legelőször végez, amikor Mekkába érkezik, akár ʹumrát végző, akár mutamattiʹ, akár csak a Hasdzsra, vagy a Haddzsra és az ʹumrára együttesen (qárin) lépett ihrám állapotba –, a maradék négy körben pedig normál léptekkel megy. Minden egyes kört a Fekete Kőnél kezd és ott is fejez be.

A ramal: a lépések gyorsítása és a lépések közötti távolság csökkentése, és ajánlott számára, hogy ezen Tawáf egésze során idhtibáʹ-t végezzen, máskor pedig nem. Az idtibáʹ: a ridá' közepét a jobb válla alá helyezi, a két végét pedig a bal vállára.

Ha pedig a körök számában támad kétsége, a bizonyosságra épít, ami a kevesebb. Így ha abban kételkedik, hogy vajon három vagy négy kört tett-e meg, akkor háromnak tekinti. És ugyanígy jár el a Szaʹy esetében is.

Ezen Tawáf befejezése után felveszi a ridá'-ját, a két vállára helyezi, a két végét pedig a mellkasára, mielőtt elvégzi a Tawáf két rakʹáját.

Elítélendő dolog, amelytől óva kell inteni a nőket, a körüljárásuk díszekkel és parfüm viselésével, valamint az, hogy nem takarják el magukat, holott ők ʹawra (szemérem, amit idegen nem láthat). Így kötelességük eltakarni magukat, és elhagyni a díszeket a tawáf alatt és más olyan helyzetekben, amelyekben a nők férfiakkal vegyülnek; mivel ők ʹawra és kísértés (idegen férfiak számára). A nő arca a legnyilvánvalóbb ékessége, ezért nem megengedett a számára, hogy azt megmutassa, kivéve a mahárim-jai (olyan rokonság, akikkel örökké tart a házassági tilalom) előtt; a Magasztos Allah Szava alapján: (...és ne mutassák díszeiket, kivéve a férjeiknek...) [A Fény (Vagy: a Világosság): 31; Q 24:31]. Nem megengedett a számukra, hogy felfedjék az arcukat a Fekete Kő megcsókolásakor, ha bármely férfi látja őket. És ha nincs lehetőségük a Kő megérintésére és megcsókolására, akkor nem megengedett a számukra, hogy tolakodjanak a férfiakkal. Inkább végezzék a Tawáfot mögöttük, és ez jobb a számukra és nagyobb jutalommal jár, mint a Tawáf a Káʹba közelében, miközben tolakodnak a férfiakkal. A Ramal és az Idtibáʹ nem elfogadható más Tawáfban, sem a Szaʹy-ban, sem a nők számára; mivel a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a Ramal-t és az Idtibáʹ-t csak az első Tawáfja során végezte, amelyet akkor tett meg, amikor Mekkába érkezett. A Tawáf alatt az egyén legyen megtisztulva minden tisztátalanságtól, alázatosan és engedelmesen az Ura előtt.

Ajánlott, hogy a Tawáf során gyakran tegyen Allahról való megemlékezést és mondjon fohászt, és jó, ha recitál akkor valamit a Koránból. Sem ebben a Tawáfban, sem más Tawáfokban, sem a Szaʹy során nem kötelező meghatározott, Allahról való megemlékezés, sem meghatározott fohász.

Ami pedig azt illeti, amit egyes emberek újításként bevezettek, hogy a Tawáf vagy a Szaʹy minden egyes körét meghatározott megemlékezésekkel vagy meghatározott fohászokkal látják el, annak nincs alapja, hanem elegendő bármely megemlékezés és fohász, ami könnyű a számára. Amikor eléri a Rukn al-Yamáni-t, megérinti a jobb kezével, és azt mondja: "Bi-szmi-Lláh, wa-Lláhu akbar", de nem csókolja meg. Ha nehezére esik a megérintése, továbbhalad a tawáfjában, anélkül, hogy afelé mutatna vagy takbírt mondana az elhaladáskor; mert ez nem hagyományozódott a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudomásunk szerint. Ajánlatos, hogy a Rukn al-Yamáni és a Fekete Kő között a következőt mondja: {... Rabbaná átiná fí-d-dunyá haszanatan wa fí-l-ákhirati haszanatan wa qiná ʹadhába-n-nár} (Urunk! Adj nekünk a földi életben jót és a Túlvilágon is jót! És őrizz meg bennünket a Tűz büntetésétől!) [201]. [A Tehén:201; Q 2:201]. És minden alkalommal, amikor elhalad a Fekete Kő mellett, megérinti és megcsókolja, de ha ez nem lehetséges, akkor rámutat, és azt mondja: (Allahu akbar - Allah a Legnagyobb).

Nincs abban semmi kifogásolható, ha a körjáratot a Zamzam és a Maqám mögött végzik el, különösen nagy zsúfoltság idején. A Mecset teljes területe a körjárat helyszíne, és ha a körjáratot a mecset riwáq-jaiban (oszlopcsarnokaiban) végzik el, az is elfogadott. Azonban a Kába közelében végzett körjárata előnyösebb, amennyiben ez lehetséges.

Ha befejezte a Tawáfot, két rakʹát imádkozik a Maqám Ibrahím (Ábrahám állóhelye) mögött, ha erre módja van. Ha a tömeg vagy hasonló okok miatt nincs rá lehetősége, a Mecset bármely pontján imádkozhat. Szunna, hogy azokban a Fátiha (Megnyitó szúra) után a következőket recitálja, (Mondd: "Ó, ti hitetlenek!" [A Hitetlenek:1; Q 109:1]. Az első rakʹá-ban; és: (Mondd: "Ő, Allah az Egyedüli!" 1). [Az Őszinte Hit:1; Q 112:1]. A második rakᶜában ez az előnyösebb, de nem baj, ha mást olvas. Majd a Fekete Kőhöz indul, és megérinti azt a jobb kezével, ha lehetséges, a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) példáját követve ebben.

Majd kimegy a Szafához annak kapuján keresztül, felmegy rá, vagy megáll annál; a Szafára való felmenetel előnyösebb, ha lehetséges, és az első kör kezdeténél elrecitálja a Magasztos szavát: (Inna-sz-szafá wal-marwata min saᶜáiril-Lláh...-Bizony a Szafá és a Marwa Allah által elrendelt szertartások helyei-...) [A Tehén: 158; Q 2:158].

Ajánlott, hogy a Szafán a Káᶜba irányába forduljon, adjon hálát Allahnak, Allahot dicsőítse, Alláhu akbar-t mondjon, és így szóljon: "Nincs más jogosan szolgálható és imádható isten csak Allah! Allah a Legnagyobb! Nincs más jogosan szolgálható és imádható isten csak Allah, Ő az Egyedüli, Akinek nincs társa! Övé az uralom és a dicsőség, Ő ad életet és Ő ad halált, és Ő mindenre képes. Nincs más jogosan szolgálható és imádható isten csak Allah! Beváltotta az ígéretét, megsegítve győzelemre vitte az Ő szolgáját, és egyedül Ő verte le a pártokat". Majd fohászkodik, olyan fohászokkal amelyek könnyűk a számára, felemelve a kezeit, és megismétli ezt a megemlékezést és fohászt (háromszor). Majd elindul, és gyalogosan megy al-Marwa felé, amíg el nem éri az első zöld jelzőoszlopot, ekkor a férfi gyorsabb járásba kezd, amíg el nem éri a második zöld jelzőoszlopot. Ami a nőt illeti, számára nem előírás az erőteljes járás a két jelzőoszlop között, mivel ő ᶜawrah (eltakarandó, szemérem), hanem az előírás számára, hogy végig sétáljon a saᶜy során. Majd elindul, és felmegy al-Marwa dombjára, vagy megáll annak közelében. Ha lehetséges, a felmenetel előnyösebb. Al-Marwánál ugyanazt mondja és teszi, mint Szafánál, kivéve az ája recitálását, amely így szól: (Bizony a Szafá és a Marwa Allah által elrendelt szertartások helyei...) [A Tehén: 158; Q 2:158]. Ez csupán az első szakasz során, a Szafára való felmenetelkor előírás; a Próféta példáját követve. Ezután leereszkedik, és a sétára kijelölt helyen sétál, a sietésre kijelölt helyen pedig siet, amíg el nem éri Marwát. Ezt hétszer teszi meg; az odaút egy szakasz, a visszaút pedig egy másik szakasz; mivel a Próféta is ezt tette, és azt mondta: "Tőlem vegyétek és tanuljátok a szertartásaitokat!" [51]. Ajánlott, hogy a szaᶜy során gyakran mondjon Allahról történő megemlékezést és mondjon fohászt, amennyire csak lehetséges, és hogy megtisztult legyen a nagyobb és a kisebb tisztátalanságtól, de ha tisztátalan állapotban végzi el, az is elegendő számára. És így, ha a nő menstruál vagy gyermekágyi vérzése van a Körjárat után, elvégezheti a szaᶜy-t, és ez elegendő számára; mivel a tisztaság nem feltétele a szaᶜy-nak, csupán ajánlott, ahogy korábban említettük. [51] Ennek a hagyománynak a forrását már a korábbiakban bemutattuk.

Ha teljesítette a szaᶜy-t, leborotválja a fejét vagy megkurtítja a haját. A leborotválás a férfi esetében jobb. Ha pedig megkurtítja és a leborotválást a Haddzsra hagyja, az helyes. Ha pedig a Mekkába érkezése a Haddzs idejéhez közel esik, akkor a megkurtítás jobb a számára; hogy a haját a Haddzs alatt borotválhassa le; mivel a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amikor ő és a társai megérkeztek Mekkába Dhú al-Hiddzsa negyedikén, megparancsolta azoknak, akik nem hoztak áldozati állatot, hogy lépjenek ki az ihrám állapotból és kurtítsák meg a hajukat, és nem parancsolta meg nekik a leborotválást. A megkurtításnak a fej egészére ki kell terjednie, és nem elegendő csupán egy részét megkurtítani, ahogyan egy részének leborotválása sem elegendő. A nő számára pedig csak a megkurtítás van előírva. Az van előírva a számára, hogy minden hajfonatából egy ujjbegynyit vagy annál is kevesebbet vágjon le. Az unmula: az ujjbegy. És a nő ne vágjon le ennél többet!

Ha a muhrim megtette a fentieket, akkor az ᶜUmrája teljessé vált, és minden olyan dolog megengedett a számára, amelyek az ihrám során tilalmasak voltak, kivéve, ha áldozati állatot hozott magával a szent területen kívülről, mert akkor az ihrám állapotában marad, amíg a Haddzs és az ᶜUmra után egyaránt ki nem lép abból.

Ami pedig azt illeti, aki az ihrámba a Haddzs elvégzésének szándékával lép be, ifrád formában, vagy a Haddzs és az ᶜUmra együttes elvégzésének szándékával, a Szunna szerint ajánlott a számára, hogy az ihrámját ᶜUmrára változtassa, és azt tegye, amit a tamattuᶜ formát választó tesz, kivéve, ha van vele áldozati állat; mivel a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megparancsolta ezt a társainak, és azt mondta: «Ha nem hoztam volna áldozati állatot, veletek együtt én is feloldottam volna az ihrámot.» [52]. [52] Al-Bukhári jegyezte le (1568) szám alatt.

Ha a nő menstruál, vagy gyermeket szült, miután belépett az ᶜumra megszentelt állapotába, nem végezhet Körjáratot a Ház körül, sem futást a Szafá és al-Marwa között, amíg meg nem tisztul. Ha megtisztul, elvégzi a Körjáratot, a futást, és levág a hajából; ezzel befejezve az ᶜumra-ját. Ha nem tisztul meg at-Tarwiya Napja előtt, akkor belép a Zarándoklat megszentelt állapotába arról a helyről, ahol éppen tartózkodik, és kivonul az emberekkel Miná-ba, és ezzel összekapcsolóvá (qárina) válik a Zarándoklat és az ᶜumra között. És ugyanazt teszi, mint a többi zarándok, mint az Állás ᶜArafa síkján, és al-Masᶜar-nál, az Oszlopok megkövezése, az éjszaka eltöltése Muzdalifa-ban és Miná-ban, az áldozat bemutatása és a haj megkurtítása. Majd ha megtisztul, elvégzi a Körjáratot a Ház körül, és a futást a Szafá és al-Marwa között, egyetlen Körjáratot és egyetlen futást, és ez elegendő lesz neki mind a Zarándoklatára, mind az ᶜumra-jára. ᶜÁ’isa hadísza szerint, aki menstruálni kezdett, miután belépett az ᶜumra megszentelt állapotába, és a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondta neki: "Tedd azt, amit a többi zarándok is tesz, ám ne végezd el a Körjáratot a Ház körül míg meg nem tisztulsz." [53] Muttafaq ᶜalayhi. (Mindkét šaykh, al-Bukhārī és Muszlim megegyezett a hitelességében.) [53] Al-Bukhári jegyezte le (305) szám alatt és Muszlim (1211) szám alatt.

Ha a menstruáló, vagy a gyermekágyi vérzéstől szenvedő nő elvégzi a megkövezést az Áldozat Bemutatásának Napján és megkurtítja a haját, megengedetté válik számára minden, ami az ihrám állapota alatt tilos volt, mint az illatszerek használata és a hasonlók, kivéve a férjét, amíg be nem fejezi a Zarándoklatát, mint a többi, tisztaságban lévő nő. Ha pedig megtisztulása után elvégzi a Tawáfot és a Szaᶜy-t, megengedetté válik számára a férje.

Fejezet

Az ihrám állapotba lépés a Zarándoklatra a Zarándoklati Hónap (Dhu-l-Hiddzsa) nyolcadik napján, és a Miná-ba való kivonulás vallásjogi megítélése.

Ha eljön a Tarwiya napja, ez pedig a Dhul Hiddzsa (a Zarándoklat Hava) nyolcadik napja, ajánlatos a Mekkában tartózkodók, és a lakosai közül azok számára, akik Zarándoklatot szándékoznak elvégezni, hogy a lakhelyükről lépjenek az ihrám állapotába a Zarándoklatra; mivel a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) társai al-Abtah-nál tartózkodtak, és onnan léptek az ihrám állapotába a Zarándoklatra a Tarwiya napján, az ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) parancsára. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) nem parancsolta meg nekik, hogy a Házhoz menjenek, és ott, vagy a Mízáb-nál (az ereszcsatornánál) lépjenek az ihrám állapotába. Ugyanígy nem parancsolta meg nekik a Búcsú Körjáratot, amikor Miná-ba indultak. Ha ez előírt lett volna, akkor megtanította volna nekik. Minden jó a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és az ő társai (Allah legyen elégedett velük) követésében rejlik.

Ajánlott, hogy a Zarándoklat ihrámjakor guszlt végezzen, megtisztálkodjon és illatosítsa magát, ahogyan azt a míqát-nál történő ihrámjakor is teszi. A zarándoklatra való megszentelt állapotba lépésük után ajánlott, hogy a Tarwija napján, a delelő előtt vagy után elinduljanak Miná-ba, és egészen a Dzsamratu-l-ᶜAqaba megkövezéséig gyakran mondják a Talbíja-t. Minában elvégzik a Zhuhr, ᶜAszr, Maghrib, ᶜIshá' és Fadzsr imákat. A Szunna az, hogy minden imát a saját idejében végezzenek el, lerövidítve, összevonás nélkül, kivéve a Maghrib és a Fadzsr imákat, mivel azokat nem rövidítik le.

És nincs különbség Mekka népe és mások között; mivel a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) Mekka népével és másokkal együtt Minában, ᶜArafátban és Muzdalifában lerövidítve imádkozott, és nem parancsolta meg Mekka népének az ima teljes elvégzését. Ha ez kötelező lett volna számukra, akkor azt egyértelművé tette volna számukra.

Ezután, ᶜArafa Napján, napfelkelte után a zarándokok elindulnak Minából ᶜArafára; ajánlott, hogy megálljanak Namirában, amíg a nap el nem indul a delelőjétől, ha erre lehetőségük van, mivel a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) is így tett.

Ha a nap elmozdult a delelőjétől, a Szunna szerint ajánlott az imámnak vagy helyettesének, hogy az embereknek a helyzethez illő beszédet (khutba) mondjon, amelyben elmagyarázza, mi van előírva a zarándok számára ezen a napon és az utána következőkön, felszólítja őket az Allah iránti istenfélelemre, az Ő egyedülvalóságának megvallására (tawhíd) és az iránta való őszinteségre minden cselekedetben, óva inti őket az Ő tiltott dolgaitól, és azt tanácsolja nekik, hogy ragaszkodjanak Allah Könyvéhez és Prófétájának (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) Szunnájához, valamint hogy azok szerint ítéljenek, és azokhoz forduljanak ítéletért minden ügyben; a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) követve mindebben. Ezt követően elimádkozzák a zhuhr és az ᶜaszr imát lerövidítve és összevonva az első ima idejére, egyetlen adhánnal és két iqámával; ahogyan azt a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) is tette. Muszlim jegyezte fel Dzsábir (Allah legyen vele elégedett) hadísza alapján.

Majd az emberek megállnak ᶜArafat-nál, amelynek egész területe a megállás helye, kivéve ᶜUranah völgyét. Ajánlott a Qibla és a Rahma hegy felé fordulni, ha ez lehetséges. Ha nem lehetséges mindkettő felé fordulni, akkor a Qibla felé fordul, még ha nem is fordul a hegy felé. Ajánlott a zarándoknak ezen a megállási helyen, hogy igyekezzen megemlékezni Allahról, fohászkodjon Hozzá és alázatosan könyörögjön Hozzá. A fohászkodás közben felemeli kezeit. Ha Talbiját mond, vagy olvas valamit a Koránból, az dicséretes. És ajánlott, hogy gyakran mondja: "Lá iláha illá-Lláhu wahdahu lá saríka lah, lahu-l-mulku wa lahu-l-hamdu, yuhyí wa yumítu, wa huwa ᶜalá kulli say'in qadír" (Nincs más jogosan szolgálható és imádható isten csak Allah, Ő az Egyedüli, Akinek nincs társa. Övé a hatalom és Övé a hála. Ő az, Aki életet ad és halált okoz, és Ő mindenre képes); annak alapján, amit a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) jegyeztek fel, hogy azt mondta: «A legjobb fohász az ᶜArafat napján elmondott fohász, és a legjobb, amit én és az előttem élt próféták mondtak: "lā ilāha illā-Llāhu wahdahu lā sharīka lah, lahu-l-mulku wa lahu-l-hamdu, yuhyī wa yumītu wa huwa ᶜalā kulli shay'in qadīr" (Nincs más jogosan szolgálható és imádható isten csak Allah, Ő az Egyedüli, Akinek nincs társa. Övé a hatalom és Övé a hála, Ő ad életet és halált, és Ő mindenre képes).» [54]. Hiteles hagyomány formájában maradt fenn tőle (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), aki mondta: "A legkedveltebb szavak száma Allahnál négy: Szubhán Alláh (Magasztaltassék Allah), és al-hamdu li-Lláh (hála legyen Allahnak), és Lá iláha illá Alláh (nincs más jogosan szolgálható és imádni való isten, kivéve Allah), és Alláhu akbar (Allah a legnagyobb, a leghatalmasabb)". [55] [54] At-Tirmidhi jegyezte le (3585) szám alatt. [55] Muszlim jegyezte le, (2137) szám alatt.

Ezért ezt a dhikr-t gyakran kell ismételni, áhítattal és szívbéli jelenléttel, és szintén gyakran kell mondani a vallásjogban előírt megemlékezéseket és fohászokat minden időben, különösen ezen a helyen, ezen a hatalmas napon. Ajánlott a megemlékezés és a fohász legátfogóbb formáit választani. Ezekből való:

* Magasztaltassék Allah és hála Neki, Magasztaltassék a Hatalmas Allah! ...Nincs más jogosan szolgálható és imádható isten csak Te. Magasztaltassál! (Mentes vagy Te minden hibától és hiányosságtól.) Én, bizony, a gonosz bűnösök közül való voltam." [87] [A Próféták: 87; Q 21:87].

*Nincs más jogosan szolgálható és imádható isten csak Allah. Csak és kizárólag Őt imádjuk. Kizárólag Tőle vannak a kegyek és csak Neki köszönhető minden jóság és Övé a szép magasztalás. Nincs más jogosan imádható isten csak Allah; egyedül Felé fordulunk az imádatainkkal, még ha ez nem is tetszik a hitetleneknek.

* Lá hawla wa lá quwwata illá bi-Lláh (Nincs változtatás semmilyen helyzetből, sem erő vagy képesség, csak Allah által) [56]. [56] Muszlim jegyezte le (594) szám alatt, Ibn az-Zubajrtól – Allah legyen elégedett vele.

* {...Rabbaná átiná fí-d-dunyá haszanatan wa fí-l-ákhirati haszanatan wa qiná ᶜadhába-n-nár} (Urunk! Adj nekünk a földi életben jót és a Túlvilágon is jót! És őrizz meg bennünket a Tűz büntetésétől!) [201] [A Tehén:201; Q 2:201].

* Ó, Allah! Jobbítsd meg nekem a Vallásomat, ami az összes ügyem védelmezője! Jobbítsd meg nekem a földi létemet, ami az én megélhetésem helye! Jobbítsd meg nekem a Túlvilágomat, amelyben a visszatérésem helye található! Tedd az életet a jókban való növekedésem eszközévé, és tedd a halált a minden rossztól való pihenésem eszközévé! [57]. [57] Muszlim jegyezte le (2720) szám alatt, Abú Hurayrá-tól - Allah legyen elégedett vele.

* Allah oltalmát keresem a megpróbáltatás szorongásától, a nyomorúság mélységeitől, az elrendelt dolgok rosszaságától és az ellenségek kárörvendő vígságától. [58]. [58] Al-Bukhári jegyezte le Abú Hurajrától (Allah legyen elégedett vele) (6347) szám alatt.

*Ó, Allah! Nálad keresek menedéket a gond és a szomorúság elől, és Nálad keresek menedéket a tehetetlenség és a lustaság elől, és Nálad keresek menedéket a gyávaság és a fösvénység elől, és a bűn és az adósság elől, és Nálad keresek menedéket az adósság terhe és az emberek elnyomása elől. [59]. [59] Ezzel a szóhasználattal jegyezte le Abú Dáwúd Abú Umáma al-Anszárítól, a (mina-l-ma'thami wa-l-maghram) szavak nélkül, (1554) szám alatt.

* Ó, Allah, a te oltalmadat keresem a vitiligótól, az őrülettől, a leprától és minden fertelmes betegség elől. [60]. [60] Abú Dáwúd jegyezte le Anasztól (Allah legyen elégedett vele) (1554) szám alatt.

* Ó, Allah! Tőled kérem a megbocsátást és az épséget ebben az életben és a Túlvilágon.

* Ó, Allah! Tőled kérem a megbocsátást és az épséget a vallásomban, és a földi életemben, a családomban és a javaimban.

* Ó Allah, Takard el a szemérmemet, és adj nekem lelki békességet! Ó Allah! Védelmezve őrizz meg engem szemből, hátulról, a jobbomról, a balomról és felülről! A Te hatalmasságodnál kérek menedéket, nehogy alulról ölessek meg, vagyis a földbe való süllyedés által! [61]. [61] Abú Dáwúd jegyezte le Ibn ᶜUmartól (5074) szám alatt.

* Ó, Allah! Bocsásd meg nekem azokat, amelyeket komolyan követtem el vagy a léhán elkövetetteket, a tévedésből vagy szándékosan elkövetetteket is. Mindezek tőlem származnak. Ó, Allah! Bocsásd meg nekem azt, amit korábban tettem és amit késlekedtem, amit titokban tettem és amit nyíltan követtem el, és amit Te jobban tudsz nálam. Te vagy az, aki előre visz és aki hátráltat, és Te minden dologra képes vagy. [62]. [62] Részlet egy hadíszból, amelyet Muszlim jegyzett le Abú Músza al-Asᶜarí – Allah legyen elégedett vele – hadíszából, (2719) szám alatt.

* Ó, Allah! Tőled kérem az állhatatosságot a vallásban, és az eltökéltséget az igaz Úton. Tőled kérem a hálát a Te kegyedért és a Neked végzett szolgálat helyes elvégzését. Tőled kérem az ép szívet és az igazmondó nyelvet. Tőled kérem a legjobbat abból, amiről Te tudsz. A Te oltalmadat keresem minden rosszal szemben, amiről Te tudsz, és bocsánatodat kérem azért, amiről Te tudsz. Bizony Te vagy a rejtett dolgok mindentudója. [63]. [63] At-Tirmidhi jegyezte le Saddád ibn Awsz-tól, Allah legyen elégedett vele, (3407) szám alatt.

* Ó, Allah! Mohamed Próféta Ura (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), bocsátsd meg nekem bűnömet, és távolítsd el szívem haragját, és védelmezz meg engem a félrevezető kísértésektől, amíg csak éltetsz minket [64]. [64] Ahmad jegyezte le, Umm Szalama közlése szerint (6/301).

* Ó, Allah! Az egek Ura, a föld Ura és a Hatalmas Trón Ura. A mi Urunk és mindennek Ura. A magvak Meghasítója, és a datolyamag Megnyitója. A Tóra és az Evangélium és a Furqán (a Korán) Kinyilatkoztatója; Hozzád menekülök minden olyan dolog rosszától, amelynek homlokát Te megragadod. Ó, Allah! Te vagy az Első, Akinek nincs senki és semmi Előtte. Te vagy a legvégső, Utánad nincs senki és semmi. Te vagy a Legfelső, nincs senki és semmi fölötted. Te vagy a Legbelső, Nálad közelebb nincs senki és semmi. Szüntesd meg az adósságot és mentesíts bennünket a szegénységtől! [65]. [65] Muszlim jegyezte le Abú Hurayrá – Allah legyen elégedett vele – hadíszából, (2713) szám alatt.

* Ó, Allah! Add meg az én lelkemnek az istenfélelmét és tisztítsd meg azt! Hiszen Te vagy az, Aki a legjobban megtisztíthatod. Te vagy a Felügyelője és a Gondoskodó Gazdája annak. Ó, Allah! Én a Te oltalmadat keresem a tehetetlenség és a lustaság elől, és a Te védelmedbe menekülök a gyávaság, az idős kor és a fösvénység elől, és a sír büntetése elől. [66]. [66] Muszlim jegyezte le Zajd ibn Arqam hadíszából – Allah legyen elégedett vele – (2722) szám alatt.

* Allahumma Laka aszlamt, wa Bika ámant, wa ᶜalayka tawakkalt, wa Ilayka anabt, wa Bika khászamt, aᶜúdhu bi-ᶜizzatika an tudillaní, la iláha illa Anta, Anta-l-Hayyu alladhí la yamút, wa-l-dzsinnu wa-l-inszu yamútún." (Ó, Allah! Csak Neked vetem alá magam és Benned hiszek, csak Rád hagyatkozom és csak Neked bánom meg bűneimet, és Általad vitázom. Hozzád menekülök, a Te Hatalmadhoz az elől, hogy tévelygésbe vigyél engem. Nincs más jogosan szolgálható éd imádható isten csak Te. Te vagy az Élő, Aki soha nem hal meg és a dzsinnek és az emberek meghalnak.) [67]. [67] Muszlim jegyezte le (2717) szám alatt, Ibn ᶜAbbász-tól - Allah legyen elégedett mindkettőjükkel.

* Ó, Allah, Hozzád menekülök az olyan tudás elől, ami nem hasznos, az olyan szív elől, amely nem alázatos és az olyan lélektől, amely nem talál elégedettséget és az olyan fohásztól, amely nem részesül válaszban. [68]. [68] Ez egy részlet Zajd ibn Arqam – Allah legyen elégedett vele – hadíszából, amely már lejegyzésre került (2722) szám alatt.

* Ó, Allah! Tarts távol engem a rossz erkölcsöktől, a rossz tettektől, a vágyak szenvedélyeitől és a betegségektől! [69]. [69] At-Tirmidh jegyezte le Zijád ibn ᶜIláqahtól, a nagybátyjától, (3591) szám alatt.

* Ó, Allah! Sugalld nekem az igaz vezetettségemet és őrizz meg engem saját magam rosszával szemben! [70]. [70] At-Tirmidhi jegyezte le ᶜImrán ibn Huszajn (Allah legyen elégedett vele) hadíszából (3483) szám alatt.

* Allahumma ikfiní bi-halálika ᶜan harámik wa-ghniní bi-fadlika ᶜamman sziwák - Ó, Allah! Tedd elegendővé nekem az Általad megengedett dolgokat, szemben azzal, amit megtiltottál, és gazdagíts meg a Te kegyelmeddel, hogy ne legyek rászorulva senkire rajtad kívül! [71] [71] At-Tirmidhi jegyezte le ᶜAli (Allah legyen elégedett vele) közlésében, (3563) szám alatt.

* Ó, Allah, Tőled kérem az útmutatást, a kegyes istenfélelmet, az erényes tisztaságot és hogy ne legyek rászorulva senkire csak Rád. [72]. [72] Muszlim jegyezte le (2721) szám alatt, ᶜAbdulláh ibn Maszᶜúd – Allah legyen vele elégedett – hadíszából.

* Ó, Allah! Tőled kérem az útmutatást és a helyes irányt. [73]. [73] Muszlim jegyezte le ᶜAli (Allah legyen elégedett vele) közlésében (2725) szám alatt.

* Ó Allah, kérlek, adj meg nekem minden jót, azonnalit és későbbit, amiről tudok és amiről nem tudok, és keresem oltalmadat minden rossztól, azonnalitól és későbbitől, amit tudok és amit nem tudok. És kérlek, add meg nekem a legjobb dolgokat, amelyeket Tőled kért a hívő Szolgád és Prófétád, Mohamad (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), és keresem oltalmadat minden rossztól, amelytől a hívő Szolgád és Prófétád, Mohamed (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), keresett oltalmat. Ó Allah! Kérlek, add meg nekem a Paradicsomot, és mindazt, ami ahhoz vezet, szóval vagy tettel, és keresem oltalmadat a Tűztől, és mindazt, ami ahhoz vezet, szóval vagy tettel. És kérlek, tedd minden elrendelésedet számomra jóvá! [74]. [74] Ibn Mádzsa jegyezte le (3846) szám alatt, ᶜÁ'isha (Allah legyen elégedett vele) hagyománya szerint.

* Lá iláha illá-Lláhu wahdahu lá saríka lah, lahu-l-mulku wa lahu-l-hamd, yuhyí wa yumítu bi-yadihi-l-khayr wa huwa ᶜalá kulli say’in qadír, Subhána-Lláh, wa-l-hamdu li-Lláh, wa lá iláha illá-Lláh, wa-Lláhu akbar, wa lá hawla wa lá quwwata illá bi-Lláhi-l-ᶜaliyyi-l-ᶜazím" (Nincs más jogosan szolgálható és imádható isten csak Allah! Ő az egyedüli, Akinek nincs társa! Övé a hatalom és csak Őt illeti a teljes dicsőség, Ő ad életet és halált, az Ő kezében van minden jó, és Ő mindenre képes. Dicsőség Allahnak, és Allahot illeti a dicséret, és nincs más jogosan imádható isten csak Allah, és Allah a Leghatalmasabb, és nincs más erő és hatalom, csak a Magasságos, Hatalmas Allah által.)[75] [75] Al-Bukhári jegyezte le ᶜUbáda bin asz-Számit-tól (Allah legyen elégedett vele) (1154) szám alatt.

* Alláhumma szalli ᶜalá Muhammadin, wa ᶜalá áli Muhammad, kamá szallayta ᶜalá Ibráhíma wa ᶜalá áli Ibráhim, Innaka Hamídun Madzsíd. Wa bárik ᶜalá Muhammadin wa ᶜalá áli Muhammad, kamá bárakta ᶜalá Ibráhím wa ᶜalá áli Ibráhím, Innaka Hamídun Madzsíd" (Ó, Allah! Áraszd el dicséreteddel Muhammad-ot és Muhammad háznépét, ahogy dicséreteddel árasztottad el Ábrahámot és Ábrahám háznépét! Hiszen Te vagy a magasztalás Birtokosa és a Fenséges. És áldd meg Muhammad-ot és Muhammad háznépét, ahogyan megáldottad Ábrahámot és Ábrahám háznépét! Hiszen Te vagy a magasztalás Birtokosa és a Fenséges.) [76] [76] Al-Bukhári jegyezte le (3370) szám alatt, Kaᶜb ibn ᶜUdzsrától (Allah legyen elégedett vele).

* {...Rabbaná átiná fí-d-dunyá haszanatan wa fí-l-ákhirati haszanatan wa qiná ᶜadhába-n-nár} (Urunk! Adj nekünk a földi életben jót és a Túlvilágon is jót! És őrizz meg bennünket a Tűz büntetésétől!) [201]. [A Tehén:201; Q 2:201].

Ajánlott ezen a nagyszerű helyen, hogy a zarándok megismételje a korábban említett megemlékezéseket és fohászokat, és mindazt, ami ezekkel azonos jelentésű és tartalmú a megemlékezésből, a fohászból és az áldáskérésből a Prófétára (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), kitartóan fohászkodjon, és kérje Urát az e világ és a túlvilág javaira. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amikor fohászkodott, háromszor ismételte meg a fohászt, ezért ajánlott ebben az ő példáját követni (Allah áldása és békéje reá).

A muszlim ebben a helyzetben alázatos az ő Magasztos Ura előtt, szerényen és engedelmesen meghajol Előtte, megtörten állva az Ő színe előtt; reméli az Ő Könyörületét és megbocsátását, és féli az Ő büntetését és haragját. Számot vet önmagával, és őszinte bűnbánatot gyakorol; hiszen ez egy hatalmas nap és egy nagy gyülekezés, amelyen Allah nagylelkű az Ő szolgáihoz, büszkélkedik velük az angyalai előtt, és sokakat szabadít fel a Tűztől. És a Sátán egyetlen napon sem látható annyira legyőzöttnek, kisebbnek és megvetettebbnek, mint ᶜArafa Napján, kivéve azt, ami Badr napján láttatott; és ez azért van, mert látja Allah nagylelkűségét az Ő szolgái iránt, az irántuk tanúsított kegyelmét, és bőséges felszabadítását és megbocsátását.

Muszlim közölte a Szahíh-jában, Aishá-tól (Allah legyen elégedett vele), miszerint a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: «Nincs olyan nap, amelyen Allah több szolgát szabadítana fel a Tűzből, mint ᶜArafa Napján. És bizony Ő leereszkedik, majd dicséri őket (szó szerint:büszkélkedik velük) az angyalok előtt, és azt mondja: Mit akarnak ezek?» [77]. [77] Muszlim jegyezte le (1348) szám alatt, Aisha (Allah legyen elégedett vele) hagyománya szerint.

Ezért a muszlimoknak a jó oldalukat kell mutatniuk Allahnak, hogy lealacsonyítsák ellenségüket, a sátánt, és elszomorítsák őt az Allah-ról való gyakori megemlékezéssel, a fohászkodással, a bűnbánat állandó gyakorlásával és a bocsánatkéréssel minden bűnükért és vétkükért. A zarándokok pedig ezen a helyen az Allah-ról való megemlékezéssel, a fohászkodással és a könyörgéssel foglalatoskodnak egészen napnyugtáig. Amikor a nap lenyugodott, nyugalommal és méltósággal elindulnak Muzdalifa-ba, és közben gyakran mondják a Talbiya-t, és sietnek ott, ahol tágasabb a hely; követve a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tettét. Nem megengedett az elindulás napnyugta előtt; mivel a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) is ott állt, amíg le nem nyugodott a nap, és azt mondta: "Tőlem vegyétek és tanuljátok a szertartásaitokat!" [78]. [78] Ennek a hagyománynak a forrását már a korábbiakban bemutattuk.

Amikor megérkeznek Muzdalifába, azonnal elvégzik ott a Maghrib (napnyugta utáni) imát három rakᶜával és az ᶜIshá' imát két rakᶜával, összevonva, egy adhánnal és két iqámával; a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) cselekedete szerint, akár a Maghrib idejében érkeznek Muzdalifába, akár az ᶜIshá' idejének beállta után.

Az, hogy a köznép közül néhányan már Muzdalifa-ba érkezésükkor, az ima előtt összeszedik a kövezéshez való kavicsokat, és sokan közülük azt hiszik, hogy ez egy előírt cselekedet, ez tévedés, aminek nincs alapja. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) sem parancsolta meg, hogy szedjenek neki kavicsokat, csak azután, hogy elindult Muzdalifa-ból Miná-ba. Bárhonnan is szedi össze valaki a kavicsokat, az elegendő, és nincs előírva, hogy Muzdalifa-ból kellene azokat összeszedni, sőt, megengedett Miná-ból is. A Szunna szerint ezen a napon hetet kell összeszedni, amellyel megkövezi a Dzsamratu-l-ᶜAqaba-t, a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) példáját követve. Ami pedig a három napot illeti, Miná-ban minden nap huszonegy kavicsot szed össze, amellyel megkövezi a három Oszlopot.

A kavicsok megmosása nem ajánlott, hanem mosás nélkül kell velük dobni; mivel ezt nem jegyezték fel a Prófétáról (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és a társairól, és nem szabad olyan kaviccsal dobni, amellyel már dobtak.

A zarándok ezt az éjszakát Muzdalifában tölti. A gyenge nők, a gyermekek és a hozzájuk hasonlók elindulhatnak Minába az éjszaka végén; Áisha, Umm Szalama és mások hadísza alapján. A többi zarándok esetében pedig az a megerősített, hogy ott maradnak a hajnali imáig, majd az al-Masᶜar al-Ḥarám-nál megállva a Qibla felé fordulnak, és gyakran emlékeznek meg Allahról, mondják a takbír-t és fohászkodnak, amíg nagyon világossá nem válik az ég. És ajánlott itt a két kéz felemelése a fohász ideje alatt, és bárhol állnak is meg Muzdalifában, az elegendő számukra, és nem kötelező számukra az al-Masᶜar-hoz való közelség, sem a megmászása; a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) szavai szerint: "Itt álltam meg - azaz az al-Masᶜar al-Harámon - és az összes gyülekezőhely (Dzsamᶜ) maga is hely az állásra." [79] Ezt Muszlim jegyezte a Szahíh-jába, és Dzsamᶜ az Muzdalifa. [79] Muszlim jegyezte le (1218) szám alatt, Dzsábir – Allah legyen vele elégedett – hadísza alapján.

Ha már kellőképpen kivilágosodott, elindulnak Minába még a napkelte előtt, és útjuk során gyakran mondják a talbíját. Ha megérkeznek Muhasszir-hoz, ajánlott kissé felgyorsítani.

Ha megérkeznek Miná-ba, abbahagyják a Talbija-t a Dzsamratu-l-ᶜAqaba-nál, majd megkövezik azt megérkezésükkor, hét, egymást követő kaviccsal. Minden egyes kavics eldobásakor felemeli a kezét és Alláhu akbar-t mond. Ajánlatos, hogy a völgy mélyéről kövezze meg, úgy, hogy a Kába a bal, Miná pedig a jobb oldalára kerüljön; a Próféta cselekedete alapján. Ha más oldalakról kövezi meg, az is érvényes, amennyiben a kavics a dobás helyére esik. Nem feltétel, hogy a kavics a dobás helyén maradjon, csupán az, hogy beleessen. Tehát ha a kavics a dobás helyére esett, majd kigurult onnan, az érvényes a tudósok szavai alapján. Azok közül, akik ezt egyértelműen kijelentették: an-Nawawi (Allah kegyelmezzen neki) a Sarh al-Muhadhdhab című művében. A kövezéshez használt kavicsoknak a parittyakőhöz kell hasonlítaniuk, amely valamivel nagyobb a csicseriborsónál.

Ezután, az Oszlopok megkövezése után levágja az áldozati állatát. Ajánlott, hogy a levágásakor ezt mondja: „Allah nevében, és Allah a leghatalmasabb. Ó, Allah, ez Tőled van és Neked szól!” és az állatot a Qibla felé fordítja. A Szunna szerint a tevét álló helyzetben vágják le, miközben a bal első lába fel van kötve, a tehenet és a juhféléket pedig a bal oldalukra fektetve. Ha nem a Qibla felé fordulva vágja le, akkor elhagyta a Szunnát, de az áldozata érvényes; mivel a Qibla felé fordulás a levágáskor szunna, és nem kötelező. Ajánlott, hogy egyen az áldozati állatából, ajándékozzon és adakozzon belőle; a Magasztos szavai szerint: {...Egyetek belőle és adjatok enni a nyomorgó szegénynek!} [A Zarándoklat: 28; Q 22:28]. Az áldozat bemutatásának ideje a tudósok leghelyesebb véleménye szerint a Tasríq Napok harmadik napjának naplementéjéig tart, így az időtartama az Áldozati Állat Levágásának Napja és az azt követő három nap.

Majd az áldozati állat levágása után leborotválja a haját, vagy megkurtítja azt. Ám a leborotválás jobb; mivel a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) irgalomért és megbocsátásért fohászkodott azokért, akik leborotválják a hajukat (háromszor), míg a megkurtítókért csupán egyszer. Nem elegendő a haj egy részének a megkurtítása, hanem a megkurtításnak a fej egészén meg kell történnie, ahogyan a leborotválásnak is. A nő pedig minden hajfonatából egy ujjbegynyit vagy annál is kevesebbet vág le.

A Dzsamratu-l-ᶜAqaba megkövezését, és a haj leborotválását vagy megkurtítását követően a muḥrim számára minden megengedetté válik, ami az ihrám miatt tilalmas volt, a nők kivételével. Ezt a kilépést az ihrám állapotból az Első Kilépésnek nevezik. A szokásos gyakorlat szerint ezen kilépés után beillatosítja magát, és Mekka felé indul, hogy elvégezze a Tawáfu-l-Ifáda-t. Aisha, (Allah legyen vele elégedett), hadísza szerint, aki azt mondta: "A Prófétára (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) illatszert tettem az ihrám állapotába való belépése előtt, és a kilépése után, még azelőtt, hogy a Tawáfot a Ház körül elvégezte volna." [80] Al-Bukhári és Muszlim jegyezték le. [80] Al-Bukhári jegyezte le (1539) szám alatt és Muszlim (1189) szám alatt.

Ezt a Körjáratot Tawáfu-l-Ifáda-nak és Ṭawáfu-z-Ziyára-nak is nevezik. Ez a Zarándoklat Pilléreinek egyik Pillére. A Zarándoklat csak és kizárólag általa válik teljessé. És ez az, amire a Magasztos és Fenséges a következő szavaival utal: (Azután végezzék el a megtisztulásukat (tegyék rendbe magukat), teljesítsék fogadalmaikat, és végezzék el a Tawáfot az Ősi Ház körül. 29) [A Zarándoklat:29; Q 22:29].

Majd a Tawáf és a Maqám Ibrahím mögötti két rakᶜa ima után elvégzi a szaᶜy-t a Szafá és a Marwa között, ha tamattuᶜ formát választott. Ez a szaᶜy a Hadzs-dzsához tartozik, az első szaᶜy pedig az ᶜumrájához.

És egyetlen szaᶜy nem elégséges a tudósok leghelyesebb véleménye szerint; Aisha (Allah legyen elégedett vele) hagyománya alapján, midőn mondta: „Elindultunk Allah Küldöttével (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget)” – majd a hagyományt megemlítve, amelyben a Próféta a következőket mondta: „És akinek van vele áldozati állata, az tegyen fogadalmat a Hadzsra az ᶜUmrával együtt, majd ne oldozza fel magát, amíg mindkettőt el nem végezte.”... Egészen addig, mígnem ő azt mondta: "Azok, akik az ᶜUmrára szentelődtek fel, elvégezték a Körjáratot a Ház körül és a Szafá és a Marwa között, majd kiléptek az ihrám állapotból. Majd elvégeztek egy másik Tawáfot, miután visszatértek Minából a Haddzsuk számára." [81] Al-Bukhári és Muszlim jegyezték le. [81] Al-Bukhári jegyezte le (1556) szám alatt és Muszlim (1211) szám alatt.

Az ő szavai - Allah legyen elégedett vele - azokról, akik az ᶜumra-ra szentelték fel magukat: "majd egy másik Körjáratot végeztek, miután visszatértek Miná-ból a Zarándoklatukhoz" - ezalatt a Szafá és Marwa közötti Körjáratot érti, ezen hagyomány magyarázatának leghelyesebb véleménye szerint. Ami pedig azok véleményét illeti, akik szerint a Tawáfu-l-Ifáda-t értette ezalatt, az nem helyes; mivel a Tawáfu-l-Ifáda egy pillér mindenki számára, és azt már elvégezték. Hanem a szándék itt az, ami a mutamattiᶜ-ra vonatkozik, ami a Szafá és Marwa közötti Körjárat másodszori elvégzése, miután visszatértek Miná-ból, hogy teljessé tegyék a Zarándoklatukat. És ez, Allahnak hála, világos, és ez a tudósok többségének a véleménye.

Ennek a helyességét szintén bizonyítja az, amit Al-Bukhári közölt a Szahíh-ban (A Hiteles Hagyománygyűjtemény), taᶜlíq madzszúm formában (amelynek a láncolata elejében egy vagy több közlő nincsen megemlítve), Ibn ᶜAbbász (Allah legyen elégedett kettejükkel) továbbításában, akit a haddzs mutᶜa-járól kérdeztek, és ő azt mondta: «A Muhádzsirúnok (Kivonulók), az Anszárok (Segítők) és a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) feleségei, a Búcsú Zarándoklaton beléptek az ihrám állapotába, és mi is beléptünk. Miután megérkeztünk Mekkába, Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta: Változtassátok a Haddzsra tett szándékotokat ᶜUmrára, kivéve azt, aki megjelölte az áldozati állatot. Így elvégeztük a Körjáratot a Háznál, és a Szafá és a Marwa között, házaséletet éltünk a feleségeinkkel, és felvettük a ruháinkat. És mondta: Aki megjelölte az áldozati állatot, az nem szabadul fel az ihrám tilalmai alól, amíg az áldozati állat el nem éri a vágás helyét. Majd Tarwiyah napjának estéjén megparancsolta nekünk, hogy lépjünk be az ihrám állapotába a Haddzsra. Miután befejeztük a szertartásokat, jöttünk és elvégeztük a Körjáratot a Háznál, és a Szafá és a Marwa között» [82]. Véget ért a mondanivaló lényege; ez egyértelmű kijelentés a mutamattiᶜ kétszeri szaᶜy-áról, és Allah a Legjobban Tudó. [82] Al-Bukhári jegyezte le (1572) szám alatt.

Ami pedig azt illeti, amit Muszlim közölt Dzsábir-tól (Allah legyen elégedett vele): «A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és a Társai csupán egyetlen tawáf-ot végeztek a Szafá és a Marwa között.» [83]، Az ő első tawáf-juk azokra a Társakra vonatkozik, akik az áldozati állatot hozták; mivel ők az ihrámjukban maradtak a Prófétával (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amíg a Zarándoklatból és az ᶜUmrából együttesen fel nem oldozódtak. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget)) a Zarándoklatra és az ᶜUmrára tette meg a szándékot, és megparancsolta azoknak, akik az áldozati állatot hozták, hogy a Zarándoklatra az ᶜUmrával együtt tegyék meg a szándékot, és hogy ne oldozódjanak fel, amíg mindkettőből együttesen fel nem oldozódnak; A Haddzsot és az ᶜUmrát összekötő zarándoknak pedig csupán egyetlen szaᶜy-t kell elvégeznie, amint azt Dzsábir említett hadísza és más hiteles hadíszok is jelzik. [83] Muszlim jegyezte le, (1215) szám alatt.

És így, aki a Zarándoklat ifrád típusát végzi és az ihrám állapotában marad az Ünnep Napjáig, annak csak egy szaᶜy-t kell elvégeznie. Ha a qirán és a mufrid elvégzi a szaᶜy-t a Tawáfu-l-qudúm után, az elegendő számukra a Tawáfu-l-Ifáda utáni szaᶜy helyett. És ez az összeegyeztetés Áisha és Ibn ᶜAbbász, valamint a fent említett Dzsábir hadíszai között. Ezáltal megszűnik az ellentmondás, és megvalósul az összes hadísz szerinti cselekvés.

Ami ezt az összeegyeztetést alátámasztja, az az, hogy Aisha és Ibn ᶜAbbász hagyománya két hiteles hagyomány, amelyek megerősítették a második szaᶜy-t a Mutamattiᶜ esetében, míg Dzsábir hagyományának látszólagos értelme ezt tagadja. A megerősítő pedig elsőbbséget élvez a tagadóval szemben, ahogyan az az Iszlám jogtudomány alapelveinek és a hagyománytudomány terminológiájának tudományában rögzítve van. A Magasztos Allah az, Aki erőt ad a helyes út megtalálásához, és nincs hatalom, sem erő, csakis Allah által.

Fejezet

A zarándok Yawmu-n-Nahr-on (az Áldozati Állat napján) végzett cselekedetei kiválóságának magyarázata.

A legjobb a zarándok számára, hogy ezt a négy cselekedetet az Áldozat napján az említett sorrendben végezze el: először kezdi az ᶜAqaba-dzsamra megkövezésével, majd az áldozat bemutatása, majd a haj leborotválása vagy megrövidítése, majd a Tawáf és az azt követő szaᶜy a tamattuᶜ-t végző számára, és ugyanígy az ifrád-ot és a qirán-t végző számára is, ha nem végeztek szaᶜy-t az Érkezés Tawáfjakor. Ha ezen cselekedetek némelyikét más sorrendben végzi el, az is megengedett a számára; mivel a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) erre vonatkozóan engedmény van. Ebbe beletartozik a szaᶜy elvégzése a Tawáf előtt; mivel ez egyike azoknak a cselekedeteknek, amelyeket az Áldozat napján végeznek, így beletartozik a Társ mondásába: »Azon a napon bármiről is kérdezték, amit előre hoztak vagy elhalasztottak, ő azt felelte: "Tedd, és nincs abban vétek!" [84]. Hiszen a feledékenység, az elfeledés és a tudatlanság is előfordulhat benne, ezért kötelezően beletartozik ebbe az általános érvényű szabályba; a benne rejlő könnyítés és megkönnyítés miatt. [84] Al-Bukhári jegyezte le (83) szám alatt és Muszlim (1306) szám alatt.

És hiteles formában maradt fenn a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), hogy megkérdezték arról, aki a szaᶜy-t előbb végezte el, mint a Körjáratot, és ő azt mondta: "Lá haradzs" (Nincs [ebben] vétek) [85] Abú Dáwúd közölte, Uszáma bin Sarík hadíszából, hiteles láncolattal, amivel kétségtelenül világossá vált, hogy beletartozik az általánosba, és Allah a sikert adó. [85] Abú Dáwúd jegyezte le (2015) szám alatt.

Azon cselekedetek, amelyekkel a zarándok eléri a teljes tahallul-t, háromfélék: a Dzsamratu-l-ᶜAqaba megkövezése, a leborotválás vagy a haj megrövidítése, és a Tawáfu-l-Ifáda az azt követő szaᶜy-jal, a korábban említettek szerint. Ha ezt a hármat elvégezte, akkor megengedetté válik számára minden, ami az ihrám miatt tilos volt, úgy mint a nők, az illatszerek és egyebek. Aki pedig kettőt végez el ezek közül, annak megengedetté válik minden, ami az ihrám miatt tilos volt, kivéve a nőket. Ezt nevezik az első tahallul-nak (a megszentelt, szertartási állapotból való kilépés).

Ajánlott a zarándoknak, hogy igyon a Zamzam vizéből és bőségesen igyon belőle, és mondjon hasznos fohászokat, amennyire csak lehetséges, hiszen: "A Zamzam vize arra jó, amire isszák." [86]. Ahogyan azt a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) hagyományozták Muszlim Szahíh-jában Abú Dharr-tól, miszerint a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta a Zamzam vízzel kapcsolatban: "Az bizony tápláló étel." [87]. Abú Dawúd jegyezte le: "Gyógyulás és gyógyszer a betegségre" [88]. [86] Ibn Mádzsa jegyezte le (3062) szám alatt, Dzsábir ibn ᶜAbdulláh – Allah legyen vele elégedett – hagyománya alapján. [87] Muszlim jegyezte le (2473) szám alatt. [88] Vagyis: Abú Dáwúd at-Tajáliszi jegyezte le azt Abú Dharr – Allah legyen elégedett vele – Iszlámra térésének történetét elbeszélő hadíszban. Lásd: Musznad Abí Dáwúd at-Tajáliszi (459) szám alatt.

Az Ifáda Körjárat és a futás elvégzése után – azok számára, akiknek el kell végezniük a futást – a zarándokok visszatérnek Miná-ba, ahol három napot és éjszakát töltenek. A három nap mindegyikén megkövezik a három Oszlopot a nap delelője után, és a kövezésnél kötelező a sorrend betartása.

Az Első Dzsamrával kezdi: ez az, amelyik az al-Khayf Mecsetet követi, majd megkövezi azt hét egymást követő kaviccsal, minden egyes kavicsnál felemeli a kezét. Szunna, hogy a dobás után távolabb megy tőle, a bal oldalán hagyja, a Qibla felé fordul, felemeli kezeit, és sokat fohászkodik és esedezik.

Majd a második Dzsamrát kövezi meg, ugyanúgy, mint az elsőt, és a Szunna szerint a megkövezése után kissé előrébb megy, azt a jobb oldalára helyezi, a qibla felé fordul, és felemeli a két kezét, majd hosszan fohászkodik.

Majd a harmadik Dzsamrát kövezi meg, és nem áll meg annál.

Majd megkövezi a Dzsamra-tokat a Tasríq napjainak második napján, a delet követően, ahogyan az első napon is megkövezte azokat, és az első és a másodiknál ugyanúgy cselekszik, ahogyan az első napon is tette; a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) példáját követve.

A megkövezés az Ayyám at-Tasríq első két napján, valamint a Minában való éjszakázás az első és második éjszakán a Zarándoklat kötelező cselekedetei, amelyek alól kivételt képeznek a vízhordók, a pásztorok és a hozzájuk hasonlók, számukra ezek nem kötelezőek.

Majd az említett két napon történt kövezés után, aki sietve kíván távozni Minából, megteheti azt, és napnyugta előtt távozik. Aki pedig késleltet, és ott tölti a harmadik éjszakát, és a harmadik napon megkövezi a Kőoszlopokat, az kiválóbb és nagyobb jutalommal jár, ahogyan azt a Magasztos mondja: (Emlékezzetek meg Allah-ról meghatározott számú napokon! És az, aki két nap alatt sietve végzi azt el, azon nincs bűn. És ha valaki késlekedve (elhalasztva) végzi azt el, azon nincs bűn. Ez azokra vonatkozik, akik félik Allah-ot...) [A Tehén:203; Q 2:203], Mivel a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) engedélyt adott az embereknek a sietségre, ő maga azonban nem sietett, hanem Minában tartózkodott, amíg megkövezte a Dzsamra-tokat a tizenharmadik napon a nap delelője után, majd elindult, mielőtt elvégezte volna a déli imát.

Engedélyezett a Kövezés elvégzésére képtelen kisfiú gondnokának, hogy megkövezze helyette a Dzsamratu-l-ᶜAqaba-t és a többi Dzsamrát, miután saját jogon elvégezte a Kövezést. Hasonlóképpen, a Kövezésre képtelen kislány helyett is a gondnoka kövez; Dzsábir (Allah legyen elégedett vele) hadísza alapján, aki azt mondta: "Haddzsot végeztünk Allah Küldöttével (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), és velünk voltak a nők és a gyermekek, mi pedig a gyermekek helyett elmondtuk a talbiját és követ vetettünk." [89] Ibn Mádzsa jegyezte le. [89] At-Tirmidhi jegyezte le (927) szám alatt.

És megengedett annak, aki betegség, magas kor vagy terhesség miatt képtelen a Kövezésre, hogy megbízzon valakit, aki helyette kövez; Allah, a Magasztos, szavai alapján: (Féljétek Allahot, amennyire tőletek telik...) [A Kölcsönös Rászedés: 16; Q 64:16]. Ezek az emberek nem képesek tolongani a tömegben a Dzsamarát-nál, a kődobálás ideje pedig elmúlik, és annak pótlása nincs előírva a számukra, ezért megengedett nekik, hogy megbízzanak valakit. Ellentétben a többi szertartással, a muhrim-nak nem tanácsos helyettest állítania, hogy elvégezze azt helyette, még akkor sem, ha a zarándoklata önkéntes; mivel aki ihrám állapotba lép a Haddzs vagy az ᶜUmra elvégzésére, még ha azok önkéntesek is, kötelessége befejezni azokat; Allah, a Magasztos szavai értelmében: (Végezzétek el végig a Zarándoklatot és a Kisebb Zarándoklatot Allahért...) [A Tehén: 196; Q 2:196]. A Körjárat és a szaᶜy ideje nem múlik el, ellentétben a kövezés idejével.

Ami az ᶜArafá-nál való állást, valamint az éjszaka Muzdalifában és Miná-ban töltését illeti, ezeknek az ideje kétségtelenül lejár. Azonban a cselekvésképtelen személy is jelen lehet ezeken a helyeken, még ha nehézségek árán is, ellentétben a megkövezés általa történő elvégzésével. Ugyanis a megkövezés esetében a jámbor elődöktől hagyományozták a helyettesítés lehetőségét az akadályoztatott személy számára, ellentétben a többi szertartással.

Az istenszolgálati cselekedetek imádatok tawqífiyya-k (a Teremtő Könyve, és az Ő KÜldötte Szunnája szerinti); azokból senki sem rendelhet el semmit, csakis bizonyítékkal. A megbízottnak megengedett, hogy egyazon helyen állva kövezze meg a három oszlop mindegyikét, először a saját, majd a megbízója nevében. A tudósok két véleménye közül a helyesebb szerint nem kötelező számára, hogy először a saját nevében fejezze be mindhárom oszlop megkövezését, és csak azután visszatérve végezze el azt a megbízója nevében; mivel hiányzik az ezt kötelezővé tevő bizonyíték, és az ebben rejlő nehézség és megterhelés miatt. És Allah (dicsőség Néki, a Magasztosnak) azt mondja: {...Semmi terheset (nehezet) nem rótt ki rátok a Vallásban...} [A Zarándoklat: 78; Q 22:78]. És a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: „Könnyítsétek meg az emberek dolgát (vallási kérdésekben), és ne nehezítsétek meg a dolgukat!” [90]. És azért, mert semmi ilyesmi nem lett továbbítva Allah Küldöttének (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) Társaitól, amikor a gyermekeik és a köztük lévő cselekvőképtelenek helyett dobtak. Ha megtették volna, akkor az továbbítódott volna; mivel ez egy olyan dolog, aminek a továbbítására nagy lett volna a törekvés. És Allah tudja a legjobban. [90] Al-Bukhári jegyezte le Anasztól (Allah legyen elégedett vele), (69) szám alatt.

Fejezet

A mutamattiᶜ és a qárin számára a véráldozat szükséges.

A zarándoknak, ha tamattuᶜ vagy qirán zarándoklatot végez – és nem tartozik a Haram területén élők közé – kötelező egy véráldozat bemutatása, ami egy birka, vagy egy teve hetedrésze, vagy egy tehén hetedrésze. Kötelező, hogy ez tiszta, engedélyezett pénzből és jó forrásból származzon; hiszen a Magasztos Allah Jó és csupán a jót fogadja el.

A muszlimnak ajánlott tartózkodnia attól, hogy kérjen az emberektől, legyen szó ajándékról vagy másról, legyenek azok királyok vagy mások, ha Allah a saját vagyonából megadja neki azt, ami ellátja őt és függetlenné teszi attól, ami az emberek kezében van; a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) származó számos hadísz alapján, amelyek elítélik a kérést és annak hibáit, és dicsérik azt, aki tartózkodik tőle.

Ha a tamattuᶜ-t és a qirán-t végző nem tud áldozati állatot adni, akkor három napi böjt kötelező rá a Haddzs alatt, és hét, amikor visszatér a családjához. A három nap böjtjében választhat: ha akarja, letöltheti azokat az Áldozat Napja előtt, és ha akarja, a Tasríq három napja alatt. Azt mondja a Magasztos: (...És ha valaki a tamattuᶜ formát választva, elvégzi az ᶜUmrát, a Haddzsig - annak áldozati állatot kell bemutatnia - olyat, amire könnyen lehetőséget talál. Aki pedig nem talál erre lehetőséget, annak három napot kell böjtölnie a Zarándoklat alatt, és hetet, amikor visszatértek. Ez így teljes tíz (nap). Ez arra vonatkozik, akinek a családja nem tartozik a Harám Mecset körzetében élőkhöz...) [A Tehén: 196; Q 2:196] Az ája.

És Szahíh al-Bukháriban, Aishá-tól, Ibn ᶜUmar-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel), akik mondták: «Tilos a Tasríq napjain való böjtölés, csak annak lehet, aki nem találja az áldozati állatot.» [91]. Ennek (a hagyománynak a láncolata) az ítélete a Prófétára (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) vezethető vissza. A legjobb, ha a három nap böjtjét ᶜArafa napja előtt végzi el, hogy ᶜArafa napján ne böjtöljön; hiszen a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ᶜArafa napján nem böjtölt, és megtiltotta az ᶜArafa napján való böjtölést ᶜArafán, és mert a böjt megtörése ezen a napon energikusabbá teszi az emlékezésre és a fohászkodásra. Megengedett az említett három napot böjtölni, egymást követően és külön-külön is. Hasonlóképpen a hét [nap] böjtje esetében sem kötelező az egymásutániság, sőt, megengedett azokat együtt és külön-külön is böjtölni. Hiszen Allah nem szabta feltételül az egymásutániságot, és hasonlóképpen az Ő Küldötte sem (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget). A legjobb a hét [nap] böjtjét elhalasztani, amíg vissza nem tér a családjához; a Magasztos szavai szerint: (...és hetet, amikor visszatértek...) [A Tehén:196; Q 2:196]. [91] Al-Bukhári jegyezte le (1998) szám alatt.

Annak, aki képtelen az áldozati állat bemutatására, a böjt jobb, mint királyoktól vagy másoktól kérni egy áldozati állatot, hogy levágja azt önmagáért. Aki pedig kap egy áldozati állatot vagy valami mást anélkül, hogy kérné, vagy a lelke vágyakozna rá, abban nincs semmi kivetnivaló, még akkor is, ha más nevében végzi a zarándoklatot, azaz: ha a megbízói nem szabták feltételül a számára, hogy az áldozati állatot a neki adott pénzből vásárolja meg. Ami pedig azt illeti, amit néhányan tesznek, hogy a kormánytól vagy másoktól kérnek áldozati állatot olyan személyek nevében, akiket megemlítenek, miközben hazudnak, az kétségtelenül tilos; mivel az a hazugsággal való haszonszerzés. Allah óvjon meg minket és a muszlimokat ettől!

Fejezet

Az általánosan elfogadott jó megparancsolásának kötelezettsége a zarándokok és mások számára.

A leghatalmasabb dolgok közül, ami a zarándokokra és másokra nézve kötelező: a jóra való felszólítás és a rossztól való eltiltás, valamint a napi öt ima közösségben történő pontos megtartása, ahogyan azt Allah megparancsolta az Ő Könyvében, és az Ő Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) által.

Ami pedig azt illeti, amit sokan tesznek Mekka és más helyek lakói közül, hogy otthonaikban imádkoznak és a mecseteket elhagyják, az a vallás törvényeivel ellentétes hiba. Ezt meg kell tiltani, és az embereket a mecsetekben végzett imák megőrzésére és elvégzésére kell utasítani; annak alapján, ami hitelesen maradt fenn Tőle (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), hogy azt mondta Ibn Umm Maktúmnak (Allah legyen elégedett vele), amikor engedélyt kért tőle, hogy a házában imádkozzon, mivel vak volt és a háza távol esett a mecsettől: „Hallod az imára hívást? Azt felelte: Igen. Azt mondta: Akkor válaszolj (rá)!” [92], Egy másik verzióban: "Nem találok neked felmentést." [93]. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt is mondta: „Arra gondoltam, hogy megparancsolom az imát és az el is kezdődik; majd kineveznék egy férfit, aki vezetné az embereket az imában; majd elindulnék olyan emberekhez, akik nem vesznek részt az imán, és tűzzel égetném fel a házaikat felettük.” [94]. Ibn Mádzsa közölte a Szunan-jában és mások is, ḥasan isznáddal (jó hagyománylánccal), Ibn Abbász-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel), miszerint a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: "Aki hallja a hívást, és nem jön el, annak nincs imája, kivéve alapos indokkal rendelkezik." [95]. És Muszlim Szahíh-jában, Ibn Maszᶜúd-tól (Allah legyen elégedett vele) jegyezték fel, hogy így szólt: "Aki azt szeretné, hogy holnap muszlimként találkozzon Allahhal, az őrizze meg és pontosan tartsa be az előírt imákat, ahol az azokra történő felhívás elhangzik. Hiszen Allah a ti Prófétátoknak elrendelte az Igazságra vezető utakat, és ezek az Igazságra vezető utakhoz tartoznak. Ha valaki is közületek a házában végzi az imát, mint az, aki távol marad a mecsettől a házában, akkor elhagytátok a ti Prófétátok Útját. Ha pedig elhagyjátok a Prófétátok Útját úgy tévelygésbe kerültök. Ha egy férfi megtisztálkodik és azt kifogástalanul végzi el és elindul a mecsetek közül egy mecset felé - úgy Allah, minden egyes lépéséért, amit megtesz, feljegyez egy jó cselekedetet, és Allah általa fokokkal magasabbra emeli; és általa eltöröl egy rossz tettet. És bizony láttuk őket, és senki sem maradt távol attól, csupán a jól ismert képmutató. Volt olyan, hogy egy rogyadozó lábú, elgyengült férfit hozott két férfi, amíg fel nem állították az ima sorában." [96]. [92] Al-Bukhári jegyezte le (2420) szám alatt és Muszlim (651) szám alatt. [93] Muszlim jegyezte le (653) szám alatt, Abú Hurajrá-tól - Allah legyen elégedett vele. [94] Abú Dáwúd jegyezte le Abdulláh ibn Umm Maktúmtól (552) szám alatt. [95] Muszlim jegyezte le, (654) szám alatt. [96] Abú Dáwúd jegyezte le Ibn ᶜAbbász-tól, Allah legyen elégedett mindkettőjükkel, (551) szám alatt.

A zarándokoknak és másoknak is el kell kerülniük Allah tilalmait, és óvakodniuk kell azok elkövetésétől; mint a paráználkodás, a szodómia, a lopás, az uzsoraevés, az árva vagyonának jogtalan elvétele, a csalás az üzleti ügyekben, a hűtlenség a rábízott dolgokban, a bódítószerek fogyasztása, a dohányzás, a ruhák földig érő viselése , a gőg, az irigység, a képmutatás, a rágalmazás, a viszálykeltés, a muszlimok kigúnyolása, és a szórakoztató hangszerek használata; mint a gramofonlemezek, az ᶜúd, a rabáb (hárfa), a sípok és a hozzájuk hasonlók, továbbá az énekek és a zeneszerszámok hallgatása a rádióból vagy másból, a kockajáték, a sakk, és a szerencsejáték, valamint a lélekkel bírók ábrázolása, legyenek azok emberek vagy mások, és ennek a helyeslése. Mert mindezek olyan elvetendő dolgok, amelyeket Allah minden időben és helyen megtiltott a szolgáinak. Ezért a zarándokoknak és Allah Szent Háza lakóinak mindenki másnál jobban kell óvakodniuk ezektől; mivel a bűnök ezen a biztonságos helyen súlyosabbak, és a büntetésük is nagyobb.

A Magasztos azt mondja: (...és aki bűnös istentelenséget akar ott elkövetni, azzal fájdalmas büntetést ízleltetünk meg. 25) [A Zarándoklat: 25; Q 22:25] Ha tehát Allah megfenyegette azt, aki a Szent Helyen bűnös istentelenséget akar elkövetni, akkor milyen lesz annak a büntetése, aki ezt el is követi?! Kétség sem fér hozzá, hogy az még hatalmasabb és súlyosabb. Ezért óvakodni kell ettől és minden más bűntől.

A zarándokok csak akkor nyerik el zarándoklatuk elfogadását és bűneik megbocsátását, ha óvakodnak ezektől a bűnös cselekedetektől és minden mástól, amit Allah megtiltott nekik, ahogyan a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) is mondta a hadíszában: "Aki elvégezte a zarándoklatot, és annak során nem létesített testi kapcsolatot, és nem követett el bűnös, erkölcstelen dolgot, az olyan tisztán tér vissza, mint amilyen azon a napon volt, amikor az édesanyja megszülte." [97]. [97] Al-Bukhári jegyezte le Abú Hurajrától (Allah legyen elégedett vele) (1521) szám alatt, és Muszlim (1350) szám alatt.

Ezeknél a visszataszító cselekedeteknél súlyosabb és nagyobb vétek: a halottakhoz való fohászkodás, a tőlük való segítségkérés, a nekik tett fogadalom és a nekik szánt állatáldozat; azzal a reménnyel, hogy közbenjárnak a hozzájuk fohászkodóért Allahnál, vagy meggyógyítják a betegét, vagy visszahozzák az eltűntjét és ezekhez hasonlók.

Ez a nagyobb társítás, amelyet Allah megtiltott, és ez a Dzsáhilijja (az Iszlám előtti kor; szó szerint a Tudatlanság kora) társítóinak vallása; Allah pedig elküldte a Küldötteket és kinyilatkoztatta a Könyveket, hogy elítéljék azt és eltiltsanak attól.

Így tehát kötelező minden egyes személy számára, a zarándokok és mások közül is, hogy óvakodjon tőle, és hogy bűnbánattal forduljon Allahhoz, ha a múltban elkövetett volna bármit is ebből, és hogy új Haddzsot kezdjen, a korábbi vétke miatt, a bűnbánat után; mivel a nagyobb sirk az összes cselekedetet érvénytelenné teszi, ahogyan a Magasztos Allah mondja: (...És ha társítanak, akkor kárba vész, amit tettek.) [88] [A Lábasjószágok: 88; Q 6:88].

A kisebb társítás fajtái közé tartozik az Allahon kívül másra tett eskü; például a Prófétára (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget), a Kábára, az al-amána-ra és ezekhez hasonlókra.

Ezek közül való: a képmutatás és a hírnévkeresés, valamint az olyan mondások, mint: "Amit Allah akar és, amit te akarsz!", "Ha nem lett volna Allah és te", "Ez Allahtól és tőled van", és az ezekhez hasonlók.

Óvakodni kell ezektől a társításhoz kapcsolódó tiltott dolgoktól, és egymást kell inteni azok elhagyására; hiszen a Prófétától (Allah áldása és békéje legyen vele) hitelesen maradt fenn, hogy azt mondta: «Aki Allahon kívül másra esküszik, az bizony hitetlenséget vagy társítást követett el.» [98]. Ahmad, Abú Dáwúd és at-Tirmidhi hiteles láncolattal közölte. [98] Abú Dáwúd jegyezte le (3251) szám alatt.

A Szahíh-ban olvasható ᶜUmar-tól (Allah legyen vele elégedett), aki azt mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: "Aki esküt tesz, annak Allahra kell esküdnie, vagy hallgatnia kell." [99]. És a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szintén azt mondta: "Aki az al-amána-ra (rábízatott dolog) tesz esküt, az nem közülünk való." [100]. Abú Dáwúd jegyezte le. [99] Abú Dáwúd jegyezte le (3253) szám alatt. [100] Al-Bukhári jegyezte le ᶜAbdullah-tól (2679) szám alatt és Muszlim (1646) szám alatt.

Szintén a Próféta - Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget - mondta: "Amitől a legjobban féltelek titeket, az a kisebb társítás." Megkérdezték tőle, hogy mi az, amire azt mondta: "A színlelés (a riyá')." [101]. (A Próféta - Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt is mondta: "Ne mondjátok: Amit Allah és (wa) ez és ez (az ember) akar; hanem úgy mondjátok: amit Allah akar, majd (thumma) ezt követően: amit ez és ez (az ember) akar." [102]. An-Naszá’i jegyezte fel Ibn ᶜAbbásztól (Allah legyen elégedett kettejükkel), hogy egy férfi azt mondta: Ó, Allah Küldötte, amit Allah akar és, amit te akarsz! Erre azt mondta: "Allahhal egyenrangúvá tettél engem? Nem! Hanem, amit Allah egyedül akar."[103]. [101] Ahmad jegyezte le, (5/428) szám alatt. [102] Abú Dáwúd jegyezte le (4980) szám alatt. [103] Ibn Mádzsa jegyezte le (2117) szám alatt.

Ezek a hagyományok arra mutatnak rá, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) védelmezte az egyistenhit szentségét, óva intette közösségét a nagyobb és a kisebb társítástól, és arra törekedett, hogy hitük épségben maradjon, és megmeneküljenek Allah büntetésétől és haragjának okaitól. Jutalmazza meg őt ezért Allah a legjobb jutalommal, hiszen továbbította (az üzenetet) és intett, és őszinte tanácsot adott Allahért és az Ő szolgáiért. Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget, folyamatos áldással és békével az Ítélet és Számonkérés Napjáig.

És a Tudósok kötelessége, a zarándokok és a lakosok közül Allah biztonságos városában és az Ő Nemes Küldöttének városában (béke és áldás legyen vele), hogy tanítsák az embereket arra, amit Allah törvényként előírt számukra, és figyelmeztessék őket arra, amit Allah megtiltott nekik a társítás és az engedetlenségek fajtáiból, és hogy ezt részletesen, a bizonyítékaival együtt fejtsék ki, és tegyék azt világossá kielégítő magyarázattal; hogy ezzel kivezessék az embereket a sötétségekből a Fényre, és hogy ezzel teljesítsék azt, amit Allah kötelezővé tett számukra a hírül adásból és a magyarázatból. A Magasztos Allah mondja: (És (emlékezz) amikor Allah szövetséget kötött azokkal, akik a Könyvet kapták: „Tárjátok fel (magyarázzátok el) azt az embereknek, és ne rejtsétek el!)... [Imrán Nemzetsége: 187; Q 3:187].

És ennek célja: intés ezen közösség tudósai számára, hogy óvakodjanak a Könyv Népe közül való gonosztevők útjának követésétől az Igazság elrejtésében; a mulandót előnyben részesítve az eljövendővel szemben. És a Magasztos így szólt: (Bizony, akik elrejtik azt, amit a bizonyságokból, világos magyarázatokból és az Igaz Útmutatásból leküldtünk - miután az Írásban az emberek tudomására adtuk azt - , azokat elátkozza Allah, és elátkozzák a elátkozó félrevezetettek. 159 Kivéve azokat, akik megbánást tanúsítanak, megjavulnak és az emberek tudtára adják, azt amit elrejtettek. Ők azok, akiktől elfogadom a bűnbánatot, hiszen Én vagyok az [újra és újra] Kiengesztelődő, a felettébb Irgalmas.) 160 [A Tehén: 159-160; Q 2:159-160]. A Korán versei és a prófétai hadíszok bizonyítják, hogy a Magasztos Allahhoz való hívás és a szolgák irányítása afelé, amire teremtettek, a legkiválóbb áhítatos cselekedetek és a legfontosabb kötelességek közé tartozik, és hogy ez a Küldöttek és követőik útja egészen a Feltámadás Napjáig. Ahogyan a Magasztos Allah mondja: (Ki mondhatna szebb szót annál, mint az, aki Allah-hoz hív és Reá szólít fel és jóravaló módon cselekszik és azt mondja: "Én bizony a muszlimok közül való vagyok.") 33 [A Világosan megmagyaráztatott: 33; Q 41:33]. A Magasztos és Fenséges mondja: (Mondd (ó, Muhammad): "Ez az én utam. Allah-hoz hívok tiszta tudással és belátással, én és azok, akik követnek engem. Magasztaltassék Allah! És én nem tartozom a társítók közé.") 108 [József: 108; Q 12:108].

És a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: "Aki jóra mutat rá, annak jutalma annyi, mint azé, aki meg is cselekszi." [104] «Hogy Allah általad egyetlen embert az igaz Útra vezérel - az jobb neked a kiváló vörös tevéknél.» [105] E témakörben az Áják és a hagyományok igen nagy számban megtalálhatók. [104] Muszlim jegyezte le (1893) szám alatt. [105] Al-Bukhári jegyezte le (3009) szám alatt és Muszlim (2406) szám alatt.

A Tudás és a Hit embereinek illő, hogy megkettőzzék erőfeszítéseiket a Magasztos Allahra történő felszólításban, és útmutatást nyújtsanak a szolgáknak a megmenekülés útjaihoz, és figyelmeztessék őket a pusztulás okaitól. Különösen ebben a korban, amelyben eluralkodtak a szenvedélyek, és elterjedtek a romboló elvek és a félrevezető jelszavak, és megfogyatkoztak benne az Igaz Vezetésre felszólítók, és megszaporodtak az ateizmusra és a szabadosságra felszólítók. Allah a Segítségül Hívott, és nincs semmilyen hatalom és erő, csakis a Magasztos, Fenséges Allah által.

Fejezet

Ajánlott az engedelmességi cselekedetek gyarapítása.

Javasolt a zarándokoknak, hogy mekkai tartózkodásuk ideje alatt állhatatosak legyenek Allah-ról való megemlékezésben, a Neki való engedelmességben és a jótettekben, és hogy gyakran imádkozzanak és végezzenek Tawáf-ot a Ház körül; hiszen a jó cselekedetek a Haram területén megsokszorozódnak, a rossz cselekedetek pedig hatalmasak és súlyosak. Ahogyan az is javasolt számukra, hogy gyakran kérjenek áldást és békét Allah Küldöttére (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget).

Amikor a zarándokok el akarnak indulni Mekkából, kötelesek elvégezni a Búcsú Körjáratot a Háznál, hogy az legyen az utolsó kapcsolatuk a Házzal; kivéve a menstruáló és a gyermekágyi vérzésben szenvedő nőket, számukra a Búcsú Körjárat nem kötelező; Ibn ᶜAbbász (Allah legyen elégedett kettejükkel) hagyománya alapján, aki azt mondta: "Megparancsoltatott az embereknek, hogy az legyen az utolsó szertartásuk és kapcsolatuk a Házzal, ám ebben könnyítést kapott a menstruáló nő."[106] [106] Al-Bukhári jegyezte le (1755) szám alatt és Muszlim (1328) szám alatt.

Amikor végzett a Háztól való búcsúzással és el akarja hagyni a mecsetet, menjen egyenesen előre, amíg ki nem ér. Nem helyénvaló számára, hogy háttal menjen; hiszen erről semmi sem hagyományozódott a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), sem a társaitól, sőt, ez az újonnan bevezetett újítások közé tartozik. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) pedig azt mondta: "Aki olyan cselekedetet hajt végre, amely nem a mi Vallásunk szerint való, az elutasítandó." [107]. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt is mondta: „Óvakodjatok az újonnan bevezetett dolgoktól, mert bizony minden újonnan bevezetett dolog újítás, és minden újítás tévelygés.” [108] [107] Ennek a hagyománynak a forrását már a korábbiakban bemutattuk. [108] Muszlim jegyezte le, (867) szám alatt, Dzsábir ibn ᶜAbdullah – Allah legyen vele elégedett – hadísza alapján.

Kérjük Allahot, hogy adjon erőt kitartani az Ő Vallásában, és biztonságot mindazzal szemben, ami azzal ellentétes. Bizony, Ő Bőkezűen Adományozó.

Fejezet

A látogatásról, annak előírásairól és illemszabályairól

A Szunna szerint ajánlott a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) Mecsetjének meglátogatása a Zarándoklat előtt vagy után; a két Szahíh-ban hitelesen rögzített hagyomány szerint, Abú Hurajrah-tól (Allah legyen elégedett vele), aki elmondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: "Egy ima ebben a mecsetemben jobb, mint ezer ima bárhol máshol - kivéve a Harám Mecsetet." [109]. És Ibn ᶜUmar-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel), miszerint a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: "Egy ima ebben a mecsetemben jobb, mint ezer ima bárhol máshol - kivéve a Harám Mecsetet." [110] Muszlim jegyezte le. És ᶜAbdulláh ibn az-Zubajr-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: "Egy ima ebben a mecsetemben jobb, mint ezer ima bárhol máshol, kivéve a Tiltott Mecsetet, és egy ima a Tiltott Mecsetben jobb, mint száz ima ebben a mecsetemben." [111] Ezt Ahmad, Ibn Khuzayma és Ibn Hibbán jegyezték le. [109] Al-Bukhári jegyezte le (1190) szám alatt és Muszlim (1394) szám alatt. [110] Muszlim jegyezte le (1395) szám alatt. [111] Ahmad jegyezte le, (4/5) szám alatt.

Dzsábir-tól (Allah legyen elégedett vele), miszerint Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: "Egy ima ebben a mecsetemben jobb, mint ezer ima bárhol máshol, kivéve a Harám Mecsetet, és egy ima a Harám Mecsetben jobb, mint százezer ima bárhol máshol." [112] Aḥmad és Ibn Mádzsa jegyezték le. A hasonló jelentésű hadíszok pedig számosak. [112] Ibn Mádzsa jegyezte le (1406) szám alatt.

Ha a látogató a mecsethez ér, ajánlott, hogy a jobb lábával lépjen be, és mondja: „Allah nevében, és Allah dicsérete és békéje legyen Allah Küldöttén! Menedéket keresek a Hatalmas Allahnál, az Ő Kegyes Színénél és Örökkévaló Hatalmánál a megkövezendő Sátán elől. Ó, Allah! Nyisd meg nekem a Te Könyörületed kapuit!”

Ahogyan ezt a többi mecsetbe való belépéskor is mondja, és az Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mecsetjébe való belépéshez nem tartozik külön fohász. Ezután elvégez egy két rakᶜa-ból álló imát, amely során Allahhoz fohászkodik azért, amiért csak szeretne az e világ és a Túlvilág javai közül. Ha pedig ezt a nemes Rawdá-ban (szó szerint: kert) végzi el, az még jobb; a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szavainak megfelelően: "Ami a házam és a szószékem között van, az egy kert a Paradicsom Kertjei közül." [113]. Majd az ima után meglátogatja a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) sírját, és két Társának, Abú Bakr-nak és ᶜUmar-nak (Allah legyen elégedett kettejükkel) a sírját. Megáll a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) sírja előtt illendő módon, hangját lehalkítva, majd köszönti őt (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget), így szólva: "Asszalámu alayka yá Raszúla-Allahi wa rahmatulláhi wa barakátuh - béke reád, ó Allah Küldötte és Allah könyörülete és áldásai"; ahogyan az Abú Dáwúd Szunanjában található, egy jó (haszan) hagyományozói láncolattal, Abú Hurajrah-tól (Allah legyen elégedett vele), aki azt mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) azt mondta: "Bárki, aki köszönt engem, Allah visszaadja nekem a lelkem, hogy én is visszaköszönthessem őt." [114]. És ha a látogató a köszöntésében ezt mondja: "Béke reád, ó Allah Prófétája, béke reád, ó Allah teremtményeinek legjobbja, béke reád, ó Küldöttek Ura és az istenfélők Vezetője, tanúságot teszek arról, hogy te továbbítottad a Küldetést, teljesítetted a rád bízott feladatot őszintén, tanáccsal, útmutatással láttad el a Közösséget, és Allahért tettél dzsihádot, ahogyan az érte tett dzsihádnak lennie kell", ez is elfogadható; mivel mindezek az Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tulajdonságai közé tartoznak, és áldást kér Rá (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és fohászkodik érte; annak alapján, ami a Saríában megállapítást nyert arról, hogy törvényes dolog összekapcsolni az érte mondott áldást és békekívánást; cselekedve a Magasságos szavai szerint: (Bizony, Allah és az Ő Angyalai áldást mondanak a Prófétára. Ó, ti akik hisztek! Mondjatok ti is áldást érte és kegyesen köszöntsétek!) 56 [A Pártok: 56; Q 33:56]. Majd köszönti Abú Bakr-ot és ᶜUmar-t (Allah legyen elégedett kettejükkel), fohászkodik értük, és Allah elégedettségét kéri számukra. [113] Al-Bukhári jegyezte le ᶜAbdullah ibn Zayd al-Mázinitól (1195) szám alatt, és Muszlim (1390) szám alatt. [114] Abú Dáwúd jegyezte le (2041) szám alatt.

Ibn ᶜUmar (Allah legyen elégedett kettejükkel) mindig amikor köszöntötte a Küldöttet (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és a két Társát, általában nem mondott többet, mint: "Béke reád, ó, Allah Küldötte, béke reád, ó, Abú Bakr, béke reád, ó, atyám!" Majd elmegy.

Ez a látogatás kizárólag a férfiak számára megengedett. Ami a nőket illeti, nekik nincs megengedve semmilyen sír látogatása, ahogyan az a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) hitelesen fennmaradt, hogy ő: «Megátkozta a sírokat gyakran látogató asszonyokat, és azokat, akik azokon mecseteket és lámpásokat létesítenek.» [115]. [115] Abú Dáwúd jegyezte le (3236) szám alatt.

Ami pedig Medina meglátogatását illeti, hogy imádkozzanak a Küldött mecsetjében (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget), és fohászkodjanak ott, és az ezekhez hasonló, a többi mecsetben is megengedett cselekedeteket végezzenek, az mindenki számára megengedett; a korábban említett hagyományok értelmében.

A Szunna által ajánlott a látogató számára, hogy elvégezze az öt imát Allah Küldöttének (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mecsetjében, és hogy gyarapítsa abban a megemlékezést, a fohászkodást és az önkéntes imákat; hiszen az ebben rejlő jutalom igen bőséges.

Ajánlott, hogy gyakran végezzen önkéntes imát a nemes Rawdá-ban; a korábban említett, annak erényéről szóló hiteles hagyomány (hadísz) alapján, amely a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondása: "Ami a házam és a szószékem között van, az egy kert a Paradicsom Kertjei közül." [116]. [116] Ennek a hagyománynak a forrását már a korábbiakban bemutattuk.

Ami a kötelező imát illeti, a látogatónak és másoknak is előre kell mennie, és erejéhez mérten törekednie kell az első sorra, még akkor is, ha az az elülső bővítményben van; a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) származó hiteles hagyományokban található, az első sorra vonatkozó buzdítás és ösztönzés miatt, mint például a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondása: "Ha az emberek tudnák mi rejlik az imára hívásban és az első sorban állásban, akkor bizony még sorsot is húznának ezekért a kiváltságokért." [117] Muttafaqun ᶜalayhi. (Mindkét sejkh, al-Bukhári és Muszlim megegyezett a hitelességében.) És mint a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szavai a társaihoz: "Lépjetek előrébb, és kövessetek engem (az imámban), és akik utánatok jönnek, kövessenek titeket. Egy férfi pedig addig-addig marad hátra az imától, amíg Allah késlelteti őt és hátrébb helyezi." [118] Muszlim jegyezte le. [117] Muszlim jegyezte le Abú Szaᶜíd al-Khudritól (Allah legyen elégedett vele), (438) szám alatt. [118] Al-Bukhári jegyezte le (615) szám alatt és Muszlim (437) szám alatt.

És Abú Dáwúd jegyezte fel, Aishá-tól (Allah legyen elégedett vele) haszan (jó) isznáddal, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) azt mondta: "A férfi addig-addig marad hátra az első sorból, amíg Allah hátraveti őt a Tűzbe." [119]. Szintén a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) maradt fenn hiteles formában, hogy azt mondta a Társainak: "Hát nem sorakoztok úgy, miként az angyalok sorakoznak Uruknál?" Azt mondták: Ó, Allah Küldötte! És hogyan sorakoznak az angyalok az Uruk előtt? Azt válaszolta: "Teljessé teszik az első sorokat, és szorosan összezárnak a sorban". [120] Muszlim jegyezte le. [119] Muszlim jegyezte le (430) szám alatt, Dzsábir ibn Szamura hagyománya alapján. [120] Abú Dáwúd jegyezte le (679) szám alatt, a következő szöveggel: "Egy nép addig marad hátra az első sorból, amíg Allah hátra nem veti őket a Tűzbe."

Az erről a témakörről szóló hadíszok számosak, és ezek vonatkoznak az Ő mecsetjére (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és másokra is, a bővítés előtt és után egyaránt. A Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) hitelesen hagyományozták, hogy buzdította a társait a sorok jobb oldalára. Köztudott, hogy az Ő első mecsetjében a sor jobb oldala a Rawdán kívül esett. Ebből tudható, hogy az első sorokra és a sorok jobb oldalára való törekvés előrébb való, mint a nemes Rawdára való törekvés, és hogy ezek betartása elsőbbséget élvez a Rawdában való imádkozással szemben. Ez pedig világos és egyértelmű annak, aki elgondolkodik az ebben a fejezetben említett hadíszokon. És Allah a siker adományozója.

És senki számára nem megengedett, hogy végigsimítsa a szoba falát, vagy megcsókolja, vagy körjáratot végezzen körülötte; hiszen ez nem maradt fenn az erényes, kegyes Elődöktől, hanem ez egy elvetendő újítás.

Senki számára nem megengedett, hogy a Küldöttől (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) kérje valamilyen ügy elintézését, vagy valamilyen csapás elhárítását, vagy beteg gyógyulását, vagy bármi ezekhez hasonlót; hiszen mindezeket csupán és kizárólag a Magasztos és Fenséges Allahtól lehet kérni. Ezeket halottaktól kérni társítás Allahhal, és Rajta kívül másnak való istenszolgálat. Az Iszlám vallása pedig két alapelvre épül:

Az egyik: hogy senkit se szolgáljanak és ne imádjanak Allahon kívül, egyedül Őt.

A második: hogy Allah-ot csak olyan módon szabad szolgálni és imádni, ahogyan azt a Küldött (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elrendelte.

És ez a jelentése a tanúságtételnek, hogy: Nincs más jogosan szolgálható és imádható isten Allahon kívül és Muḥammad Allah Küldötte.

Így tehát senki számára nem megengedett, hogy a Küldöttől (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a közbenjárást kérje; mivel az a Magasztos Allah tulajdona, és azt csupán és kizárólag Tőle lehet kérni, amint a Magasztos Allah mondja: (Mondd: "A közbenjárás teljes egészében Allahé"...) [A Csapatok:44] (Q 39:44). Tehát így kell mondanod: "Ó Allah! Hozzád fohászkodom, hogy add meg nekem a közbenjárást a Te Prófétád által! Ó Allah! Hozzád fohászkodom, hogy add meg nekem a közbenjárást az angyalaid és a hívő szolgáid által! Ó Allah! Hozzád fohászkodom, hogy add meg nekem a közbenjárást a korán elhunyt gyermekeim által!", és ehhez hasonlók. Ám a halottaktól nem lehet semmit kérni, sem közbenjárást, sem mást, legyenek akár próféták, vagy mások; hiszen ez nincs a vallásban előírva, és mert a halott cselekedeteinek sora megszakadt, kivéve azokat, amiket a Törvényhozó kivételként megjelölt.

És Muszlim (imám) Szahíh-jában olvasható, Abú Hurajra-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: "Ha meghal Ádám fia (egy ember), megszakad cselekedetének folyamata, kivéve három esetet: folyamatban lévő, működő adakozás, vagy olyan tudás, amit hasznosítani lehet, vagy egy kegyes és istenfélő gyermek, aki fohászkodik érte." [121]. [121] Muszlim jegyezte le, Abú Hurajrá-tól - Allah legyen elégedett vele -, (1631) szám alatt.

A közbenjárás kérése a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) az ő életében és a Feltámadás Napján azért megengedett, mert ő képes erre; hiszen ő képes arra, hogy eljárjon és kérje Urát a kérő érdekében. Ami a földi életben való kérést illeti, ez egy ismert dolog, és nem is kizárólag rá vonatkozik, hanem érvényes rá és másokra is. Így megengedett a muszlim számára, hogy azt mondja a testvérének: "Járj közbe értem Uramnál ebben és ebben az ügyben", abban az értelemben, hogy: "Fohászkodj Allahhoz értem!". És megengedett annak, akitől ezt kérték, hogy kérje Allahot és közbenjárjon a testvéréért, amennyiben a kért dolog olyasmi, aminek a kérését Allah megengedte.

A Feltámadás Napján pedig senki sem járhat közben, csak a Magasztos Allah engedélye után, ahogyan a Magasztos Allah mondja: (...Ki merészelne közbenjárni Nála az Ő engedélye nélkül?...) [A Tehén:255; Q 2:255].

A halál állapota egy különleges állapot, amelyet nem szabad egy sorba venni az ember halála előtti állapotával, sem a Feltámadás és a Számonkérés utáni állapotával, mivel a halott cselekedeteinek sora megszakad, és ő a saját tetteinek a záloga lesz, kivéve azt, amit a Törvényhozó kivételként kezelt. A halottaktól való közbenjárás kérése pedig nem tartozik azon dolgok közé, amelyeket a Törvényhozó kivételként kezelt, így nem megengedett ezt ahhoz sorolni. Kétségtelen, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) halála után egy barzakh-beli életet él, amely teljesebb, mint a mártírok élete. Ám ez nem azonos jellegű a halála előtti életével, sem a Feltámadás Napján való életével; ellenben egy olyan élet, amelynek valóságát és mibenlétét csupán a Magasztos Allah ismeri. Ezért szerepel a nemes hagyományban az Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondása: "Bárki, aki köszönt engem, Allah visszaadja nekem a lelkem, hogy én is visszaköszönthessem őt." [122].

Ez tehát azt bizonyítja, hogy ő halott, és hogy a lelke elszakadt a testétől, de az visszaadatik neki a köszöntéskor. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) halálát bizonyító szövegek a Koránból és a Szunnából jól ismertek, és ebben a kérdésben a tudósok között egyetértés van. Azonban ez nem zárja ki a barzakh-beli életét, ahogyan a mártírok halála sem zárta ki barzakh-beli életüket, amely meg van említve a Magasztos Szavában: (És ne hidd halottaknak azokat, akik Allah Útján megölettek. Sőt, ők élők az Uruknál, és ellátásban részesülnek. 169) [Imrán Nemzetsége: 169; Q 3:169]. [122] Abú Dáwúd jegyezte le (2041) szám alatt.

Ezt a kérdést csupán azért tárgyaltuk részletesen, mert a szükség megkívánja, tekintettel azok nagy számára, akik ebben a témakörben félrevezetnek, és a társításra (sirk), valamint a halottak, Allah helyetti, imádatára szólítanak fel. Kérjük tehát Allahot, hogy adjon nekünk és minden muszlimnak épséget mindattól, ami ellentmond az Ő törvényének. És Allah tudja a legjobban.

Amit némely látogatók tesznek a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) sírjánál, mint a hang erős felemelése és a hosszas megállás a sír előtt - teljes mértékben ellentétes a vallásilag elrendelt szabályozással; mert a Magasztos Allah megtiltotta a Közösségnek, hogy hangjukat a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) hangja fölé emeljék, és hogy hangosan szóljanak Hozzá, ahogyan egymáshoz szólnak, és buzdította őket, hogy halkítsák le hangjukat Nála, a Magasztos következő mondásában: (Ó ti, akik hisztek! Ne emeljétek fel a hangotokat a Próféta hangja fölé. És ne zajongjatok - ha vele beszéltek - ahogyan egymás között teszitek, nehogy kárba vesszenek cselekedeteitek miközben észre sem veszitek. 2 Azok, akik lehalkítják hangjukat a Próféta előtt, azok szívét Allah próbára tette az istenfélelemben. Megbocsátás és hatalmas jutalom jár nekik. 3) [A Szobák: 2-3; Q 49:2-3].

A hosszas állás a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) sírjánál, a köszöntés sokszori ismétlése, nagy tömeghez és torlódáshoz vezet, nagy zajongáshoz és a hangok felemeléséhez. Ez pedig ellentétes azzal, amit Allah rendelt el a muszlimoknak ezekben a szilárdan rögzített Versekben. A Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tisztelni kell életében és halálában egyaránt; ezért nem ajánlott a hívő számára, hogy a sírjánál olyat tegyen, ami ellenkezik a törvényileg elrendelt viselkedési normákkal.

Ehhez hasonlóan, az, amit egyes látogatók tesznek, akik fohászkodnak a sírjánál, a sír felé fordulva, kezeiket felemelve - mindez teljes mértékben ellentétes azzal, amit Allah Küldöttének Társai, a Kegyes Elődök - akik erényesen követték őket - közül tettek; sőt ezek újítások és a Vallásba újonnan bevezetett dolgok. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) pedig azt mondta: „Tartsátok hát magatokat az én Szunnámhoz és az utánam következő Igaz Úton Járó, Jól Vezérelt Utód-Kalifák Szunnájához; ragaszkodjatok hozzá, és harapjatok rá az őrlőfogaitokkal! És óvakodjatok az újonnan bevezetett dolgoktól, mert bizony minden újonnan bevezetett dolog újítás, és minden újítás tévelygés.” [123] [123] Abú Dáwúd jegyezte le al-ᶜIrbád ibn Szárija hadíszából (4607) szám alatt.

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt is mondta: "Aki a Vallásunkba új dolgot hoz, olyat, ami nem tartozik bele, az elutasítandó."[124] "Aki olyan cselekedetet hajt végre, amely nem a mi Vallásunk szerint való, az elutasítandó." [125]. [124] Ennek a hagyománynak a forrását már a korábbiakban bemutattuk. [125] Ennek a hagyománynak a forrását már a korábbiakban bemutattuk.

ᶜAli bin al-Huszajn Zayn al-ᶜÁbidín (Allah legyen elégedett mindkettőjükkel) látott egy embert a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) sírjánál fohászkodni, ezért eltiltotta őt ettől, és azt mondta: „Elmondok neked egy hagyományt, amelyet apámtól hallottam, aki nagyapámtól, aki Allah Küldöttétől (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), aki azt mondta:” "Ne tegyétek síromat az ünneplés helyévé, és ne tegyétek otthonaitokat sírokká, és kérjétek (Allah) áldásait rám, mert a köszöntésetek eljut hozzám, akárhol is legyetek!" [126]. [126] Zajn al-ᶜÁbidín közlését a Sejk al-Háfiz al-Maqdiszi-nak tulajdonítja, aki a hadíszt a történet nélkül közölte, és a hadíszt Ahmad is lejegyezte a Musznad című munkájában (2/367).

Ehhez hasonlóan; amit némely látogatók tesznek, ha köszöntik a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget): jobb kezüket a balra helyezik, a mellkasukon vagy alatta, úgy ahogyan az imádkozó az imája során teszi azt, ez a testtartás nem megengedett akkor amikor Őt (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) köszöntjük, sem akkor, amikor másokat köszöntünk, legyenek azok királyok, vezetők vagy mások. Hiszen ez a testtartás az alávetettség, alázat és imádat testtartása és az imádat csupán Allahot illeti meg, ahogyan ezt elmondta a tudós Ibn Hadzsar (Allah könyörüljön rajta) az al-Fath című munkájában, továbbítva ezt a vallásjogtudósoktól. És ez a dolog teljesen világos és egyértelmű annak, aki elmélyed a kérdésben, és célja a Kegyes Elődök útmutatásának követése.

Ami pedig azokat illeti, akiken eluralkodik az elfogultság, az önkényes vágy, a vakon történő utánzás és a rossz feltételezés azok iránt, akik a jámbor elődök útmutatására hívnak, azoknak az ügye Allahra van bízva. És kérjük Allahot, hogy adjon nekünk és nekik útmutatást és sikert ahhoz, hogy az Igazságot minden másnál előbbre valónak tartsuk. Bizony, Ő, a Magasztos, a legjobb, Akitől kérni lehet.

Ehhez hasonlóan, az, amit egyes emberek tesznek, hogy távolról a Nemes Sír felé fordulnak és ajkaikat mozgatják köszöntéssel vagy fohásszal - mindez az előzőekhez hasonlóan az újonnan bevezetett dolgok közé tartozik. És nem ajánlott a muszlim számára, hogy olyat vezessen be a vallásába, amire Allah nem adott engedélyt. Ezzel a cselekedetével közelebb áll az elforduláshoz, mint a hűséghez és a tiszta szándékhoz. Málik imám - Allah kegyelmezzen neki - elítélte ezt a cselekedetet és a hozzá hasonlókat, és azt mondta: "Ennek a Közösségnek (umma) az utolsó nemzedéke csak azáltal javulhat meg, ami az első nemzedékét is helyrehozta." [127]. [127] A gyötrődő megsegítése a sátán csapdáitól, 1/363.

Tudvalevő, hogy az, ami megjavította ezen Vallási Közösség korábbi tagjait, az a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), az ő Igaz Úton Járó Kalifái, az ő kegyes Társai és az őket kegyességben követők útján való járás volt; és ezen Vallási Közösség későbbi tagjai csak az ahhoz való ragaszkodásuk és az azon való járásuk által javulhatnak meg.

Allah adjon minden muszlimnak sikert és segítséget mindahhoz, amiben az ő megmenekülésük, boldogságuk és dicsőségük rejlik a földi létben és a Túlvilágon; Ő a Bőkezű és Nagylelkű.

Figyelmeztetés

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) sírjának meglátogatásának vallásjogi megítélése

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) sírjának meglátogatása nem kötelező, és nem is feltétele a Zarándoklatnak, ahogyan azt az egyszerű emberek és a hozzájuk hasonlók gondolják. Inkább ajánlott azok számára, akik meglátogatják a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) Mecsetjét, vagy a közelében tartózkodnak.

Aki távol lakik Medinától, az nem indulhat utazásra a sír meglátogatása céljából. Ám, a Szunna szerint ajánlott a számára, hogy meglátogassa a Prófétai Mecsetet. Ha megérkezik oda, meglátogathatja a Nemes Sírt és a két Társának sírját. Így az Ő sírjának (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és két Társáénak a meglátogatása, a Mecsetjének meglátogatása után és annak következményeként fog megvalósulni. Ez azért van, mert a két Szahíh-ban hitelesen áll, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: "Ne rögzítsétek a nyergeket (ne induljatok útnak) csupán három mecsethez: a (Mekkai) al-Harám Mecsethez, az én Mecsetemhez (Medinában) és a Maszdzsid al Aqszá-hoz (Jeruzsálemi Mecsethez)!"[128] [128] Al-Bukhári jegyezte le Abú Hurajrától (1189) szám alatt és Muszlim (1397) szám alatt.

Ha az utazás az ő sírjának (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), vagy mások sírjának meglátogatása céljából törvényileg engedélyezett lett volna, akkor útmutatást adott volna a közösségnek erről, és elvezette volna őket annak erényéhez; mivel ő a legőszintébb tanácsadó az emberek számára, a leginkább tudó Allah felől, és a legistenfélőbb. Hiszen ő eljuttatta a világos üzenetet, útmutatást adott a közösségének minden jóra, és óva intette őket minden rossztól. Hogyan is lehetne másképp, amikor óva intett a három Mecseten kívül más helyre történő utazástól, és azt mondta: "Ne tegyétek síromat az ünneplés helyévé, és ne tegyétek otthonaitokat sírokká, és kérjétek (Allah) áldásait rám, mert a számomra Allahtól való áldás kérésetek eljut hozzám, akárhol is legyetek." [129] [129] Ennek a hagyománynak a forrását már a korábbiakban bemutattuk.

Az a tanítás, miszerint törvényileg engedélyezett elutazni az Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) sírjának meglátogatása céljából, ahhoz vezet, hogy azt ünneplés formájává teszik, és bekövetkezik az a tiltott dolog, amelytől a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) félt; a túlzásba esés és a mértéktelen dicsőítés. Ahogyan sokan bele is estek ebbe, azon meggyőződésük miatt, hogy törvényileg engedélyezett elutazni az Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) sírjának meglátogatása céljából.

Ami pedig azokat a hadíszokat illeti, amelyeket ebben a témakörben hagyományoznak, és amelyekkel azok érvelnek, akik a sírjához (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) való utazás megengedettségét állítják, azok gyenge hagyományozási láncolatúak, sőt, kitalált hadíszok, ahogyan a gyengeségükre a Háfizok felhívták a figyelmet; mint például ad-Dáraqutni, al-Bayhaqi, és al-Háfiz Ibn Hadzsar és mások. Tehát nem megengedett, hogy ezekkel ellentmondjanak a hiteles hadíszoknak, amelyek a három Mecseten kívül más helyre történő utazás tilalmát bizonyítják.

Kedves Olvasó! Bemutatunk neked néhány kitalált, koholt és hamisított hagyományt ezzel a témakörrel kapcsolatban, hogy megismerhesd azokat, óvakodj azok használatától és ne engedj a csábításuknak:

Az első: "Aki Zarándoklatot végez, ám nem látogat meg engem, az elhanyagolt engem."

A második: "Aki halálom után látogat meg engem, az olyan mintha életemben látogatott volna meg."

A harmadik: "Aki meglátogat engem és meglátogatja ősapámat, Ábrahámot, ugyanabban az évben - annak Allahnál garantálom a Paradicsomot".

A negyedik: "Aki meglátogatja a síromat - annak számára garantált az én közbenjárásom."

Ezekből és az ezekhez hasonló hagyományokból semmi sem hiteles közlés a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget).

A hagyománytudós Ibn Hdzsar azt mondta a (at-Talkhísz)-ban - miután felsorolta a legtöbb verziót -: e hadísz továbbítási útjai mind gyengék.

A hagyománytudós al-ᶜUqayli azt mondta: ebben a témában, semmi sem hiteles ezekből.

Az iszlám seikhje, Ibn Tajmijjah, Allah könyörüljön rajta, leszögezte, hogy ezek a hagyományok mind koholtak. Az ő tudása, emlékezete és tájékozottsága pedig elegendő bizonyítékul szolgál.

Ha bármi is hiteles lenne ebből, akkor a Társak (Allah legyen elégedett velük) lettek volna az elsők, akik aszerint cselekednek, és azt megmagyarázzák a közösségnek és buzdítanak rá; hiszen ők a legjobb emberek a Próféták után, és a legtudóbbak Allah határait illetően és arról, amit Ő a szolgáinak előírt, és a legőszintébbek Allahhoz és az Ő teremtményeihez. Mivel pedig semmi ilyesmi nem hagyományozódott tőlük, ez azt jelzi, hogy az nem előírt.

És ha bármi is hiteles lenne ezekből, azt a törvényes látogatásra kell érteni, amely nem foglalja magában az utazást egyedül a sír meglátogatásának szándékával; a hadíszok összeegyeztetése végett. És Allah, a Magasztos, tudja a legjobban.

Fejezet

A Qubá' Mecset és a Baqíᶜ (temető) meglátogatásának ajánlott voltáról

A Medinát meglátogató személy számára ajánlott meglátogatni Qubá' Mecsetét és imát végezni abban; a két Szahíh-ban található Ibn ᶜUmar (Allah legyen elégedett kettejükkel) hagyománya szerint, aki azt mondta: "A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) meglátogatta Qubá' Mecsetét hátasállaton, vagy gyalog, és ott két rakaᶜ-s imát végzett."[130]. [130] Al-Bukhári jegyezte le (1193) szám alatt és Muszlim (1399) szám alatt.

És Szahl bin Hunayf (Allah legyen elégedett vele) mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: "Aki megtisztálkodik otthonában, majd elmegy Qubá' Mecsetjébe, és imádkozik, az a számára az ᶜumra jutalmával ér fel." [131]. [131] Ibn Mádzsa jegyezte le (1412) szám alatt.

A Szunna által ajánlott a számára, hogy meglátogassa al-Baqíᶜ sírjait, a Mártírok sírjait és Hamza (Allah legyen elégedett vele) sírját; hiszen a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) is többször meglátogatta őket és fohászkodott értük. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szavai alapján: "Látogassátok meg a sírokat, mert ez emlékeztet titeket az Túlvilágra". [132]. Muszlim jegyezte le. [132] Muszlim jegyezte le, (976) szám alatt.

A Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) tanította a Társait, hogy a sírok látogatásakor azt mondják, hogy: "Békesség reátok e temető hívő és muszlim lakói, mi – ha Allah is úgy akarja – csatlakozni fogunk hozzátok! Kérjük Allahot, hogy nekünk is és nektek is adjon védelmet (jólétet)." [133]. Muszlim jegyezte le Szulajmán ibn Burajda apjától származó hagyományát. [133] Muszlim jegyezte le, (975) szám alatt.

Al-Tirmidhi hagyományozta Ibn ᶜAbbász-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel), aki mondta: A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elment Medina sírjai mellett, majd arcával feléjük fordult és így szólt: "Békesség reátok, ó, sírok lakói! Bocsásson meg Allah nekünk és nektek! Ti vagytok az elődeink, és mi követünk benneteket." [134]. [134] At-Tirmidhi jegyezte le (1035) szám alatt.

Ezekből a hadíszokból megtudható, hogy a sírok vallásjogilag engedélyezett meglátogatásának a célja az emlékezés a Túlvilágra, a halottak iránti helyes viselkedés, az értük való fohászkodás és az irgalom kérése reájuk.

Ami azt a típusú meglátogatásukat illeti, amely során a sírjaiknál fohászkodnak, vagy odaadóan időznek azoknál, vagy tőlük kérik ügyeik elintézését, vagy a betegek meggyógyítását, vagy általuk kérik Allahot a kiválóságuk által és ezekhez hasonlók - az ilyen látogatások elvetendő és elutasítandó újítások, sem Allah, sem az Ő Küldötte nem rendelte el és nem írta elő azokat. A Kegyes Elődök (Allah legyen elégedett velük) sem tettek semmi ilyet. Sőt, ez azokhoz az elvetendő dolgokhoz tartozik, amelyeket a Küldött (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megtiltott, ahogyan azt mondta: "Látogassátok meg a sírokat, és ne mondjatok helytelen beszédet!" [135]. [135] Muszlim jegyezte le Ibn Burajdától, aki az apjától, (977) szám alatt.

Ezen említett dolgok abban közösek, hogy újítások, azonban különböző fokozatúak. Némelyikük újítás, de nem társítás; mint Allahhoz fohászkodni a síroknál, és Őt kérni a halott jogán és kiválóságán keresztül, és ezekhez hasonlók. Némelyikük pedig a nagyobb társításhoz tartozik, mint a halottakhoz fohászkodni és tőlük támogatást kérni, és ezekhez hasonlók.

Ennek részletes kifejtése már a korábbiakban megtörtént. Légy tehát éber és óvatos, és kérd az Uradat, hogy adjon neked erőt, sikert és Útmutatást az Igazsághoz. Hiszen Ő, a Magasztos az, Aki erőt és sikert ad, és Ő az Útmutató. Nincs más jogosan szolgálható és imádható isten Rajta kívül, és nincs más Úr Őmellette.

Ez az utolsó, amit elmondani szándékoztunk. És hála legyen Allahnak elsőként és utolsóként; és Allah áldja meg és adjon örök üdvösséget az Ő szolgájának és Küldöttének, aki a teremtményei közül a legjobb, (áldja meg) Muhammadot, és háznépét és Társait, és azokat, akik illendő és példamutató módon követik őket – egészen a Feltámadás és a Számonkérés Napjáig.