Skip to content
Hirá Barlang meglátogatása

Hirá Barlang meglátogatása

A "Hirá Barlang meglátogatása" című könyv ezzel a megnevezett hellyel foglalkozik, amely a Prófétai Küldetés elindulásának a szülőhelye és a Kegyes Korán első Versei kinyilatkoztatásának helyszíne. Továbbá arra figyelmeztet, hogy a vallásilag elrendelt imádat Mekkában, a Maszdzsidu-l-Harám-ra (A Szent Mecset) és a Zarándoklat további kijelölt és megszabott helyeire korlátozódik; visszautasítva és elvetve minden újítást, mint a segítség kérés vagy a tiltott áldás kérés olyan helyektől vagy tárgyaktól amit a Vallás nem rendelt el, beleértve a Hirá barlang. Figyelmeztet továbbá arra is, hogy nem…

Language: lang_hu
Prepared by: Az Iszlám Tartalom szolgálatára létrehozott Egyesületben működő Tudományos Bizottság - a világ különböző nyelvein
Version: 1.0

Hirá Barlang meglátogatása

Az Iszlám Tartalom szolgálatára létrehozott Egyesületben működő Tudományos Bizottság - a világ különböző nyelvein nyújtva ismereteket

Hirá Barlang, a Dzsabal al-Núr (a Fény Hegye) csúcsán helyezkedik el, a Nagyon Tisztelt Mekkától északkeleti irányban. A hegy magassága hozzávetőleg 634 méter.

A barlang nagyon szűk, nem fér el benne több mint 3 ember ülve.

A kegyes Prófétánk, Muhammad (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), még a Küldetése előtt, számos éjjelen át, visszahúzódva elvonult oda, különösen Ramadan hónapban, hogy elmélkedjen és elgondolkozzon Allahnak az egekre és a földre kiterjedő hatalmán, uralmán és birodalmán; távol az emberektől. Az elvonulás szeretetté vált számára.

Számos dolog teszi különlegessé ezt a helyet, amelyek közül a legfontosabbak:

Az egyik legfontosabb sajátossága ennek a helynek, hogy távol van az emberek zajától és zavarásától, mivel a hegy nehezen megmászható, az út pedig meredek és fáradságos. A barlang körülbelül 2 kilométerre található a Kábától. Régebben a barlang nyugati oldalán volt egy nyílás, ahonnan látni lehetett a tiszteletreméltó Kábát, ami még inkább ösztönözte az elmélkedést és a gondolkodást.

És ezen a magányos helyen, azon a meredek hegycsúcson kezdődött el a Kegyes Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) Küldetése, és itt bocsáttattak le rá a Korán első Versei: (Olvass (Ó, Muhammed), az Urad Nevével (kezdve), Aki teremtett. 1) [A Vérrög:1; Q 96:1].

Ezután rémülten és megrendülve tért vissza Khadidzsá-hoz (Allah legyen elégedett vele) attól, amit látott, és így szólt: "Takarjatok be! Takarjatok be!"[1]. Allah áldja meg Őt, háznépét és Társait és adjon nekik bőséges üdvösséget a Számonkérés Napjáig.

Kedves muszlim testvérem, fivérem és nővérem (ti, akik a Hirá-barlangot látogatjátok meg) [1] Al-Bukhári jegyezte le a Kitábu-t-Tafszír (a Magyarázat Könyve) című fejezetben, (4642. számmal); Muszlim a Kitábu-l-Ímán (a Hit Könyve) című fejezeteben; Alfejezet: Allah Küldöttének (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) adott Isteni Sugallat kezdete (160.számmal).

Egy muszlim számára nagyon fontos, hogy ismerje és tanulmányozza a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) életét és példamutatását, hogy őt példaképül követve irányt találjon minden helyzetben és ügyben. Ugyanakkor azonban, ami nem része a vallásnak, és amit a megtisztult sarí'a tilt, az az, amikor egyes látogatók – Allah vezessen minket és őket helyes útra – olyan cselekedeteket követnek el, amelyek ellentétesek a Próféta által hozott útmutatással és tanítással. Ilyenek például azok, akik megérintik vagy megdörzsölik a köveket, vagy áldást kérnek a fáktól, megcsókolják vagy megnyalják azokat, illetve egyéb hasonló fertelmes cselekedetek, amelyek tiltottak és elvetendők az iszlámban.

Vajon a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tett-e valaha is valami ilyesmit, vagy megparancsolt-e ezekből valamit is, vagy tettek-e ilyet, az őt követő időszakban, a Kegyes Társai (Allah legyen elégedett velük)?! Nem! És ezerszer nem! Mindezeknél sokkal nagyobb és súlyosabb bűnnek és bűnösöknek tekinthetők azok, akik nem a Magasztos és Fenséges Allahhoz fohászkodnak segítségért és oltalomért, hanem máshoz fordulnak fohászukkal. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) így intette Ibn Abbászt (Allah legyen elégedett kettejükkel): "Ó, Ifjú! Őrizd meg Allahot és Ő is támogatóan megőriz téged! Őrizd meg Allahot és ott találod előtted! Ha valamit is kérsz, azt csak Allahtól kérd! Ha támogató segítséget keresel, csak Allahhoz menekülj oltalomért és segítségért!..." [2]

Ennek elérése céljából, mindannyiunk közös feladata, hogy jó tanáccsal szolgáljunk a számukra és adjunk hangot a velük szembeni kifogásainknak, a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szavai alapján: "Aki közületek valami elvetendő rosszat lát, az változtassa azt meg a kezével. Ha erre nem képes, akkor a nyelvével (azaz szavakkal). Ha erre sem képes, akkor a szívében helytelenítse azt. Ám, ez a hit leggyengébb foka." Muszlim jegyezte le [3]. [2] At-Tirmidi jegyezte le, A Feltámadás leírása, a szív és érzelmek lágyítói és a kegyes istenfélelem című fejezetekben, (2516) szám alatt; és Ahmad, Uthmán bin Affán Musznad-jában (az általa közölt hagyományokat összegyűjtő fejezet), (2763)szám alatt.

És ez a muszlim ember joga és kötelessége a másik muszlim emberrel szemben. Továbbá része annak, hogy a hívő szolga engedelmeskedik a Magasztos és Fenséges Ura parancsának, ahogyan megjelent az Al-Aszr szúrában: (Kivéve azokat, akik hívők lettek, jámbor tetteket cselekedtek, és egymás lelkére kötötték, (hogy legyenek) igazságosak, és egymás lelkére kötötték, (hogy legyenek) türelmesek. 3) [Az Idő: 3; Q 103:3]. Muszlim jegyezte le; a Hit Könyve című fejezetben; Alfejezet: annak magyarázata, hogy a rossz megakadályozása a Hit része és a Hit növekszik és csökken. Egyúttal a jóra való intés és a rossz megtiltása, kötelező feladat a hívők számára; (49) szám alatt.

Ahogyan néhány ember azzal a céllal indul útnak, hogy elmegy Hirá barlanghoz, midőn látogatást tesz a Zarándoklat, vagy az Umra alkalmából, vagy bármely más alkalommal; elviseli a nehézségeket, akadályokkal néz szembe, kimeríti magát egy olyan munkálkodásban, amelyről azt gondolja, hogy az közelebb viszi őt Allahhoz. Ám, ez valójában nem így van. Ilyen tettekkel csak fárasztják magukat anélkül, hogy valódi közeledést vagy engedelmességet szereznének Allahnak. Ehelyett olyan cselekedetekbe esnek, amelyeket Allah megtiltott.

Közülük mások - Allah vezérelje őket - olyan cselekedeteket hajtanak végre, amelyek ellentmondanak az egyistenhitre, amit Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) hozott el. Némelyek újonnan bevezetett újításokat hajtanak végre, amelyek kétségbe vonják a hit teljességét és épségét.

Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) Allahot szolgálta Hirá barlangban, még azelőtt, hogy az égből lebocsáttatott volna rá az Isteni Sugallat. Ám, miután az Isteni Kinyilatkoztatások sora folyamatossá vált, soha többé nem ment el oda sem fohászt mondani, sem ott végzett ima céljából, sem semmilyen más ok miatt.

Ellenben, hozzávetőleg 13 évig Mekkában maradt; és nem maradt fenn tőle semmi olyan, ami azt mondaná, hogy elment Hirá Barlangba, vagy bármely más helyre, amelyekről némely emberek azt gondolják, hogy látogatásuk ajánlott és közelebb visz Allahhoz.

Az egyetlen olyan hely Mekkában, amely vallásilag előírt a látogatása az imádat, az imádkozás és a fohászkodás elvégzése céljából az kizárólag a Maszdzsid al-Harám (a Szent Mecset, amely tiltott a nem muszlimok számára).

A zarándoklat (hadzs) során látogatott helyek – mint Arafát, Mina és Muzdalifa – csak a hadzs meghatározott napjai alatt látogathatók, amelyek minden muszlim számára ismertek. Ezeken a helyeken a látogatás nem megengedett más időpontban, nincs előzetes vagy késleltetett időpont. Ezzel szemben a Maszdzsid al-Harám megközelítése és látogatása bármikor megengedett, nincs időhöz kötve, ahogyan azt egy hiteles hadith is megerősíti.: Ó, Banú Abd Manáf fiai! Ne akadályozzatok senkit, aki ezen Ház körül körjáratot és imádkozást akar végezni bármely órában, éjjel vagy nappal". A Szunan hagyománymunkák Szerzői jegyezték le [4].

Kedves muszlim testvérem! Ha a három szertartási hely, Arafa, Mina és Muzdalifa és a Dzsamarát (a megkövezendő oszlopok), amelyeket a Magasztos Allah rendelt el az embereknek, egészen Ábrahám (béke reá) idejétől kezdve; vagy más vélemények alapján Ádám korától kezdve, egy megszabott időpontra és helyzetre kijelölve azt; úgy hogyan lehetne hiteles az, hogy az emberek más helyeket találnak ki és vezetnek be újításként és azokhoz az imádat szándékával mennek el vagy az Allahhoz közeledés szándékával? És ezek idejét nyitottá teszik bárki számára és így bármely időben elvégezhetőnek tekintik. Mint például Hirá barlang vagy bármely más helynek a meglátogatása? [4] At-Tirmidi jegyezte le a Zarándoklat Fejezetei részben; alfejezet: mindaz, ami az Aszr ima és hajnalai ima utáni ima elvégzéséhez kapcsolódik azok esetében, akik körjáratot végeznek, (869) szám alatt. És an-Naszái: Kitábu-l-Mawáqít-ban; alfejezet: Megengedett az ima Mekkában, a nap minden órájában, (585) szám alatt.

Miután a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elvégezte a Kivonulást; több alkalommal is elment Mekkába, de soha nem ment el Hirá barlanghoz. Ha ennek a barlangnak a látogatása vallásilag előírt vagy Allahhoz közelebb vivő cselekedet lett volna, akkor ő maga – aki a legalkalmasabb és legérdemesebb lett volna erre – bizonyára megtette volna. Hiszen a Próféta már a küldetése előtt is ott imádkozott és elmélkedett, és olyan emléke fűződik hozzá, amilyen senki másnak sem volt előtte, sem utána.

Ismert és tudott dolog, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a negyedik Umráját a Búcsú Zarándoklattal együtt végezte el; vele együtt a muszlimok hatalmas többsége végezték el a zarándoklatot; csupán az maradt távol a vele elvégzett zarándoklatról, akiről Allah akarta úgy, hogy távol maradjon. Mindezek alapján, sem ő, sem egyetlen Társa (Allah legyen elégedett velük) sem ment fel Hirá Barlang és nem is látogatták azt meg, sem pedig a Mekka körül található helyeket. Imádati cselekedeteket csupán a Maszdzsid Al-Harám-nál, valamint Szafa és Marwa dombjai között, Minában, Muzdalifában és Arafán végeztek. Majd az ő Igaz Úton Vezérelt Utód-Kalifái és más Korai Elsők idejében sem ment el senki Hirá barlanghoz és más ilyen helyekre, hogy ott imádkozzanak, fohászkodjanak, vagy áldást reméljenek tőle.

Ha ez egy valóban előírt, ajánlott és jutalmazott imádati cselekedet lenne, akkor a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mindenkinél jobban tudta volna ezt és leginkább buzdította volna erre a kortársait és az őt követő generációkat egyaránt. Ám mivel ő maga sem tette, és a társai (a szahábák) sem, így egyértelmű, hogy ez egy bevezetett újítás, amelyet a Vallás kifejezetten elutasít és tilt. Ezért, aki mégis továbbra is ragaszkodik hozzá, és imádatnak, közeledésnek vagy engedelmességnek tekinti, az eltért az elődök helyes útjától, és olyan vallási előírást vezetett be, amelyekhez Allah nem adott engedélyt. Ahogyan Allah, a Magasztos mondta: (Allah Küldöttében (Muhammad - Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szép példát találhattok (a magatok számára), azok személyek számára, akik Allah (jutalmát) remélik és (félnek) az Utolsó Nap-tol és gyakran megemlékeznek Allahról. 21). [A Pártok: 21; Q 33:21].