Egy nő balesetet szenvedett el, ez a terhessége elején volt és elvesztette a magzatát (elvetélt) a súlyos vérzés következtében. Megengedett-e számára, hogy megtörje (a böjtöt) vagy folytathatja a böjtöt? Ha megtöri, ezzel követ-e el bűnt?
السؤال
- Kérdés:
Egy nő balesetet szenvedett el, ez a terhessége elején volt és elvesztette a magzatát (elvetélt) a súlyos vérzés következtében. Megengedett-e számára, hogy megtörje (a böjtöt) vagy folytathatja a böjtöt? Ha megtöri, ezzel követ-e el bűnt?
س28: امرأةٌ أصيبت في حادثةٍ، وكانت في بداية الحمل، فأسقطت الجنين إثر نزيفٍ حادٍّ، فهل يجوز لها أن تفطر، أو تواصل الصّيام؟ وإذا أفطرت فهل عليها إثمٌ؟
الجواب
- Válasz:
Azt mondhatjuk: a terhes nő nem menstruál; ahogyan imām Aḥmad mondta: az asszony a terhesség kezdetét a menstruáció megszűnése által tudja meg. A menstruációt - ahogyan azt a tudósok mondják - a Magasztos és Fenséges Allah azon bölcsesség okán teremtette meg, hogy táplálékul szolgáljon a magzatnak anyja hasában; midőn a terhesség előrehaladott állapotba kerül, megszakad a menstruáció.
Ám, némely nő továbbra is a megszokott ciklusa szerint menstruálhat, ahogyan az a terhesség előtt volt. Ennek megítélése: a menstruációja valós menstruáció - hiszen továbbra is menstruál és a terhesség ezt nem befolyásolta; ez a menstruáció olyan akadályozó tényezővé válik, ami megakadályoz mindent, amit a nem terhes menstruációja is megakadályoz, illetve előír olyan dolgokat, amelyeket az ír elő, és eltöröl olyanokat, amelyeket az töröl el.
A lényeget összefoglalva: az a vér, ami a terhes nőből származik, kétféle lehet:
Az egyik fajtájának megítélése: ez menstruáció, ami folyamatosan vele marad, úgy ahogyan a terhesség előtt volt. Ennek értelme: a terhesség ezt a folyamatot nem befolyásolta és így menstruáció.
A másik fajta: a terhesség alatt véletlenszerűn, váratlanul előforduló vérzés, ennek oka lehet baleset, vagy valami nehéznek a cipelése, vagy leesés egy magasabb helyről; ez a vér nem menstruáció sokkal inkább erekből származó vér,
ezek alapján, az ilyen nem akadályozza őt meg az imában, sem pedig a böjtben, a megtisztultak kategóriájába sorolható.
Ám ha a baleset következtében a gyermek világra jön, vagy a terhesség a méhében, úgy - ahogyan a tudás népe mondja - ha a világra jön és azon az emberi jellemvonások megbizonyosodnak, akkor a vérzése, a világra jötte után, gyermekágyi vérzésnek számít, így elhagyja azon időszak alatt az imát és a böjtöt és a férje elkerüli (a vele való nemi életet) amíg meg nem tisztul.
Ha a magzat világra jön, ám az nem kifejlett és nem öltött még emberi formát, akkor ez nem tekinthető gyermekágyi vérzésnek - az inkább "hamis" és káros vérzés; ez nem gátolja meg őt az imában, sem pedig a böjtben, sem semmi más dologban.
A tudás népe azt mondja: a legrövidebb idő, ami alatt az emberi magzat kialakulása végbemegy, és a teremtés nyilvánvalóvá válik az nyolcvanegy nap; mivel a magzat ami az anyja méhében van
ahogyan ʿAbdullāh bin Masʿūd (Allah legyen elégedett vele) mondta: hagyományozta nekem Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és ő az Igaz és a Megbízható Szavahihető, aki mondta: "Bizony mindenki az anyja méhében negyven nap alatt gyűjtetik eggyé, majd vérrög lesz ugyanennyi ideig, majd húsdarabbá lesz ugyanennyi ideig. Majd egy angyal küldetik el hozzá, akit megparancsolnak négy dolggal; megírja: megélhetése részleteit, a szabott idejét, cselekedeteit és azt hogy kárhozandó vagy boldoguló lesz-e.",
nem lehetséges, hogy teremtése ennél kevesebb idő alatt történjen meg; az esetek döntő többségében a magzatot megformáló teremtése kilencven nap előtt válik nyilvánvalóvá, ahogyan azt némely tudós tartja.
ﺟ28: نقول: إن الحامل لا تحيض، كما قال الإمام أحمد:
"إنما تعرف النّساء الحمل بانقطاع الحيض".
والحيض -كما قال أهل العلم- خلقه الله تبارك وتعالى لحكمة غذاء الجنين في بطن أمّه، فإذا نشأ الحمل انقطع الحيض.
لكن بعض النّساء قد يستمرّ بها الحيض على عادته كما كان قبل الحمل، فهذه يحكم بأن حيضها حيضٌ صحيحٌ؛ لأنه استمر بها الحيض، ولم يتأثر بالحمل، فيكون هذا الحيض مانعًا لكلّ ما يمنعه حيض غير الحامل، وموجبًا لـما يوجبه، ومسقطًا لـما يسقطه.
والحاصل: أن الدم الّذي يخرج من الحامل على نوعين:
نوعٌ يحكم بأنه حيضٌ، وهو الّذي استمر بها كما كان قبل الحمل، فمعنى ذلك: أن الحمل لم يؤثّر عليه، فيكون حيضًا.
والنوع الثاني: دمٌ طرأ على الحمل طروءًا، إما بسببٍ حادثٍ، أو حمل شيءٍ، أو سقوطٍ من شيءٍ ونحوه، فهذه دمها ليس بحيضٍ، وإنما هو دم عرقٍ،
وعلى هذا فلا يمنعها من الصلاة، ولا من الصوم، بل هي في حكم الطاهرات.
ولكن إذا لزم من الحادث أن ينزل الولد أو الحمل الذي في بطنها فإنها على ما قال أهل العلم: إن خرج وقد تبين فيه خلق إنسانٍ فإن دمها بعد خروجه يعدّ نفاسًا، تترك فيه الصلاة والصوم، ويتجنبها زوجها حتى تطهر.
وإن خرج الجنين وهو غير مخلّقٍ فإنه لا يعتبر دم نفاسٍ، بل هو دم فسادٍ، لا يمنعها من الصلاة، ولا من الصّيام، ولا من غيرهما.
قال أهل العلم: وأقلّ زمنٍ يتبين فيه التخليق: واحدٌ وثمانون يومًا؛ لأن الجنين في بطن أمّه، كما قال عبد الله بن مسعودٍ رضي الله عنه: حدثنا رسول الله ﷺ وهو الصادق المصدوق، فقال:
«إِنَّ أَحَدَكُمْ يُجْمَعُ فِي بَطْنِ أُمِّهِ أَرْبَعِينَ يَوْمًا، ثُمَّ يَكُونُ عَلَقَةً مِثْلَ ذَلِكَ، ثُمَّ يَكُونُ مُضْغَةً مِثْلَ ذَلِكَ، ثُمَّ يُبْعَثُ إِلَيْهِ الْمَلَكُ، وَيُؤْمَرُ بِأَرْبَعِ كَلِمَاتٍ، فَيُكْتَبُ رِزْقُهُ، وَأَجَلُهُ، وَعَمَلُهُ، وَشَقِيٌّ أَوْ سَعِيدٌ» [1]،
ولا يمكن أن يخلق قبل ذلك، والغالب أن التخليق لا يتبين قبل تسعين يومًا، كما قال بعض أهل العلم.
[10] رواه البخاري، كتاب أحاديث الأنبياء، باب خلق آدم وذريته (3333)، ومسلم، كتاب القدر، باب كيفية خلق الآدمي في بطن أمه (1) (2643).