Az a váladék, ami a nőből kijön - legyen az fehér vagy sárga - az tiszta vagy tisztátalan? Kell-e miatta wuḍū'-t végezni; annak ismeretében, hogy az folyamatosan jön? Mi a szabályozása ha időközönként jelentkezik, különös tekintettel azon nőkre - főként az iskolázottabbak közül - akik ezt természetes nedvességnek tekintik, ami nem követel wuḍū'-t?
السؤال
- Kérdés:
Az a váladék, ami a nőből kijön - legyen az fehér vagy sárga - az tiszta vagy tisztátalan? Kell-e miatta wuḍū'-t végezni; annak ismeretében, hogy az folyamatosan jön? Mi a szabályozása ha időközönként jelentkezik, különös tekintettel azon nőkre - főként az iskolázottabbak közül - akik ezt természetes nedvességnek tekintik, ami nem követel wuḍū'-t?
س35: هل السائل الّذي ينزل من المرأة -أبيض كان أم أصفر- طاهرٌ أو نجسٌ؟ وهل يجب فيه الوضوء، مع العلم بأنه ينزل مستمرًّا؟ وما الحكم إذا كان متقطّعًا، خاصةً أن غالب النّساء -لا سيما المتعلّمات- يعتبرن ذلك رطوبةً طبيعيةً، لا يلزم منه الوضوء؟
الجواب
- Válasz:
Alapos tanulmányozás után az tűnik valószínűnek nekem: ha a nőből kiáramló váladék nem a hólyagból jön, hanem a méhből - akkor az tiszta. Ám így is érvényteleníti a wuḍū'-t, még ha tiszta is. Hiszen nem szükségszerűen tartozik a wuḍū'-t megtörőkhöz az a tény, hogy tisztátalan. Itt van például a végbélből származó szél, aminek gyakorlatilag nincs anyaga, mégis érvényteleníti a wuḍū'-t.
Erre alapozva, ha ilyen távozik a nőből, aki előzőleg wuḍū'-t végzett - ez érvényteleníteni fogja a korábbi wuḍū'-t és meg kell azt ismételni.
Ha ez folyamatos, akkor az nem érvényteleníti a wuḍū'-t, ám amikor az ima ideje elérkezik wuduznia kell. Abban az időszakban, amelyben wuḍū'-t végzett - imádkozhat - legyen az kötelezően előírt avagy önkéntesen végzett - Koránt olvashat, és mindazt végezheti, ami megengedett a számára,
ahogyan a Tudás népe mondja - ehhez hasonló véleményt - azon személlyel kapcsolatban, aki inkontinenciától szenved. Ez a váladék jogi szabályozása a tisztaság szempontjából. Ami a wuḍū' megtörését illeti - az valóban érvényteleníti a korábban elvégzett wuḍū'-t - kivéve ha az folyamatosan fennáll. Ha folyamatosan jelentkezik, nem érvényteleníti a wuḍū'-t, ám a nőre nézve kötelező, hogy az imához, annak idejének elérkezte után végezzen tisztálkodást - és használjon betétet.
Ha csak időközönként jelentkezik és olyan szokással bír, hogy az ima idejei alatt meg-megszakad - akkor el kell halasztania az imát egy olyan időszakra, amelyben megszakad, ha csak nem kell attól félni, hogy az ideje (imának) lejár. Ha attól fél, hogy lejár az idő - tisztálkodást végez, betétet használ és imádkozik.
Nincs különbség a kevés és a nagy mennyiség között. Mivel mindegyik ugyanazon az úton távozik. Így a kevés ugyanúgy érvénytelenít, mint a sok, ellentétben azzal, ami a test más részéből származik, mint a vér, vagy a hányás, amelyek nem érvénytelenítik a wuḍū'-t - sem a kicsiny sem pedig a nagy mennyiség.
Ami némely nő vélekedését illeti, miszerint az nem érvényteleníti a wuḍū'-t, tudomásom szerint, ennek nincs alapja, kivéve Ibn Ḥazm (Allah könyörüljön rajta) szavait, aki azt mondja: ez nem érvényteleníti a wuḍū'-t, ám ő erre nem hoz fel bizonyítékot. Ha rendelkezne bizonyítékkal a Koránból, vagy a Szunna-ból, vagy a Társaik szavaiból - akkor az döntő érv lenne.
A nőnek kötelessége félnie Allah-ot, és nagy gonddal őriznie kell a tisztaságát; hiszen az ima nem fogadható el csak a tisztasággal együtt, még akkor sem ha százszor imádkozott volna is. Némely tudós azt mondja: az, aki tisztaság (tisztálkodás) nélkül imádkozik az hitetlenné válik; mivel az gúnyolódás és játék a Magasztos és Fenséges Allah Verseivel.
ﺟ35: الظاهر لي بعد البحث: أن السائل الخارج من المرأة إذا كان لا يخرج من المثانة، وإنما يخرج من الرحم، أنّه طاهرٌ، ولكنه ينقض الوضوء وإن كان طاهرًا؛ لأنه لا يشترط للناقض للوضوء أن يكون نجسًا، فها هي الرّيح تخرج من الدّبر، وليس لها جرمٌ، ومع ذلك تنقض الوضوء.
وعلى هذا، إذا خرج من المرأة وهي على وضوءٍ فإنه ينقض الوضوء، وعليها تجديده.
فإن كان مستمرًّا فإنه لا ينقض الوضوء، ولكن تتوضأ للصلاة إذا دخل وقتها، وتصلّي في هذا الوقت الّذي تتوضأ فيه فروضًا ونوافل، وتقرأ القرآن، وتفعل ما شاءت ممّا يباح لها،
كما قال أهل العلم نحو هذا فيمن به سلس البول، هذا هو حكم السائل من جهة الطهارة، فهو طاهرٌ، ومن جهة نقضه للوضوء، فهو ناقضٌ للوضوء إلا أن يكون مستمرًّا عليها، فإن كان مستمرًّا فإنه لا ينقض الوضوء، لكن على المرأة ألا تتوضأ للصلاة إلا بعد دخول الوقت، وأن تتحفظ.
أما إن كان منقطعًا، وكان من عادته أن ينقطع في أوقات الصلاة، فإنها تؤخّر الصلاة إلى الوقت الّذي ينقطع فيه، ما لم تخش خروج الوقت، فإن خشيت خروج الوقت فإنها تتوضأ، وتتلجم -تتحفظ- وتصلّي.
ولا فرق بين القليل والكثير؛ لأنه كله خارجٌ من السبيل، فيكون ناقضًا قليله وكثيره، بخلاف الذي يخرج من بقية البدن كالدم والقيء، فإنه لا ينقض الوضوء، لا قليله ولا كثيره.
وأما اعتقاد بعض النّساء أنه لا ينقض الوضوء فهذا لا أعلم له أصلًا، إلا قولًا لابن حزمٍ رحمه الله، فإنه يقول: إن هذا لا ينقض الوضوء، ولكنه لم يذكر لهذا دليلًا، ولو كان له دليلٌ من الكتاب والسّنة أو أقوال الصحابة لكان حجةً.
وعلى المرأة أن تتقي الله، وتحرص على طهارتها؛ فإن الصلاة لا تقبل بغير طهارةٍ ولو صلت مئة مرةٍ، بل إن بعض العلماء يقول: إن الذي يصلّي بلا طهارةٍ يكفر؛ لأن هذا من باب الاستهزاء بآيات الله سبحانه وتعالى.