Skip to content

Ha a menstruáló nő vagy a gyermekágyi vérzéstől szenvedő megtisztul a hajnalhasadás előtt, ám nem végez nagyobb rituális tisztálkodást csupán a hajnalhasadás után - érvényes-e a böjtje avagy sem?

السؤال

  1. Kérdés:

Ha a menstruáló nő vagy a gyermekágyi vérzéstől szenvedő megtisztul a hajnalhasadás előtt, ám nem végez nagyobb rituális tisztálkodást csupán a hajnalhasadás után - érvényes-e a böjtje avagy sem?

س7: إذا طهرت الحائض أو النّفساء قبل الفجر، ولم تغتسل إلا بعد الفجر، فهل يصحّ صومها، أو لا؟

الجواب

  1. Válasz:

Igen! Érvényes a menstruáló nő böjtje, ha a hajnalhasadás előtt megtisztul és nem végez nagyobb rituális tisztálkodást csupán a hajnalhasadás után; ehhez hasonló a gyermekágyi vérzésben szenvedő megítélése is. Hiszen ők ekkor már a böjtölők népéhez tartozónak számítanak. Ez hasonló a nagy tisztátalanság (ǧanāba; például: nemi élet utáni állapot) állapotában lévőhöz; aki hajnalhasadáskor nagy tisztátalanság állapotában van, ám a böjtje érvényes,

a Magasztos Szavának megfelelően: {És most éljetek velük házaséletet, és vágyakozzatok azután, amit Allah előírt a számotokra! És egyetek és igyatok egészen addig, amíg világossá nem válik a számotokra a fehér és a fekete szál közötti különbség hajnalban.} [A Tehén:187; Q 2:187]

Ha a Magasztos Allah engedélyt adott a nemi életre egészen addig, amíg a hajnalhasadás világossá nem válik, ebből következik, hogy a nagyobb tisztálkodás csupán a hajnalhasadás után történhet meg. Illetve ʿĀ’iša (Allah legyen elégedett vele) hagyománya alapján, miszerint a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) nemi élet következtében tisztátalanul ébredt és ő böjtölt.

Vagyis: Ő (áldás és béke reá) a tisztátalanság állapota miatt csupán a hajnalhasadás után végzett nagyobb tisztálkodást.

ﺟ7: نعم، يصحّ صوم المرأة الحائض إذا طهرت قبل الفجر، ولم تغتسل إلا بعد طلوع الفجر، وكذلك النّفساء؛ لأنها حينئذٍ من أهل الصوم، وهي شبيهةٌ بمن عليه جنابةٌ، إذا طلع الفجر وهو جنبٌ فإن صومه يصحّ؛ لقوله تعالى:

﴿...فَٱلۡـَٰٔنَ بَٰشِرُوهُنَّ وَٱبۡتَغُواْ مَا كَتَبَ ٱللَّهُ لَكُمۡۚ وَكُلُواْ وَٱشۡرَبُواْ حَتَّىٰ يَتَبَيَّنَ لَكُمُ ٱلۡخَيۡطُ ٱلۡأَبۡيَضُ مِنَ ٱلۡخَيۡطِ ٱلۡأَسۡوَدِ مِنَ ٱلۡفَجۡرِ...﴾

[البقرة:187]،

وإذا أذن الله تعالى بالجماع إلى أن يتبين الفجر لزم من ذلك ألّا يكون الاغتسال إلا بعد طلوع الفجر، ولحديث عائشة رضي الله عنها

«أَنَّ النَّبِيَّ ﷺ كَانَ يُصْبِحُ جُنُبًا مِنْ جِمَاعِ أَهْلِهِ وَهُوَ صَائِمٌ» [1].

أي: أنه عليه الصلاة والسلام لا يغتسل عن الجنابة إلا بعد طلوع الصّبح.

[1] البخاري، كتاب الصوم، باب اغتسال الصائم (1931)، ومسلم، كتاب الصوم، باب صحة صوم من طلع عليه الفجر وهو جنب (75) (1109).