Az Iszlám Küldötte [1] Muḥammad - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget [2]

Az Iszlám Küldötte [1] Muḥammad - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget [2]

A Tudományos Bizottság a Haram Mecset és a Prófétai mecset vallási ügyeinek vezetősége alatt

A Könyörületes és Irgalmas Allah Nevében A Prófétai Életrajz sarkalatos pontjai Rövid értekezés az Iszlám Küldöttéről, Muḥammad-ról [3] - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - amelyben megmagyarázom nevét, származását, városát, házasságát, Küldetését, azt amire felszólított, Prófétaságának Jeleit (āyātu nubuwwatihi), a törvénykezését és a vele szembeni ellenségeskedést.

1 - A neve (iszmuhu), származása (naszabuhu) a Város, amelyben született és nevelkedett

Az Iszlám Küldötte - Muḥammad, aki ‘Abdullāh fia, aki ‘Abdu-l-Muṭṭalib fia, aki Hāšim fia [4] - Ismā‘īl-nak (Iszmáil), Ibrāhīm (Ábrahám) fiának leszármazottai közül.

Ennek magyarázata a következő: Allah Prófétája Ábrahám - béke reá [5] - a Sám [6] nevű területről indulva megérkezett Mekkába (Makka), vele volt felesége Hágár (Hāǧar) és fia Ismā‘īl, aki még a bölcsőben volt. Letelepítette kettejüket Mekkában, a Magasztos [7] Allah parancsa alapján. Miután növekedett a fiatal ember, Ábrahám Próféta - béke reá - eljött Mekkába és ő és a fia Iszmáil - béke reájuk - építeni kezdték al-Ka‘ba-t, a Tiltott Házat (al-Bayt al-Ḥarām). Az emberek sokasodtak a Ház körül, így Mekka az Allah-ot, a Világok Urát szolgálni szándékozók úti célja lett, és azoké, akik a Zarándoklatot (al-ḥaǧǧ) szándékoztak elvégezni. Ennek következtében az emberek Allah egyedüli imádatában maradtak és az Ő egyistenhitében (tawḥīduhu), Ábrahám - béke reá - vallását követve, az elkövetkező századok alatt.

Ezt követően elfordulás és letérés (az Egyenes Útról) következett be. Az Arab-Félsziget helyzete olyanná lett, mint a körülötte lévő népek és országok helyzete. Pogányságra jellemző szokások kezdtek terjedni, mint például a bálványok imádása (‘ibādatu-l-aṣnām), a leány újszülöttek élve eltemetése (wa'du-l-banāt), a nőkkel szembeni erőszak, a tisztességtelen beszéd, alkohol fogyasztás, paráznaság, az árva vagyonának jogtalan habzsolása és az uzsora (ar-ribā) gyakori használata.

Ezen a helyen és ebben a környezetben született az Iszlám Küldötte, Muḥammad bin ‘Abdillāh, Ábrahám fiának Iszmáil-nak a leszármazottjaként, 571-ben. Az apja még születése előtt elhunyt, hat éves volt amikor az édesanyja is meghalt. Nagybátyja, Abū Ṭālib vette gondozásba és nevelte. Árvaként élt és szegényként. Két kezének munkájának gyümölcséből tartotta fenn magát.

2 - Az Áldott Házasság az Áldott Asszonnyal

Midőn elérte a huszonötödik életévét, feleségül vette a Mekka-i asszonyok közül való nőt, nevezetesen: Khadīǧa bint Khuwaylid-ot - Allah legyen elégedett vele - aki négy leányt és két fiút szült neki. Fiai még gyermekkorukban meghaltak. Az ő viselkedését feleségével és a családjával a végtelen kedvesség és szeretet jellemezte, ezért is szerette őt felesége, Khadīǧa feltétlen és megkérdőjelezhetetlen szeretettel; ő maga is ugyanígy viseltetett feleségével szemben. Még annak halála után, hosszú-hosszú éveken keresztül, sem feledte soha emlékét. Juhot vágott és felosztotta Khadīǧa - Allah legyen elégedett vele - barátai és rokonai között, ezzel is megtisztelve őket, jelezve az iránta érzett tiszteletet és megőrizve az feléje áradó szeretetét.

3 - Az Isteni Sugallat [8] kezdete (Bad'u-l-Waḥyu)

A Küldött, Muḥammad - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - magasztos erkölcsi alapokon élt azóta, hogy Allah megteremtette őt. A népe őt Igazságosnak (aṣ-ṣādiqu) és Megbízhatónak (al-amīnu) hívta őt. Ő maga folyamatosan együtt munkálkodott velük a kiváló és nagyszerű cselekedetekben, ám haragvással töltötte el midőn valami fertelmes pogány, istentelen cselekedetet készültek elkövetni; azokban sohasem vett részt.

Midőn elérte a negyvenedik évét, midőn még Mekkában tartózkodott, Allah kiválasztotta őt, hogy Küldött legyen. Ǧibrīl (Gábriel) Angyal - béke reá - eljött hozzá, lebocsátva reá az első részeit annak a sūra-nak (a Qur'ān fejezeteinek az arab neve), amely elsőként nyilatkoztatott ki a Koránból; ami nem más mint a Magasztos Allah Szava:

Olvass az Urad nevével, Aki megteremtett (minden létezőt) (1)

Megteremtette az embert egy vérrögből (2)

Olvass! A te Urad a Legkegyesebb (3)

Aki írótollal tanított (4)

Megtanította az embert arra, amit nem tudott (5)

[Sūrat al-‘Alaq, 1-5; Q 96:1-5]

Elment a feleségéhez, Khadīǧa-hoz - Allah legyen elégedett vele, miközben a szíve remegett. Elmondta neki a történteket és ő megnyugtatta őt. Elvitte őt nagybátyja fiához, Waraqa b. Nawfal-hoz - aki keresztény lett, a Tórát (at-Tawrāt) és az Evangéliumot (al-Inǧīl) olvasta - Khadīǧa mondta neki: "Ó, nagybátyám fia, hallgasd meg mit mond testvéred fia! Waraqa mondta: Ó, Testvérem fia! Mit láttál és tapasztaltál?" Allah Küldötte - Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget - elmondta miket tapasztalt. Waraqa pedig azt mondta neki:

(Ez az al-Nāmūsz (Gabriel angyal), amit Allah lebocsátott Mózesre. Ó bárcsak fiatal ember lehetnék (a Prófétaságod idején)! Ó bárcsak élnék, amikor a néped elüldöz téged! Allah Küldötte - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - mondta: Talán el fognak üldözni ők engem? Mondta: Igen! Egyetlen ember sem jött el olyannal, amit te is elhoztál, csak úgy, hogy bántalmazták és ellenségesen viselkedtek vele szemben. Ha meglátom a napodat, én teljes szívemmel támogatni és segíteni fogok neked.)

És Mekkában megszakítás nélkül érkezett a Korán kinyilatkoztatása reá; Ǧibrīl - béke reá - folyamatosan érkezett a sugallat részleteivel a Világok Urától.

Megállás és megszakítás nélkül hívta népét az Iszlám elfogadására. Ám az ő népe visszautasította őt és vitáztak vele. Sőt, azért, hogy felhagyjon a Küldetés terjesztésével, vagyont és hatalmat ajánlottak fel neki; ám ő mindezeket visszautasította. Ugyanazt mondták neki, amit az előkelők mondtak ez előtte volt Küldötteknek: varázsló (sāḥir) és hazug (kadhdhāb), aki koholmányokat hoz el. Nehéz és szorult helyzetbe kényszerítették. Nemes fizikai mivoltában is támadták, és zsarnoki módon bántak követőivel,

a Küldött - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - Mekkában maradt és Allah-hoz szólított fel. Elment a zarándoklati időszakok eseményeire (mawsim al-ḥaǧǧ), illetve az arabok időszaki piacaira, ahol találkozott az emberekkel, akiknek bemutatta az Iszlámot. Ő nem az evilági lét (örömeit) akarta, sem pedig vezetői pozíciót; senkit sem félemlítet karddal, hiszen nem rendelkezett hatalommal, meg nem volt uralkodó. Ám nyilvánosan kihívást tett közzé, már a Prófétai Küldetése legelején azzal, hogy 'hozzanak ahhoz hasonlót, amit ő hozott el a Hatalmas Koránból!' Ezt a kihívását az ellenségeskedőkkel szemben folyamatosan hangoztatta. Hitt benne, aki hitt a Kegyes Társak (aṣ-Ṣaḥābatu-l-kirām) közül - Allah legyen elégedett velük.

Mekkában, Allah megtisztelte őt a Hatalmas Jellel, ami nem más mint az Éjszakai Utazás (al-Isrā') Jeruzsálembe (Bayt al-Maqdis), majd a Felemeltetés (al-Mi‘rāǧ) az égbe. Ismert és tudott tény, hogy Allah felemelte az égbe még Ilyās Prófétát és al-Masīḥ-ot (Jézus) - béke reájuk - is; ahogyan azt a muszlimok és a keresztények is tartják.

A Próféta - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - Allah-tól az égben kapta meg a parancsot az ima (aṣ-ṣalātu) elvégzésére. És ez az az ima, amit a muszlimok napjainkban is imádkoznak naponta öt alkalommal. Szintén Mekkában történt meg a Második Hatalmas Jel is, ami nem más, mint a Hold meghasadása (inšiqāqu-l-qamari), amit még a társítók [11] is láttak.

A Qurayš (törzs; Mekka vezető és legnagyobb hatalommal bíró törzse) hitetlenjei [12] minden eszközt felhasznált, hogy az embereket eltérítsék tőle. Csalfa trükköket eszelve ki, azokat folyamatosan használva, annak érdekében, hogy mindenkit elrettentsenek tőle. Tántoríthatatlanul keresték a jeleket (a Próféta igaz vóltaról), még a zsidókhoz is segítségért folyamodtak, hogy azok érvekkel támogassák őket, amelyek segíthetnek a vele folytatott vitában és abban, hogy az embereket eltántorítsák tőle.

Miután a Qurayš hitetlenjei részéről folyamatossá vált a zsarnoki bánásmód a hívőkkel [mu'min, tbsz.: mu'minūna] szemben, a Próféta - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - engedélyt adott a Kivonulásra [arabul al-Hidzsra] al-Ḥabaša-ba [az ősi Abesszínia, napjainkban Etiópia]. A Próféta - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - mondta nekik: Ott egy igazságos király uralkodik, senki sem szenved el jogtalanságot nála. Ő keresztény király volt. Két csoport vándorolt ki közülük. Miután a Kivonulók (al-muhāǧirūna) megérkeztek al-Ḥabaša-ba, bemutatták al-Naǧāšī királynak azt a Vallást, amit a Próféta Muḥammad - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - hozott el. Ő alávetette magát és muszlim lett, és azt mondta: Allah-ra! Bizony ez a fény és az amit Mózes hozott el, hogy kivezessen [a sötétségekből] egy és ugyanaz a forrásból van. Ám a nép és a Társai üldözése és bántalmazása tovább folytatódott.

Azok között, akik hittel fogadták [az ő Küldetését] a zarándoklati időszakban (al-mawsim), volt egy csoport, akik al-Madīna-ból (Medina) érkeztek, hűségesküt tettek neki az Iszlámra és a segítségük folyamatos fenntartására azt követően, hogy áttelepül az ő városukba, amit akkoriban Yathrib néven hívtak. Ezt követően engedélyt adott azoknak, akik Mekkában maradtak, arra, hogy áttelepüljenek a Prófétai Városba (al-Madīnatu-l-Nabawiyya). Ők ezt meg is tették, így az Iszlám terjedésnek indult al-Madīna-ban, olyannyira, hogy minden egyes ház lakója felvette az Iszlámot.

A Próféta - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - tizenhárom évet töltött Mekkában azzal, hogy Allah-ra szólított fel; majd Allah engedélyt adott neki a Kivonulásra a Prófétai Városba. A Próféta -Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - el is végezte a Kivonulást, és folytatta a felszólítást Allah-ra. Ott (Medinában) aztán folyamatosan nyilatkoztattak ki az Iszlám törvényei (šarā'i‘u-Islām), jóllehet ez részekben, egymást követően történt. Ekkor kezdett küldötteket küldeni levelekkel a törzsek vezetőinek és a [környező országokban lévő] királyoknak és uralkodóknak, amelyekben felszólította őket az Iszlámra. Akikhez követeket küldött a következők voltak: Bizánc uralkodója (maliku-r-Rūm), Perzsia uralkodója (malik al-Furs) és Egyiptom uralkodója (malik Miṣr).

Medinában, szokatlan esemény történt -napfogyatkozás volt, az emberek megrettentek. Ez ugyanakkor történt, amikor a Próféta - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - fia, Ibrāhīm meghalt. Az emberek mondogatták: Napfogyatkozás következett be Ibrāhīm halála miatt. A Próféta - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - erre azt mondta:

(Bizony a nap- és a holdfogyatkozás nem következik be senki halála vagy születése okán. E két esemény Allah Jelei közül való, amelyek által Allah félelmet kelt az Ő szolgáiban) (Forrás)

Ha a Próféta - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - megátalkodott hazudozó lett volna, akkor buzgó igyekezett volna az embereket eltántorítani attól, hogy meghazudtolják és azt mondta volna: "A napfogyatkozás a fiam halála miatt következett be, mi lenne azokkal, akik meghazudtolnak engem!"

Forrás: Ṣaḥīḥ Muszlim (901).

A Küldöttet - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - Allah felékesítette az erkölcs és illem tökéletességével (bi-kamāli-al-akhlāqi); és leírta őt a következő Szavaival:

Bizony, te (Muḥammad - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) hatalmas erkölcsi (alapon) állsz.

Sūratu-l-Qalam:4; Q 68:4.

Az ő leírása tartalmaz minden kiváló emberi tulajdonságot: őszinteség, teljes odaadás (al-ikhlāṣ), bátorság, igazságosság, az ígéret és az adott szó megtartása még az ellenféllel szemben is, nagylelkűség; szerette az adakozást a szegények és szükséget látók, özvegyek és nyomorgók felé. Nagyon igyekezett az ő igaz útra vezérlésükben, a könyörületre törekedett velük szemben és az alázatos bánásmódra esetükben. Olyan is volt hogy egy idegen férfi érkezett, keresve a Küldöttet - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - és megkérdezte a Társait - Allah legyen elégedett velük - róla, miközben ő ott volt közöttük, de (az idegen) nem ismerte s így szólt: Ki közületek Muḥammad?

Az ő életrajza [10] jel volt a tökéletességre és a nemes emberi tulajdonságokra; mindabban ahogyan az emberekkel bánt és viselkedett, mindenkivel - ellenséggel és baráttal egyaránt, a közeli rokonnal és a távoli idegennel, a magas pozícióban lévővel és az egyszerű emberrel, férfival és nővel, az állatokkal és a madarakkal is.

Miután Allah teljessé és tökéletessé tette számára a Vallást és a Küldött - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - továbbította a Küldetést, a legteljesebb továbbítással, ezt követően elhunyt 63 éves korában; ebből 40 évet a Prófétaság (an-nubuwwatu) előtt töltött el, 23 évet pedig, mint Próféta és Küldött.

A Prófétai Városban temették el őt - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget. Nem hagyott maga után vagyont, sem nagy örökséget, csupán fehér öszvérét, amelyen utazott és egy kisebb földet, amelyet kegyes adományként (ṣadaqatan) az utazókra hagyott.[4]

Ṣaḥīḥ al-Bukhārī (4461) [Kitāb al-Maghāzī]

Azok száma, akik muszlimok lettek és hittek neki, igen nagy. A Búcsú Zarándoklat (Ḥaǧǧatu-l-wadā‘) idején, a Társai közül több, mint százezren voltak jelen vele együtt - ez körülbelül három hónappal halála előtt történt. Talán ez is azon titkok közül való, amelyek segítenek megőrizni ezt a Vallást és segítenek annak terjesztésében. A Társai, akiket az Iszlám értékei és magasztos alapelvei szerint nevelt, mind a legkiválóbb társak voltak, hiszen igazságos, visszafogott életet élő, istenfélő, becsületes emberek voltak, akik hatalmas erőfeszítéseket és áldozatokat hoztak azért a Magasztos Vallásért, amelyben hittek.

A legkiválóbb Társai - Allah legyen elégedett velük - a hit, a tudás, a tettek , az őszinte odaadás, igaznak tartás, erőfeszítések, bátorság és nagylelkűség tekintetében a következők voltak: Abū Bakr aṣ-Ṣiddīq, ‘Umar b. al-Khaṭṭāb, ‘Uthmān b. ‘Affān és ‘Alī b. Abī Ṭālib - Allah legyen elégedett velük. Ők voltak az elsők, akik hittek neki és igaznak tartották [a Küldetését], ők lettek a Kalifák [17] őt követően, akik továbbra is hordozták utána a Vallás Zászlaját. Ők nem rendelkeztek a prófétaság egyetlen tulajdonságával sem, semmi nem különböztette meg őket a többi Társától - Allah legyen elégedett velük.

Allah megőrizte az Ő Könyvét, amit ő hozott el és a Szunna-ját (a Prófétai hagyományokat) és az életrajzát, szavait, tetteit az ő nyelvén, azon a nyelven, amelyet beszélt. Egyetlen más életrajzot sem őriztek meg - a történelem folyamán - olyan hűséggel és pontossággal, mint az ő - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - életrajzát. Még azt is feljegyezték hogyan aludt, mit evett és ivott és hogyan nevetett!

Továbbá azt is hogyan viselkedett a családjával a házán belül!

Életének minden mozzanata megőriztetett és [az utókor] lejegyezte azokat az ő Életrajzában. Ő ember volt és Küldött; ő nem rendelkezett semmilyen isteni tulajdonsággal (khaṣā'iṣ ar-rubūbiyya). Továbbá nem rendelkezett olyan képességgel sem, amellyel használni vagy ártani tudott volna magának.

4 - Küldetése (Risālatuhu)

Allah Küldetéssel bízta meg Muḥammad-ot -Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - miután a társítás (aš-širku), a hitetlenség (al-kufru) és a tudatlanság eluralkodott a föld minden pontján. Nem volt a földnek egyetlen pontja sem, ahol valaki is Allah-ot szolgálta volna és ne társítana valakit Mellé - kivéve egy csekély számú közösséget a Könyv Népe közül. Így tehát, Allah Küldetéssel bízta meg az Ő Küldöttét, Muḥammad-ot - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - elküldve őt mint a Próféták és Küldöttek Pecsétje (Khātamu-l-Anbiyā' wa-l-Mursalīn). Allah az Igaz Vezetéssel (al-hudā) és az Igaz Vallással (Dīn al-Ḥaqq) bízta meg őt az emberiség egésze számára, hogy diadalmassá tegye azt minden vallással szemben és, hogy kivezesse az embereket a pogányság és hitetlenség és tudatlanság sötétségeiből az egyistenhit Fényére (nūr al-tawḥīd) és a Hitre (al-īmān). Az ő Küldetése teljessé és tökéletessé teszi a korábbi Próféták - béke reájuk - Küldetéseit.

Ő felszólított mindarra, amire már [a korábbi] Próféták és Küldöttek - béke reájuk - felszólítottak: Noé, Ábrahám, Mózes, Salamon, Dávid és Jézus - hit abban, hogy az Úr Allah, a Teremtő (al-Khāliq), a Gondoskodó, az életet Adó, a halálba Küldő, a Királyság Birtokosa (Māliku-l-mulki), Ő az, Aki minden dolgot irányít. Ő a Kegyes (ar-Ra'ūfu), az Irgalmas. Allah az Egyedüli Teremtője mindannak, ami a létben van - akár látható, akár láthatatlan dologról legyen is szó. Allah-on kívül minden és mindenki más teremtett - az Ő teremtményei közül való.

Felszólított továbbá Allah imádatára (‘ibādati-Llāhi waḥdahu), egyedül Őt szabad imádni és fel kell hagyni minden más imádatával. A legteljesebb magyarázattal világította meg, hogy Allah Egy (Allāhu wāḥid), nincs társa az imádatában, vagy Uralmában, Teremtésében és abban, ahogyan Ő a világ dolgait rendezi. Megmagyarázta, hogy Allah nem nemzett és nem nemzetett; Nincs hasonmása (kufuww) és senki és semmi sem hasonlít Hozzá. Ő nem testesül meg az Ő teremtményeiben és nem is ölt formát bennük.

Felszólított a hitre minden Isteni eredetű Könyvben, mint Ábrahám és Mózes - béke reájuk - Lapjai (ṣuḥuf Ibrāhīm wa Mūsā), a Tórára és az-Zabūr (Dávid Könyve, Zsoltárok) az Evangéliumra; továbbá a hitre minden egyes Küldöttben - béke reájuk és úgy tanította ha valaki meghazudtol egyetlen Prófétát is az olyan, mint az, aki hitetlen minden Prófétával szemben.

Örömhírt közölt az emberekkel Allah Könyörületét illetően és arról, hogy Allah vállalja a gondoskodást róluk a földi létben, és arról, hogy Allah a Könyörületes Úr (a-Rabbu-r-Raḥīm), egyedül Ő kéri számon a teremtményeket a Feltámadás Napján (yawmu-l-Qiyāma), midőn mindenkit feltámaszt a sírokból. Ő az, Aki jutalmazza a hívőket a jó és kegyes cselekedeteik alapján tízszeres jutalommal; a rossz cselekedetet pedig csupán ugyanannyival jutalmazza. Nekik (hívők) jár az Örök Gyönyör (an-na‘īm al-muqīm) a Túlvilágon. Aki pedig hitetlen és rossz cselekedeteket hajt végre, az megkapja azt amit érdemel még az evilági létben és a Túlvilágon is.

A Küldött, Muḥammad - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - a Küldetésében, nem dicsőítette sem a törzsét, sem a városát, sem saját nemes személyét. Ellenben, a Kegyes Koránban (al-Qur'ānu-l-Karīm) megjelennek a Küldöttek nevei, Noé, Ábrahám, Mózes és Jézus - béke reájuk - sokkal többször, mint az ő neve. Édesanyjának neve nem említtetik, sem pedig feleségeinek neve a Kegyes Koránban; ellenben megjelenik a Koránban Mózes anyjának említése, több alkalommal, és megjelenik Maryam (Mária) - béke reá - nevének említése 35 alkalommal.

A Küldött, Muḥammad - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - mentes (ma‘ṣūm) minden olyan dologtól, ami ellentétes a Vallással, az ésszel és az eredendő teremtéssel (al-fiṭra), vagy, amit a természetes diszpozíció visszautasítana. Hiszen, tudott, hogy a Próféták - béke reájuk - mentesek [minden hibától] midőn Allah-tól továbbítanak; ők azt a feladatot kapták, hogy továbbítsák Allah parancsait a szolgái számára. A Próféták nem rendelkeznek semmi olyan tulajdonsággal, ami isteni vagy úr voltukra utalna (khaṣā'iṣ ar-rubūbiyya aw al-ulūhiyya); ellenkezőleg, ők emberek csupán, ugyanúgy, mint a többi ember. Allah sugallat útján bízza meg őket a Küldetéseikkel.

A leghatalmasabb bizonyíték arra, hogy a Küldött, Muḥammad - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - Küldetése sugallat Allah-tól - nem más, mint az, hogy ma is ugyanúgy létezik és megtalálható a Vallása, ahogyan az életében is volt. Több, mint egy milliárd muszlim követi azt, akik teljesítik a törvény által kirótt kötelességeiket, mint az ima, a kötelező alamizsna (az-zakātu), a böjt (aṣ-ṣiyāmu), a Zarándoklat és hasonlók - minden változtatás és elferdítés nélkül.

5- Prófétaságának Jelei, megnyilvánulásai és bizonyítékai

Allah a Prófétákat Jelekkel erősíti meg, amelyek az ő Prófétaságukra utalnak; érveket, bizonyítékokat és tanúságokat állít fel a számukra, amelyek megerősítik a Küldetésüket. Allah minden egyes Prófétának annyi Jelet adott, ami elégséges volt a számára, hogy az emberek hinni tudjanak benne. A leghatalmasabb Jelek, amelyeket a Próféták kaptak meg, azok azok, amelyeket a mi Prófétánk, Muḥammad - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - kapott. Allah a Hatalmas Koránt adta neki; ez pedig a Feltámadás Napjáig fennmaradó Jel a Próféták Jelei közül; ehhez hasonló további Hatalmas Jelekkel (al-mu‘ǧizātu - csodákkal) segítette őt. A Küldött, Muḥammad - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - Jelei nagy számban ismertek, mint:

Al-Isrā' és al-Mi‘rāǧ (az Éjszakai Utazás és a Felemeltetés), a Hold meghasadása, eső érkezése számos alkalommal, azt követően, hogy fohászkodott az Urához, hogy vízzel gondoskodjon az emberekről, az aszályt és a szárazságot követően.

A kevés élelem és víz megsokasítása - így ehetett és ihatott nagyon sok ember azokból.

A régmúlt ismeretlen és láthatatlan (al-ghuyūb) eseményeiről való tudósítás, amelyeket részleteiben senki sem ismerhetett. Vagy, amint Allah elmondja neki a Próféták - béke reájuk - történeteit (qaṣaṣ al-anbiyā'), ahogyan azok népeikkel megtörténtek, vagy a Barlang Népének története (Qiṣṣatu ahli-l-Kahfi).

Avagy, amint hírt kap az eljövendő ismeretlen és láthatatlan eseményeiről, amelyek majd csak a későbbiekben fognak megtörténni, Allah híradása alapján, mint a hír a tűzről, ami al-Ḥiǧāz területéről fog előjönni és még azok is látni fogják, akik aš-Šām-ban élnek; vagy amint az emberek versengve építenek nagyobb és magasabb építményeket.

Az Allah által a számára nyújtott védelem és mentesség az emberekkel szemben.

A Társainak tett ígéreteinek megvalósulása, mint például a szava számukra:

Midőn megnyittatnak számotokra Perzsia és Bizánc [területei]; ti azoknak a kincseiből fogtok adakozni Allah Útján.

Vagy, midőn Allah Angyalokkal segíti meg őt.

A Próféták - béke reájuk - örömhíre az ő népeik számára, a Küldött, Muḥammad - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - Prófétaságáról, ahogyan arról hírt adott Mózes, Dávid, Salamon és Jézus - béke reájuk - és mások is a Próféták közül Izrael népéből.

A racionális érvek és a bemutatott példázatok [Szerző lábjegyzete 5], amelyek összhangban vannak a józan ésszel.

[5 Szerző lábjegyzete]: Mint a Magasztos Szava: (Ó emberek! Példázat hangzott el. Figyeljetek oda rá! Bizony azok, akikhez Allah helyett fohászkodtok még egy legyet sem tudnak teremteni, még ha összefognak akkor sem. Ha pedig a légy megfosztja őket valamitől, nem tudják azt visszaszerezni tőle. Gyenge bizony az is, aki kér és az is, akitől kérnek.) [Sūratu-l-Ḥaǧǧ:73] {Q 22:73}

Ezek a Jelek, bizonyítékok és racionális példázatok a Kegyes Korán számos helyén megtalálhatók és a Prófétai hagyományokban. Az ő jelei sokkal nagyobb számban léteznek, mintsem számba lehetne azokat venni. Aki meg akarja ismerni azokat, az merítsen tudást a Kegyes Koránból és a Hagyománymunkákból és a Prófétai Életrajz Könyveiből, azokban biztos tudásra tehet szert ezen Jelekkel kapcsolatban.

Ha ezek a hatalmas Jelek nem jelentek volna meg és nem történtek volna meg, ellenfelei a Qurayš hitetlenjei közül, a zsidók és a keresztények közül, akik az Arab-félszigeten éltek, bizony alkalmat találhattak volna arra, hogy meghazudtolják őt és intették volna az embereket tőle.

A Kegyes Korán az a Könyv, amelyet Allah sugallt és nyilatkoztatott ki a Küldöttnek, Muḥammad-nak - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget; ez Allah, a Világok Urának a Szava. Allah kihívást intézett az emberekhez és a dzsinnekhez azzal, hogy felszólította őket: hogy hozzanak egy hozzá hasonlót vagy egyetlen hasonló szūra-t (fejezetet). A kihívás érvényes napjainkig. A Kegyes Korán nagyon sok olyan fontos kérdésre ad feleletet, amelyek kínos zavarba hozták az emberek millióit. A hatalmas Korán megőriztetett mind a mai napig, arab nyelven, amelyen kinyilatkoztatott. Egyetlen betű sem hiányzik belőle, nyomtatásban ismert és terjesztett az emberek között. Ez egy Hatalmas és Utánozhatatlan Könyv. Ez a legmagasztosabb Könyv, amely az emberiséghez érkezett. Érdemes eredeti nyelvén, vagy az értelmezésének fordítását tanulmányozni. Aki elszalasztja a Korán megismerését és a hitet benne, az minden jót elmulasztott.

Hasonló módon, a Küldött, Muḥammad - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - életvitele, útmutatása, életrajza mind megőriztetett és továbbíttatott egy láncolat segítségével, amelyben hiteles és megbízható továbbítók szerepelnek. Nyomtatásban jelent meg, arab nyelven, amelyen a Küldött, Muḥammad - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - is beszélt. Olyan ez mintha ma is közöttünk élne. Ezt le is fordították számos nyelvre. Így tehát, a Kegyes Korán és a Küldött - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - Szunna-ja alkotja az egyetlen hiteles forrást az Iszlám rendelkezéseinek és törvénykezéseinek megismerésére.

6 - A Törvény (aš-Šarī‘a) , amelyet a Küldött, Muḥammad - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - hozott el.

A Törvény, amit a Küldött, Muḥammad - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - hozott el, az az Iszlám Törvénye, amely lezárja a sorát a [korábbi] isteni eredetű törvényeknek és Küldetéseknek. Alapelveit tekintve hasonló a korábbi Próféták Törvényeivel, jóllehet módozatai különböznek.

Ez a tökéletesség Törvénye, amely minden korban és minden helyen érvényes. Abban megtalálható az emberek vallásának jóléte és földi életük jobbítása. Tartalmaz minden istenszolgálati leírást, amelyeket a szolgáknak kell teljesíteni, Allah-hal a Világok Urával szemben, mint az ima, a zakāt. Megmagyarázza nekik pénzügyi, gazdasági, társadalmi, politikai, katonapolitikai ügyeiket, a környezetükkel kapcsolatos kérdéseket - melyek megengedettek és melyek tilalmasak és sok mást is, amelyek elengedhetetlenek a földi létben és majdan a feltámadás után is.

Ez a Törvény tiszteli és megvédi az emberek vallását, vérüket, származásukat, tekintélyüket, vagyonukat, elméje és utódaikat. Ez tartalmaz minden magasztos dolgot és kegyes bánásmódot, ám tilt minden alantas és kerülendő bűnös dologtól. Felszólít az ember tiszteletére, a középútra [szélsőségek kerülése], igazságosságra, őszinte odaadásra, [fizikai és lelki] tisztaságra, képességek fejlesztésére, a szeretetre, az emberek iránti jóságra, a vérontás elkerülésére, a nemzetek és hazák tiszteletben tartására, megtiltja az emberek jogtalan terrorizálását és megfélemlítését. A Küldött, Muḥammad - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - harcban állt a gőgös zsarnoksággal, a romlás terjesztéssel - bármilyen formában és módon jelent is az meg; ellene volt a babonaság, a magányos egyedül létnek, a szerzetesi elszigeteltségnek.

A Küldött, Muḥammad - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - megmagyarázta, hogy Allah megtisztelte az embert - férfit és nőt egyaránt - és rájuk ruházta jogaikat, és felelőssé is tette őket minden döntésükért, választásukért, tetteikért és cselekedeteikért. Felelőssé tette az embert minden olyan cselekedetért, amellyel magának vagy másoknak kárt okozhat. A hit, a felelősség, jutalmazás, büntetés tekintetében a férfit és a nőt egyenlővé tette. E Törvényben, a nő különleges fontossággal bír, mint anya, feleség, leány és leánytestvér.

A Törvény, amelyet a Küldött, Muḥammad - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - hozott el, megparancsolja az ész és értelem tiszteletét és megtiltja mindazt, ami rombolná azt, mint a bor [alkohol] fogyasztása. Az Iszlám a Vallást Fényként fogja fel, amely megvilágosítja az értelmet és annak útját, hogy a szolga az Urát szolgálhassa - belátás és tudás talaján állva. Az Iszlám Törvénye felmagasztalta az emberi értelmet és a jogi felelősségre vonás alapfeltételévé tette - felszabadítva azt a babonaság és a pogány szokások béklyóitól.

A Iszlám Törvénye nagy becsben tartja a hiteles tudást, buzdít a tudományos kutatásra, amely mentes a vágyak vezérelte dolgoktól. Felszólít arra is, hogy az ember elmélkedjen és elgondolkodjon saját magán és a lét, az univerzum létezéséről. A hiteles tudományos felfedezések, eredmények soha nincsenek ellentétben azzal, amit a Küldött - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - hozott el.

A Vallás nem ismer el semmilyen különbséget tevést bármelyik emberi faj és egy másik faj között, egyetlen népet vagy nemzetet sem helyez a másik fölé, ellenkezőleg mind egyenlőek a rendelkezéseit illetően. Mivel az emberek eredetüket tekintve egyformák, egyik faj sem rendelkezik előnnyel a másikat tekintve, egyetlen nép sem a másikat illetően - kivéve az istenfélelem kérdését. A Küldött, Muḥammad tudatta, hogy minden újszülött az eredeti teremtésre (al-fiṭra) születik; egyetlen ember sem születik bűnösként, vagy úgy, hogy örökli mások bűnét.

Az Iszlám Törvényében Allah elrendeli a bűnbánatot (at-tawbatu), amely során az ember megbánással fordul az Urához és elhagyja a bűnt. Az Iszlám eltörli mindazt a bűnt, ami előtte volt, és a bűnbánat érvényteleníti a korábban volt bűnöket; így nincs szükség azok bevallására egy másik ember előtt. Az Iszlámban a kapcsolat ember és Allah között közvetlen, nincs szükség közvetítőre az ember és a Teremtő Allah között. Az Iszlám megtiltja, hogy embereket vegyen valaki istenségnek, avagy Allah-hoz hasonlóvá próbálja őket tenni az Ő isteni és úrbeli voltát illetően.

A Vallás és Törvénykezés, amelyet a Küldött, Muḥammad - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - hozott el, eltöröl minden korábbi törvénykezést. Mivel az Iszlám Törvénye, amit a Küldött, Muḥammad - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - hozott el, az Allah-tól származik, ez a legutolsó a törvények között, egészen a Feltámadás Napjáig. És ez az emberiség egészéhez szól, ezért eltörli mindazt, ami előtte volt, ahogyan a korábbi törvények is eltöröltek egy és más részt a korábbiakból. A Magasztos Allah nem fogad el más Törvényt csupán az Iszlám Törvényét, és nem fogad el más vallást csupán az Iszlám Vallását, amit a Küldött, Muḥammad - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - hozott el; ha valaki más vallást fogad el, az nem fogadható el tőle. Aki szeretné megismerni ezen Törvény részleteit az forduljon a megbízható, hiteles könyvekhez, amelyek az Iszlámot mutatják be!

Az Iszlám Törvényének a célja, amint minden isteni Küldetés célja, hogy az Igaz Vallás magasabb rangokra fel emeli az embert, hogy egy őszinte szolga legyen Allah-nak a Világok Urának. Ez a Törvény így felszabadítja az embert a másik ember felé mutatott szolgálat kényszeréből, vagy a materiális-anyagi dolgok szolgálatától és megmenti a babonaságtól.

Az Iszlám Törvénye érvényes minden időben és minden helyen; nem tartalmaz semmi olyat, ami ellentétes lenne az ember igaz érdekeivel - mivel ez [a Törvény] Kinyilatkoztatás Allah-tól, Aki tudja mire van szüksége az emberiségnek. Az emberiségnek önmagában igaz és hiteles törvénykezésre van szüksége, amelynek egyes részei nem ellentétesek más részeivel; az emberiség céljait szolgálja és azokat egyengeti. Nem embertől emberre öröklődő és származó, hanem Allah-tól kapott, amely így a Jóság Útjára vezet, az egyenes viselkedés útjára. Ha ezen Törvény szerint élik az emberek az életüket, abban az esetben minden ügyük egyenessé válik és mentesek lesznek az egymás között elkövetett bűntől.

7 - Ellenfeleinek álláspontja és vélekedésük róla

Kétségtelen tény, hogy minden Prófétának vannak ellenfelei, esetleg ellenségei, aki ellenségesen viseltetnek velük szemben; akik az adott Próféta felhívásának útjában állnak és eltérítik az embereket a benne való Hittől. A Küldöttnek, Muḥammad-nak - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget - sok ellenfele volt életében is és halála után is. Ám, Allah megsegítette őt mindegyikkel szemben. Számos tanúság maradt fenn sokuktól - régen és napjainkban is - arról, hogy ő Próféta, és olyat hozott el, amilyet a korábbi Próféták - béke reájuk - hoztak el. Ők tudják, hogy ő az Igazság talaján áll, ám nagyon sokan közülük megakadályozzák a hitet benne, számos okból kifolyólag, mint a hatalom szeretete, vagy félelem a társadalomtól, vagy a pénz hiánya és nélkülözése, amit a pozíciójában meg tud keresni.

Hála legyen Allah-nak, a Világok Urának!