Kérdés: mik az ima szunanjai (ajánlot) cselekedetei?
- الباب / الفصل
- قسم الفقه
السؤال
س24: ما هي سنن الصلاة؟
24-Kérdés: mik az ima szunanjai (ajánlot) cselekedetei?
الجواب
ج:إحدى عشرة سنة، كما يلي:
- قوله بعد تكبيرة الإحرام: "سبحانك اللهم وبحمدك، وتبارك اسمك، وتَعَالَىٰ جدك، ولا إله غيرك" ويسمى: دعاء الاستفتاح.
- التعوذ.
- البسملة.
- قول: آمين.
- قراءة السورة بعد الفاتحة.
- الجهر بالقراءة للإمام.
- القول بعد التحميد: "ملء السَّمٰوات، وملء الأرض، وملء ما شئت من شيء بعد".
- ما زاد على المرة في تسبيح الركوع. أي: التسبيحة الثانية والثالثة، وما زاد على ذلك.
- ما زاد على المرة في تسبيح السجود.
- ما زاد على المرة في قوله بين السجدتين: «رب اغفر لي».
- الصلاة في التشهد الأخير على النبي صلى الله عليه وسلم وعلى آله عَلَيْهُم السَّلَامُ، والبركة عليه وعليهم، والدعاء بعده.
سنن الأفعال، وتسمى الهيئات:
- رفع اليدين مع تكبيرة الإحرام.
- وعند الركوع.
- وعند الرفع منه.
- وحطهما عقب ذلك.
- وضع اليمين على الشمال.
- نظره إلى موضع سجوده.
- تفرقته بين قدميه قائمًا.
- قبض ركبتيه بيديه مفرجتي الأصابع في ركوعه، ومد ظهره فيه، وجعل رأسه حياله.
- تمكين أعضاء السجود من الأرض، ومباشرتها لمحل السجود.
- مجافاة عضديه عن جنبيه، وبطنه عن فخذيه، وفخذيه عن ساقيه، وتفريقه بين ركبتيه، وإقامة قدميه، وجعل بطون أصابعهما على الأرض مفرقةً، ووضع يديه حذو منكبيه مبسوطةً مضمومةَ الأصابع.
- الافتراش في الجلوس بين السجدتين، وفي التشهد الأول، والتورك في الثاني.
- وضع اليدين على الفخذين مبسوطتين مضمومتي الأصابع بين السجدتين، وكذا في التشهد إلا أنه يقبض من اليمنى الخنصر والبنصر، ويحلق إبهامها مع الوسطى، ويشير بسبابتها عند ذكر الله.
- التفاته يمينًا وشمالًا في تسليمه.
Válasz: tizenegy ilyen van; ezek a következők:
- annak elmondás: "szubḥānaka-Llāhumma wa bi-ḥamdika wa tabāraka-szmuka wa taᶜālā ǧadduka wa lā ilāha ghayruka" (Magasztaltassál, ó, Urunk Allah! Az Irántad való hála által, fenséges a Te Neved, emelkedett a Te Magasztosságod, nincs más isten Rajtad kívül!) ez pedig a "takbīratu-l-iḥrām" után történik. Ezt hívjuk: duᶜā’u-l-istiftāḥi-nak (a megnyitás fohásza).
- at-taᶜawwuḏu (az Allah-hoz menekülés, Allah segítségének kérése a sátán elől).
- az al-baszmalatu (Bi-szmi-Llāhi Arrahmán Arrahím), Allah Nevében).
- Ámín (Uram hallgasd meg a fohászomat) elmondása.
- Egy másik szúra recitálása az al-Fātihatu után.
- az imām fennhangon recitál.
- a taḥmīd után elmondani: "mil’a-s-samāwāti wa mil’a-l-arḍi wa mil’a mā ši’ta min šay’in baᶜdu - ([Tiéd a hála] megtöltve az egeket és megtöltve a földet és megtöltve mindazt, amit Te akarsz".
- Ha a rukūᶜ-ban a tasbīḥ-ot (subḥāna Rabbī-l-ᶜAẓīm) egynél többször is elmondja; azaz: mond egy második és harmadik tasbīḥa-t is az ajánlott.
- ha leborulás során egynél többször elmondja a tasbīḥ-ot [az jó].
- ha a két leborulás között egynél többször elmondja a "Rabbi-ghfir lī - Uram! Bocsáss meg nekem" fohászt [az jó].
- Az áldás és üdvösség kérése, az utolsó tašahhud-ban, a Prófétára (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), háznépére (béke reájuk), majd fohász érte és értük.
Szunan cselekedetek, amelyeket al-hay'ātu-nak (módozatok, velejáró tettek) nevezünk:
- a két kéz felemelése a takbīratu-l-iḥrām során.
- és meghajláskor [azt megelőzően].
- mikor felemelkedett a meghajlásból.
- Majd ezt követően szintén (ha a harmadik rakᶜa-t kezdi).
- A jobb kezet a balra kell helyezni.
- A tekintet a leborulás helyére irányul.
- Ha állóhelyzetben van a két lábát kissé szétteszi.
- A meghajláskor kezeit széttárt ujjakkal a térdeire helyezi, a hátát vízszintesen kinyújtja és a feje követi ezt az irányt.
- A leborulás testrészeit a földre kell helyezni, azoknak érintkeznie kell a leborulás helyével.
A karokat távolabb kell tartani az oldalától, a hasát is a comboktól és a combokat a lábszártól, a térdeknek nem szabad összeérni, a lábfejet egyenesen (függőlegesen) kell tartani, az ujjbegyeket a földre kell helyezni, a két kezet a vállak magasságában kell a földre tenni kinyújtott, összezárt ujjakkal.
- A két leborulás között, az ülésben az iftirāš helyzetben kell elhelyezkedni (ld. fentebb: muftarišan); ugyanígy az első at-tašahhudu-ban; és at-tawarruku pozícióban a másodikban.
A két kezet a combokra kell helyezni kinyújtva, ujjak összezárva - a két leborulás között, ugyanígy at-tašahhudu-ban, azzal a kivétellel, hogy a jobb kéz kisujját és gyűrűsujját bezárja, a hüvelykujját összekulcsolja (hegyeit összeérinti) a középső ujjával és a mutatóujjával felfelé mutat midőn Allah említtetik.
- jobb oldalra fordul, majd bal oldalra a taslīm (elköszönés) idején.