Filter results
339 cards
الموضوعات
الموضوعات (13)
التصنيف الشرعي
Filter ▾
حجم المحتوى4
Válasz: az ima kötelezően előírt mozzanata: nyolc ilyen van; ezek pedig:
- az összes takbīra (Allāhu akbaru), a takbīratu-l-iḥrām-on felül.
- annak elmondása: "szamiᶜa-Llāhu li-man ḥamidahu" (Allah meghallgatja azt, aki Őt dicsőíti). Ez kötelező az imām számára és az egyedül imádkozó számára egyaránt.
- annak elmondása: "Rabbanā wa Laka-l-ḥamdu" (Urunk! Tiéd a hála és a köszönet!).
- annak elmondása: "szubḥāna Rabbī-l-ᶜAẓīm" (Magasztaltassék az én Hatalmas és Fenséges Uram!). Legalább egyszer a rukūᶜ során
- annak elmondása: "subḥāna Rabbī-l-Aᶜlā" (Magasztaltassék az én Legmagasztosabb Uram!); egyszer a leborulás során.
6: annak elmondás: " Rabbi-ghfir lī" (Uram bocsáss meg nekem!) a két leborulás között.
- az első at-tašahhudu.
- az ülés az első at-tašahhudu elmondása céljából.
Válasz: tizenegy ilyen van; ezek a következők:
- annak elmondás: "szubḥānaka-Llāhumma wa bi-ḥamdika wa tabāraka-szmuka wa taᶜālā ǧadduka wa lā ilāha ghayruka" (Magasztaltassál, ó, Urunk Allah! Az Irántad való hála által, fenséges a Te Neved, emelkedett a Te Magasztosságod, nincs más isten Rajtad kívül!) ez pedig a "takbīratu-l-iḥrām" után történik. Ezt hívjuk: duᶜā’u-l-istiftāḥi-nak (a megnyitás fohásza).
- at-taᶜawwuḏu (az Allah-hoz menekülés, Allah segítségének kérése a sátán elől).
- az al-baszmalatu (Bi-szmi-Llāhi Arrahmán Arrahím), Allah Nevében).
- Ámín (Uram hallgasd meg a fohászomat) elmondása.
- Egy másik szúra recitálása az al-Fātihatu után.
- az imām fennhangon recitál.
- a taḥmīd után elmondani: "mil’a-s-samāwāti wa mil’a-l-arḍi wa mil’a mā ši’ta min šay’in baᶜdu - ([Tiéd a hála] megtöltve az egeket és megtöltve a földet és megtöltve mindazt, amit Te akarsz".
- Ha a rukūᶜ-ban a tasbīḥ-ot (subḥāna Rabbī-l-ᶜAẓīm) egynél többször is elmondja; azaz: mond egy második és harmadik tasbīḥa-t is az ajánlott.
- ha leborulás során egynél többször elmondja a tasbīḥ-ot [az jó].
- ha a két leborulás között egynél többször elmondja a "Rabbi-ghfir lī - Uram! Bocsáss meg nekem" fohászt [az jó].
- Az áldás és üdvösség kérése, az utolsó tašahhud-ban, a Prófétára (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), háznépére (béke reájuk), majd fohász érte és értük.
Szunan cselekedetek, amelyeket al-hay'ātu-nak (módozatok, velejáró tettek) nevezünk:
- a két kéz felemelése a takbīratu-l-iḥrām során.
- és meghajláskor [azt megelőzően].
- mikor felemelkedett a meghajlásból.
- Majd ezt követően szintén (ha a harmadik rakᶜa-t kezdi).
- A jobb kezet a balra kell helyezni.
- A tekintet a leborulás helyére irányul.
- Ha állóhelyzetben van a két lábát kissé szétteszi.
- A meghajláskor kezeit széttárt ujjakkal a térdeire helyezi, a hátát vízszintesen kinyújtja és a feje követi ezt az irányt.
- A leborulás testrészeit a földre kell helyezni, azoknak érintkeznie kell a leborulás helyével.
A karokat távolabb kell tartani az oldalától, a hasát is a comboktól és a combokat a lábszártól, a térdeknek nem szabad összeérni, a lábfejet egyenesen (függőlegesen) kell tartani, az ujjbegyeket a földre kell helyezni, a két kezet a vállak magasságában kell a földre tenni kinyújtott, összezárt ujjakkal.
- A két leborulás között, az ülésben az iftirāš helyzetben kell elhelyezkedni (ld. fentebb: muftarišan); ugyanígy az első at-tašahhudu-ban; és at-tawarruku pozícióban a másodikban.
A két kezet a combokra kell helyezni kinyújtva, ujjak összezárva - a két leborulás között, ugyanígy at-tašahhudu-ban, azzal a kivétellel, hogy a jobb kéz kisujját és gyűrűsujját bezárja, a hüvelykujját összekulcsolja (hegyeit összeérinti) a középső ujjával és a mutatóujjával felfelé mutat midőn Allah említtetik.
- jobb oldalra fordul, majd bal oldalra a taslīm (elköszönés) idején.
Válasz: 1- az ima egy pillére vagy egy előfeltétele elhagyása.
(2) a szándékos beszéd.
(3) étel vagy ital fogyasztása.
(4) gyakori és folyamatos mozgás, nem odaillő mozdulatok.
(5) szándékosan elhagyni az ima valamelyik kötelezően előírt elemét, részét.
Válasz: Az ima leírása:
- egész testével a Qibla felé fordul, elhajlás vagy a legcsekélyebb elfordulás nélkül.
- Majd szándékozza azt az imát amit el akar végezni, ám a szándékot a szívében kell megtenni, nem kell hangosan kimondani.
- Majd elmondja a takbīratu-l-iḥrām-ot - "Allāhu akbaru - Allah a legnagyobb", a takbīr elmondásakor kezeit a válla magasságába emeli fel.
- Majd jobb kezének tenyerét a bal kezének kézfejére teszi a mellkas fölött.
- majd megnyitó fohászt mond:
Allāhumma bāᶜid baynī wa bayna khaṭāyāya kamā bāᶜadta bayna-l-mašriqi wa-l-maghribi, Allāhumma naqqinī min khaṭāyāya kamā yunaqqā-ṯ-ṯawbu-l-abyaḍu mina-d-danas; Allāhumma-ghsilnī min khaṭāyāya bi-l-mā’i wa-ṯ-ṯalǧi wa-l-barad. (Ó, Uram Allah! távolíts el engem a bűneimtől, ahogyan szétválasztottad a keletet a nyugattól! Ó, Uram, Allah! Tisztíts meg engem a bűneimtől, ahogyan a fehér ruha megtisztul a szennyeződéstől! Ó, Uram, Allah! Mosd le az én bűneimet, vízzel, hóval és hideg jégesővel!)
Vagy azt mondja:
(subḥānaka-Llāhumma wa bi-ḥamdika wa tabāraka-smuka wa taᶜālā ǧadduka wa lā ilāha ghayraka) Magasztaltassék az Uram! Allah! És az Irántad való hála által! Fenséges a Te Neved. Mindenek felett van a Te Magasztosságod. Nincs más isten Rajtad kívül.
- majd elmondja a taᶜawwuḏ-ot:
"Aᶜūḏu bi-Llāhi mina-š-šayṭāni-r-raǧīm" (Allah menedékét keresem a megkövezendő sátán elől.)
- Majd baszmala-t mond és elrecitálja az al-Fātiḥa-t:
(Bi-szmi-Llāhi-r-Raḥmāni-r-Raḥīmi 1 - Könyörületes és Irgalmas Allah Nevében
(Hála és köszönet legyen Allah-nak, a világok Urának)
Ar-Raḥmāni-r-Raḥīmi 3 (A Könyörületesnek, az Irgalmasnak)
Māliki yawmi-d-Dīni 4 (a Feltámadás Napja Urának.)
Iyyāka naᶜbudu wa iyyāka nastaᶜīnu 5 ([Egyedül] Téged szolgálunk és [kizárólag] Hozzád fordulunk segítségért.)
Ihdinā-ṣ-ṣirāṭa-l-mustaqīma 6 (Vezérelj bennünket az Egyenes Útra!)
ṣirāṭa-llaḏīna anᶜamta ᶜalayhim ghayri-l-maghḍūbi ᶜalayhim wa lā-ḍ-ḍāllīna 7) (Azok útjára, akikkel szemben Te könyörületet gyakoroltál, nem azokéra, akiket haragvásod sújt, sem pedig a tévelygőkére!)
[A Megnyitó: 2; Q 1:2]
Majd "āmīn"-t mond; azaz: Ó, Allah hallgasd meg a fohászomat.
- Majd azt recitálja a Koránból, amire képes; a kora hajnali imában (aṣ-ṣubḥu) hosszasan végzi a recitálást.
- Majd meghajlást végez, lehajtva hátát Allah magasztalása jeleként, a meghajlása előtt (Allāhu akbaru-t) mond, kezeit felemeli a vallai magasságába; a Szunna azt tanítja, hogy a hátát vízszintesen kinyújtsa és a fejét is ehhez kell igazítania, két kezét a térdeire helyezi az ujjait kissé szétterpesztve.
- a meghajlása során mondja: subḥāna Rabbī-l-ᶜAẓīm (Magasztaltassék az én Hatalmas Uram!) háromszor. Ha még hozzá akar tenni, mondja: "subḥānaka-Llāhumma wa bi-ḥamdika, Allāhumma-ghfir lī" (Magasztaltassál, ó, Uram Allah! És az Irántad való hála és köszönet által! Ó, Uram, Allah! Bocsáss meg nekem!)
- Majd felemeli a fejét a meghajlásból, mondva: "samiᶜa-Llāhu li-man ḥamidahu" (Allah meghallgatja azt, aki Őt magasztalja, Neki ad hálát); ekkor kezeit a vállai magasságába emeli fel; az, aki az imām mögött imádkozik az nem mondja: "samiᶜa-Llāhu li-man ḥamidahu", helyette ezt mondja: "Rabbanā wa Laka-l-ḥamdu" (Urunk! Tiéd a hála és a köszönet.)
- Majd felemelkedése után azt mondja: "Rabbanā wa laka-l-ḥamdu mil’a-s-samāwāti wa-l-arḍi wa mil’a mā ši’ta min šay'in baᶜdu" (lásd fentebb)
- majd elvégzi az első leborulást és a leborulásakor mondja: "Allāhu akbaru", majd a hét testrészre borul le: a homlok, az orr, a két tenyér, a két térd, és lábujjhegyek; a leborulás testrészei a testétől eltávolodnak, alkarját nem teszi le a földre, ujjhegyei a Qibla felé mutatnak.
- A leborulás során ezt mondja: "subḥāna Rabbī-l-Aᶜlā" (Magasztaltassék az én Legfenségesebb Uram!).
- majd a fejét felemeli a leborulásból, mondván: "Allāhu akbaru".
- majd az ülést végzi el a két leborulás között, bal lábán ülve, a jobb lábfejét függőleges egyenesen tartja; a kezeit a combjaira és a térdeire helyezi.
- a két leborulás közötti ülésekor ezt mondja:
"Rabbi-ghfir lī wa-rḥamnī, wa-hdinī wa-rzuqnī wa-ǧburnī wa ᶜāfinī" (Uram! Bocsáss meg nekem! Könyörülj rajtam, vezérelj engem, gondoskodj rólam, támogass engem és védelmezz meg engem!)
- Majd elvégzi a második leborulást, úgy mint az elsőt, és ugyanazt mondja és teszi mint az elsőben. Majd "Allāhu akbaru-t" mond a leborulásakor.
- Majd felemelkedik a második leborulásból, mondva "Allāhu akbaru" és elvégzi a második rakᶜa-t, ugyanúgy, mint az elsőt, ugyanazt teszi és mondja mint az elsőben, azzal a kivétellel, hogy ekkor nincs megnyitó fohász.
- majd a második rakᶜa elvégzése után ülésben helyezkedik el, mondva "Allāhu akbaru", és leül, ahogyan a két leborulás közben ülésben helyezkedett el.
- Majd elmondja az at-tašahhudu-t, ebben az ülésben:
"At-taḥiyyātu li-Llāhi wa-ṣ-ṣalawātu wa-ṭ-ṭayyibātu. As-salāmu ᶜalayka ayyuhā-n-nabiyyu wa raḥmatu-Llāhi wa barakātuhu, as-salāmu ᶜalaynā wa ᶜalā ᶜibādi-Llāhi-ṣ-ṣāliḥīna. Ašhadu an lā ilāha illā-Llāhu wa ašhadu anna Muḥammadan ᶜabduhu wa rasūluhu. Allāhumma ṣalli ᶜalā Muḥammadin wa ᶜalā āli Muḥammadin kamā ṣallayta ᶜalā Ibrāhīma wa ᶜalā āli Ibrāhīma, innaka ḥamīdun maǧīdun; Wa bārik ᶜalā Muḥammadin wa ᶜalā āli Muḥammadin kamā bārakta ᶜalā Ibrāhīma wa ᶜalā āli Ibrāhīma innaka ḥamīdun maǧīdun. Aᶜūḏu bi-Llāhi min ᶜaḏābi ǧahannam wa min ᶜaḏābi-l-qabri wa min fitnati-l-maḥyā wa-l-mamāti wa min fitnati-l-masīḥi-d-daǧǧāl" (Az üdvözlések Allah-nak járnak, és a magasztalás és a jó dolgok! Béke reád, ó Próféta és Allah Könyörülete és Áldásai. Béke reánk és Allah kegyes istenfélő szolgáira. Tanúsítom, hogy nincs más jogosan imádható isten csak Allah. És tanúsítom, hogy Muḥammad az Ő hívő szolgája és Küldötte. Ó, Uram, Allah! Áldd meg Muḥammad-ot és Muḥammad háznépét, ahogyan megáldottad Ábrahámot és Ábrahám háznépét hiszen Te vagy a Fenséges és Magasságos. És áldva könyörülj Muḥammad-on és Muḥammad háznépén, ahogyan áldva könyörültél Ábrahámon és Ábrahám háznépén! Hiszen Te vagy a Fenséges és Magasságos! Allah-hoz menekülök a Pokol büntetése elől és a sír büntetése elől, az élet és a halál megpróbáltatása elől, és a hazug Antikrisztus próbatétele elől.)
Majd úgy fohászkodhat az Urához ahogyan akar, a földi lét és a Túlvilág jó dolgait áhítozva.
- Majd elköszön (az imából) jobb oldalra fordulva mondja: "as-salāmu ᶜalaykum wa raḥmatu-Llāhi" (béke veletek és Allah Könyörülete), és bal oldalra fordulva ugyanígy.
- Ha az ima három vagy négy rakᶜa-ból áll, akkor az első at-tašahhudu végén, azaz "Ašhadu an lā ilāha illā-Llāhu wa ašhadu anna Muḥammadan ᶜabduhu rasūluhu." megáll.
- Majd kiegyenesedve feláll és "Allāhu akbaru"-t mond és ekkor két kezét a vállai magasságába felemeli.
- Majd elvégzi azt, ami még az imájából maradt olyan módon, ahogy azt a második rakᶜa-ban is tette; azzal a kivétellel, hogy ekkor már csak az al-Fātiḥa-t recitálja.
- Majd leül "mutawwarikan" (tawarruk pozícióban, lásd fentebb), jobb lábfejét függőleges tartva és a bal lábát a jobb lába alatt kicsúsztatja, így helyezkedik el a földön ülve, kezeit a combjaira helyezi, ahogyan az első at-tašahhudu-ban tette.
- Majd ebben az ülésben elmondja az egész at-tašahhudu-t.
Válasz: "Astaghfiru-Llāh" (Allah bocsánatát kérem) - háromszor.
"Allāhumma anta-s-salāmu wa minka-s-salāmu, tabārakta yā ḏā-l-ǧalāli wa-l-ikrām" (Ó, Urunk! Allah! Te vagy Asszalám (a Teljes Tökéletesség aki minden hiányosságtól mentes), Tőled származik minden béke, biztonság és hiányosságtól mentesség . Magasztaltassál, ó Te, a Magasztosság és Dicsőség Birtokosa!)
"Lā ilāha illā-Llāhu waḥdahu lā šarīka lahu, lahu-l-mulku wa lahu-ḥamdu wa huwa ᶜalā kulli šay’in qadīrun. Allāhumma lā māniᶜa limā aᶜṭayta wa lā muᶜṭiya limā manaᶜta, wa lā yanfaᶜu ḏā-l-ǧaddi minka-l-ǧadd." (Nincs más jogosan imádható isten csak Allah! Ő az egyedüli, akinek nincs társa! Övé a hatalom és Övé a hála és a köszönet és Ő mindenre képes. Ó, Urunk, Allah! Nincs megakadályozója annak, amit Te adsz; és nincs senki, aki adhatna, ha Te azt megakadályozod. És a hatalommal rendelkező személy hatalma semmit sem használ a számára Veled szemben.)
"Lā ilāha illā-Llāhu waḥdahu lā šarīka lahu, lahu-l-mulku wa lahu-ḥamdu wa huwa ᶜalā kulli šay’in qadīrun. Lā ḥawla wa lā quwwata illā bi-Llāhi, lā ilāha illā-Llāhu wa lā naᶜbudu illā iyyāhu lahu-n-niᶜmatu wa lahu-l-faḍlu wa lahu-ṯ-ṯanā’u-l-ḥasanu, lā ilāha illā-Llāhu mukhliṣīna lahu-d-dīna wa law kariha-l-kāfirūn" (Nincs más jogosan imádható isten csak Allah! Ő az egyedüli, akinek nincs társa! Övé a hatalom és Övé a hála és a köszönet, és Ő mindenre képes. Nincs más erő és hatalom csak Allah által. Nincs más isten csak Allah. Csak és kizárólag Őt imádjuk; Övé a kegyelem és Övé a tökéletes jóság és Övé a szép magasztalás. Nincs más jogosan imádható isten csak Allah; egyedül Felé fordulunk az imádatainkkal, még ha ez nem is tetszik a hitetleneknek.)
"Subḥāna-Llāhi" (Magasztaltassék Allah!) - harmincháromszor.
"Al-ḥamdu li-Llāhi" (Hála és köszönet Allah-nak) - harmincháromszor.
"Allāhu akbaru" (Allah a legnagyobb) - harmincháromszor.
Majd ezt kiegészíti százra:
"lā ilāha illā-Llāhu waḥdahu lā šarīka lahu lahu-l-mulku wa lahu-l-ḥamdu wa huwa ᶜalā kulli šay’in qadīrun." (Nincs más jogosan imádható isten csak Allah!Ő az egyedül, akinek nincs társa! Övé a hatalom és Övé a hála és a köszönet, Ő mindenre képes.)
- Majd recitálja a sūratu-l-Ikhlāṣ-t (az Őszinte Odaadás, Q 112) és a a két al-Muᶜawwiḏatāni-t (a két Menedéket Kereső; Q 113, 114); háromszor a korai hajnali (al-fadzsr) ima és az al-maghrib (naplemente utáni ima) után és egyszer minden más ima után.
Majd az Āyatu-l-Kursī-t (Q 2:255; a Szék Verse) - egyszer.
Válasz: Két rakᶜa a hajnali ima elött.
Négy rakᶜa a déli ima előtt.
Két rakᶜa a déli ima után.
Két rakᶜa a Maghrib (naplemente utáni) ima után.
Két rakᶜa az al-ᶜišā’u (esti) ima után.
Kiválósága: a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Aki minden nap és éjjel tizenkét önkéntesen végzett rakᶜa-t imádkozik, annak Allah házat épít a Paradicsomban."
Muszlim és Aḥmad és mások jegyezték le.
Válasz: a Péntek, a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Bizony a napjaitok közül a legkiválóbb a Péntek; azon a napon teremtetett meg Ádám, akkor ragadtatott el (halt meg), azon a napon lesz a Kürt utolsó megfújása, azon a napon lesz az ájult összerogyás. Azon a napon gyakran kérjetek áldást rám, hiszen a rám kért áldásaitok eljutnak hozzám."
Mondták: Ó, Allah Küldötte! Hogyan jutnak el, a mi érted mondott, áldásaink hozzád, mikor te már elmúltál? - úgy értették: elporladtál. Erre azt mondta:
"Bizony, a Magasztos és Fenséges Allah tilalmassá tette a föld számára a Próféták testeit (azok nem porladnak el a földben)."
Abū Dāwūd és mások jegyeztek le.
Válasz: (Fard Ain) minden egyes személyre való kötelesség, aki nagykorú, épelméjű, férfi muszlim, és a lakóhelyén tartózkodik.
A Magasztos mondja:
(Ó, ti, akik hisztek! Ha elhangzik a pénteki imára hívás, akkor siessetek megemlékezni Allah-ról. Hagyjátok az adás-vételt, ez jobb nektek, ha tudással bírtok.)
[Péntek: 9; Q 62:9].
Válasz: Nem megengedett a távolmaradás a Pénteki Imától, kivéve annak, aki jogos mentséggel rendelkezik; a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) maradt fenn:
"Aki kihagy három egymást követő Pénteki Imát, hanyagságból és lustaságból fakadóan, annak Allah lepecsételi a szívét."
Abū Dāwūd és mások jegyeztek le.
Válasz: 1. al-ightisāl (a nagyobb tisztálkodás)
Az Próféta (áldás és béke reá) szavai alapján:
"A ghusl (a nagyobb tisztálkodás) a Pénteki Ima szándékával kötelező minden érett, döntőképes, felnőtt muszlim számára."
Al-Bukhārī jegyezte le.
- Az illatok használata.
A hagyomány tartalmának megfelelően:
"Minden muszlim kötelessége, hogy teljes tisztálkodást végezzen a pénteki napon és a családja tagjai illatszerét használja a maga számára."
Aḥmad és at-Tirmiḏī jegyezték le.
- A legszebb ruha viselése.
(Nincs semmi kivetni való abban, ha valaki megteheti két ruhát is vásárol a Péntek miatt, valami mást, mint a hétköznapi munkásruhája.)
Ibn Māǧa és Mālik, al-Muwaṭṭa' című munkájában, jegyezték le.
- A korai mecsetbe menés.
- A mecsetbe ajánlott gyalogosan elmenni.
"Bárki, aki teljes tisztálkodást végez a Péntek Napján, ghusl-t végez, majd korán elindul, gyalogosan menve (nem járművel, vagy hátasállattal), majd közeledik (az imámhoz), figyelmesen hallgat, megszólalás nélkül, annak minden lépése miatt, amit megtett, jutalom jár, méghozzá egy évnyi böjtölés és imához felállás jutalma."
At-Tirmiḏī és an-Nasā"ī jegyezték le.
- Ekkor gyakran kell áldást kérni a Prófétára (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget).
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
(Gyakran és számos fohászt mondjatok értem a Péntek Napján! Hiszen arról tanúság tétetik, az Angyalok lesznek a tanúk, ők jelen lesznek; bárki, aki áldást kér rám, annak fohásza átadatik nekem, mindaddig amíg abba nem hagyja.)
Ibn Māǧa jegyezte le.
- A Szūratu-l-Kahf (a Barlang) recitálása.
(Bárki, aki elrecitálja a Barlang című szūra-t Pénteken, annak annyi fény gyullad, amennyi a két Péntek között van.)
Al-Ḥākim és mások jegyezték le.
8: A fohász megválaszolás órájának keresése és várása.
Az Abū Hurayra (Allah legyen elégedett vele) által továbbadott hagyomány értelmében, miszerint Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), megemlítette a Péntek Napját és azt mondta:
(Akkor van egy óra, ha egy hívő muszlim szolga azt eléri, miközben éppen felállva imádkozik és a Magasztos Allah-tól kér valamit - Ő azt meg fogja adni neki.)
Muttafaq ʿalayhi. (al-Bukhārī és Muszlim megegyeztek benne)
Válasz: ᶜAbdullāh bin ᶜUmar-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel): Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"A Közösségben végzett ima huszonhét fokkal jobb, mint az egyedül végzett ima."
Muszlim jegyezte le.
Válasz: Ez kötelezettség egy adott vagyonnal kapcsolatban, egy meghatározott csoport részére, megszabott időben.
- Ez egy pillér az Iszlám Pillérei közül; és ez egy kötelezô alamizsna, amit a tehetősektől szednek be és a szegényeknek juttatják.
A Magasztos mondja:
(És adjátok meg a zakāt-ot!)
[A Tehén:50; Q 2:50].
Válasz: Ez Allah szolgálata, azáltal, hogy az ember tartózkodik a böjtöt megtörő dolgoktòl a hajnalhasadásától egészen naplementéig, a szándék meglétével együtt; ez kétféle lehet:
- a kötelező böjt: mint például: a Ramaḍān Hónapban történő böjtölés; ez az egyik Pillér az Iszlám Pillérei közül.
A Magasztos mondja:
(Ó, ti, akik hisztek! Előíratott a számotokra a böjtölés, ahogyan előíratott azok számára is, akik előttetek éltek. Talán istenfélők lesztek.)
[A Tehén:50; Q 2:50].
2- a nem kötelezően előírt böjtölés: mint például böjtölés minden hétfőn és csütörtökön; továbbá havonta három napi böjtölés; ezek számára a legkiválóbbak az úgynevezett "fehér napok" (13, 14, 15) minden holdhónapban.