Encyclopedia of Prophetic Hadiths

Volt egy férfi, nem ismertem senkit, aki távolabb lakott volna a Mecsettől, mint ő. Ez a férfi egyetlen imát sem mulasztott el a mecsetben. Mondta: Azt mondták neki: Miért nem veszel egy szamarat, aminek a hátán utazhatnál az éjszaka sötétjében és a forró napszakban? Ő azt válaszolta: Nem szeretném, ha a házam a Mecset közelében lenne. Azt szeretném, ha a Mecsetbe menetelem feljegyeztetne a számomra és a családomhoz történő visszatérésem is. Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget!) azt mondta ennek a férfinak: "A Magasztos Allah mindezeket összegyűjtötte neked."

Al-Hawlá' bint Tuwayt bin Habíb bin Aszad bin Abd al-Uzzá nála volt, miközben megjött Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget). Mondtam: ez Al-Hawlá' bint Tuwayt, és sokan úgy tartják, hogy ő éjjelente nem alszik. Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) erre azt mondta: "Nem alszik éjjelente? Annyi cselekedetet végezzetek el, amennyire képesek vagytok! Allahra! Allah soha nem fárad bele a jutalom adásába, amíg ti bele nem fáradtok a jó cselekedetek végzésébe."

"Ha Allah szolgája megbetegszik vagy utazáson vesz részt, annyi jó cselekedet (jutalma) íratik fel a számára, amennyit jó egészségben otthon tartózkodása közben cselekedett".

A régen élt népek között, akik előttetek éltek, volt egy király, akinek a szolgálatában volt egy varázsló. A király küldött hozzá egy fiatal embert, hogy azt a varázslatra megtaníthassa. A fiatal ember a varázslóhoz menet találkozott egy szerzetessel, aki útközben lakott, vele gyakran leült és hallgatta a beszédét. Annyira kedvelte a szerzetes beszédét, hogy akárhányszor a varázslóhoz ment, mindig megállt a szerzetesnél. Ezért a varázsló rendszeresen megverte, amiről a fiatal ember panaszkodva említést tett a szerzetesnek. Az pedig mondta neki: Ha félsz a varázslótól, mondd neki azt, hogy a családom tartott vissza. Ha pedig a családod kérdezget téged, mondd nekik, hogy a varázsló tartott vissza téged. Ez a stratégia eltartott így egy darabig. Egy napon, a fiatal ember látta, hogy egy hatalmas állat zárja el az utat az emberek előtt. A fiatal ember azt mondta magában: Most, a mai napon, meggyőződhetek arról, hogy ki a jobb: a varázsló vagy a szerzetes. Így tehát felkapott egy követ és azt mondta: Ó, Allah! Ha a szerzetes útja kedvesebb a Számodra a varázsló gyakorlatánál, abban az esetben rendeld úgy, hogy ez az állat pusztuljon el, azért, hogy az emberek szabadon járhassanak. Ezután a kővel megdobta az állatot, amely el is pusztult. Így az emberek szabadon járhattak és kelhettek. A fiatal ember ezt elmesélte a szerzetesnek, aki azt mondta: Ó, fiam! A mai naptól jobb vagy nálam. Azt hiszem elértél egy olyan fokra, amikor nehézségben részesülhetsz és próbának vettetsz alá. Ha ez be fog következni, ne tudasd senkivel a mi kapcsolatunkat! A fiatal ember gyógyítani kezdte a születésénél fogva vakot, a leprást és más beteg embereket. Ezen hírek eljutottak egy, a királyi udvarhoz tartozó emberhez, aki időközben megvakult. Rengeteg ajándékkal elment a fiatal emberhez és így szólt: Mindezek a dolgok a tieid lesznek ha meggyógyítasz. A fiatal ember pedig mondta: Én nem gyógyítok senkit. Egyedül a Magasztos Allah az, Aki a gyógyulást adhatja. Ha kinyilvánítod hitedet a Magasztos Allahban, akkor én imádkozni és fohászkodni fogok érted és Ő gyógyulást fog adni neked. Ő tanúságot tett az Allahban való hitéről, ezért a Magasztos Allah visszaadta látását. Ezután elment a királyi udvarba és szokása szerint a helyére ült. A király megkérdezte tőle: Ki adta vissza a látásodat? Az udvari ember pedig azt felelte: Az én Uram. A király tovább kérdezősködött: Lehet-e neked rajtam kívül is Urad? Az ember pedig azt mondta: Az én Uram és a te Urad is Allah. Ekkor a király elrendelte, hogy tartóztassák le az udvari embert és kínozzák meg míg el nem árulja a fiatal ember nevét. Ezután a fiatal embert az uralkodó elé vitték, aki mondta neki: Fiam! Olyan jártassá váltál a varázslatban, hogy képes vagy meggyógyítani a vakot, a leprást és más betegeket is? A fiú mondta: Én nem gyógyítok senkit. Allah gyógyíthat csupán. Őt is fogságba vetették és addig kínozták míg el nem árulta a szerzetes nevét és rejtekhelyét. Azt is hívatták a királyi udvarba és felszólították: Tagadd meg a hitedet! Ám ő ezt nem tette meg. Ekkor a király hozatott egy fűrészt, amit a szerzetes feje közepére helyeztek és ketté vágták vele a fejét. Majd előhozták az udvari embert és azt is felszólították, arra, hogy tagadja meg a hitét. Ezt ő visszautasította, így őt is szétvágták. Majd előhozták a fiatal embert. Azt mondták neki: Tagadd meg a hitedet! Ám ő ezt nem tette meg. Ekkor a király a fiatal embert az embereire bízta és meghagyta nekik, hogy: Vigyétek el erre és erre a hegyre! Menjetek fel a csúcsára, és ha még mindig visszautasítja a kérést, vessétek le a mélybe. Felvitték a hegy csúcsára. Ahol is a fiatal ember fohászkodni kezdett: Ó, Uram, Allah! Uram! Ments meg engem ezektől, úgy, ahogyan Te jónak látod. Ezt követően földrengés rázta meg a hegyet és a király emberei lezuhantak. A fiatal ember visszament a királyhoz, aki mondta: Mi történt a kísérőiddel? Ő pedig ezt válaszolta: Allah megmentett engem azoktól. Ezután a király egy másik csoport emberre bízta, hogy egy kis csónakon vigyék ki a tengerre. Ha továbbra sem tagadja meg a hitét, vessék a hullámok közé. Így tehát kivitték a nyílt tengerre, ahol a fiatal ember fohászkodott: Ó, Allah! Uram! Ments meg engem ezektől, úgy, ahogyan Te jónak látod azt. A csónak elsüllyedt, a király emberei mind megfulladtak, ezután a fiatal ember visszament a királyhoz, aki megkérdezte: Mit csináltak kísérőid? Ő pedig felelte: Allah megmentett engem azoktól. Majd még hozzátette: Nem leszel képes megölni engem, hacsak nem teszed azt, amit én mondok neked. A király megkérdezte mi lenne az. A fiatal ember pedig ezeket mondta neki: Hívd össze az embereket egy nagy téren, majd akassz fel engem egy pálmatörzsre! Majd vegyél ki egy nyilat a tegezemből, helyezd az íj közepére és mondd: Allah nevében, aki e fiatal ember Ura! Majd lődd ki rám a nyilat! Ha így cselekszel, képes leszel elpusztítani engem. A király az elmondottak alapján cselekedett. Az embereket összehívták egy nagy téren, a fiatal embert felakasztották a pálma törzsére, majd a király kivett egy nyilat a tegezből, az íj közepére helyezve azt mondta: Allah Nevében, aki e fiatal ember Ura. Majd lőtt. A nyíl a fiatal ember halántékát érte, aki felemelte a kezét a halántékára, majd meghalt. Ekkor az összegyűlt emberek azt mondták: Hiszünk a fiatal ember Urában! Hiszünk a fiatal ember Urában! Hiszünk a fiatal ember Urában. Majd hírül adták a királynak. Nézd! Amitől féltél, bekövetkezett. Az emberek hisznek a fiatal ember Urában. Ezután a király parancsot adott, hogy ássanak árkokat az út mindkét oldalán. Miután elkészültek, tüzet gyújtottak azokban. Majd kihirdették, hogy mindenki, aki nem hajlandó megtagadni új hitét, a lobogó tűzzel égő árkokba vettetik. Így cselekedtek. Majd egy asszonyra került a sor, aki egy fiatal fiúgyermekkel érkezett. Az asszony viszolygott a tűzbe vetni magát. Ám a gyermek így biztatta: Anyám! Ne habozz, légy állhatatos! Te az Egyenes Úton jársz, az Igazságot követed.

"'Az ember minden izülete után adományoznia köteles, minden nap, amelyen felkel a nap. Ha igazságosan viselkedik, vagy igazságot tesz két ember között az jótékony adakozás. Ha segít egy embernek az állatát kezelni, vagy segít neki felszállni arra, vagy ha feladja neki a csomagját az állat hátára az jótékony adakozás. A jó szó jótékony adakozás. Minden egyes lépésben, amelyet az ima elvégzése felé tesz meg jótékony adakozás található. Ha valami ártalmas dolgot távolít el az útból az jótékony adakozás."

Midőn a halál közeledett Abū Ṭālib-hoz, Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elment hozzá; ott találta nála Abū Ǧahl-ot és ᶜAbdullāh bin Abī Umayya al-Mughīra-t és mondta: "Ó, nagybátyám! Mondd: Nincs más jogosan imádható isten csak Allah! Ez egy olyan mondat, amely segítségével érvelhetek érted Allah-nál." Erre Abū Ǧahl és ᶜAbdullāh bin Abī Umayya azt mondták (Abū Ṭālibnak): Talán el akarod hagyni ᶜAbd al-Muṭṭalib hitét(milla)? Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) folyamatosan tovább mondogatta ezt neki; azok ketten pedig megismételték a maguk mondandóját. Végül Abū Ṭālib, az utolsó szavaiként ezt mondta: ᶜAbdu-l-Muṭṭalib hitén (marad)! Így megtagadta, hogy elmondja: Nincs más jogosan imádható isten csak Allah! (A narrátor) mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta: "Allah-ra (mondom)! Addig fogok bocsánatot kérni számodra, amíg meg nem tiltatik az nekem." Erre Allah lebocsátotta: {A Prófétának és azoknak, akik hisznek, nekik nem szabad bocsánatot kérniük a társítók számára.} [A Megbánás:113; Q 9:113]. Allah pedig kinyilatkoztatta AbūṬālib-bal kapcsolatban, szólva Allah Küldöttéhez (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget): {Te nem vezérelheted azt, akit szeretnél! Ám Allah az, Aki azt vezérel, akit Ő akar.} [A Történet:56; Q 28:56]

"Az ember minden porcikájáért adomány jár; minden egyes napon, amelyen felkel a Nap. Igazságot teszel két ember között , ez adomány. Segítesz egy embernek a hátas állatára felszállni, vagy felteszed rá a holmiját, ez adomány. A jó szó, adomány, és minden egyes lépésedért, amelyet az imádkozás végett megteszel, adomány (jár). Ha eltávolítod az ártalmas dolgot az útról, az jótékony adakozásnak tekintendő."

Mi együtt voltunk Allah Küldöttével (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget!) egy utazáson. Egyszer Ő elment a dolgát elvégezni. Ekkor mi láttunk egy hummara-t (verébhez hasonlatos kicsiny madár) és vele volt két kicsinye is. Mi a két kicsinyét felvettük, ekkor az anya-madár jött és a szárnyaival verdeste a földet. Ekkor a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget!) visszaérkezett és azt kérdezte: "Ki volt az, aki szomorúvá tette ezt a madarat és megfosztotta a kicsinyeitől? Adjátok vissza a kicsinyeit!" Ő (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) azt is észrevette, hogy felégettünk egy hangyabolyt. Megkérdezte: "Ki égette azt fel?" Mi mondtuk, hogy: mi közösen. Erre ő mondta: "Bizony nem szabad, hogy más is büntessen tűzzel, mint a Tűz Ura!"