Midőn a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) imádkozott, a felkarját teljesen eltartotta a testétől, olyannyira, hogy hónaljának fehérsége láthatóvá vált
Abdullah bin Málik Ibn Buhayna-tól (Allah legyen elégedett vele):
Midőn a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) imádkozott, a felkarját teljesen eltartotta a testétől, olyannyira, hogy hónaljának fehérsége láthatóvá vált.
أَنَّ النَّبِيَّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ كَانَ إِذَا صَلَّى فَرَّجَ بَيْنَ يَدَيْهِ حَتَّى يَبْدُوَ بَيَاضُ إِبْطَيْهِ.
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), midőn leborult, a karjait teljesen eltartotta a testétől a leborulása során. Azaz a kezet távolabb vitte oldalától, mint két szárnyat, annyira, hogy hónalja bőrének a színe láthatóvá vált. Ez a karok túlzott széttárása az oldalától való elválasztása érdekében.
Ez a testtartás ajánlott a leborulás során. Azaz: a két felkart távolabb tartani a test két oldalától.
Annak, aki a sorban, az imám mögött imádkozik, ha az ilyen testtartása a szomszédjának kellemetlenséget okoz, akkor nem ajánlott így tennie.
A leborulás során alkalmazott ilyen testtartásban sok bölcsesség és haszon van: az ima iránti vágy és buzgalom és aktivitás kinyilvánítása. Ha valaki leborul minden olyan testrészre, amely a leborulás során előírt, akkor minden testrész megkapja a maga jogát az istentiszteletből. Az is elhangzott, hogy az ebben rejlő bölcsesség: ez sokkal inkább hasonlatos az alázathoz és hatékonyabban tudja a homlokot és az orrot a földre helyezni, továbbá minden testrész önmagában is felismerhető.
Al-Bukhári Szahíh-ja (Hiteles Hagyománygyűteménye) (1/ 87) (390).
Muslim Szahíh-ja (Hiteles Hagyománygyűteménye) (1/ 356) (495).
Több (6)
تيسير العلام شرح عمدة الأحكام.
للبسام (ص162).
تنبيه الأفهام شرح عمدة الأحكام.
لابن عثيمين (2/ 207).
الإلمام بشرح عمدة الأحكام.
لإسماعيل الأنصاري (1/ 134).