Encyclopedia of Prophetic Hadiths

Elindultunk egy esős és végtelenül sötét éjjelen, kerestük Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), hogy vezessen bennünket az imában. Azt mondta: Elértem Őt, és ekkor Ő mondta: "Mondd!" Én nem mondtam semmit. Majd újra mondta: "Mondd.!" Én nem mondtam semmit. Megint azt mondta: "Mondd!" Mondtam: Mit mondják? Azt válaszolta:"{Mondd: Allah az Egyetlen [Qul Huwa-Llāhu Aḥadun]} és a két Menedéket Keresőt (al-muᶜawwiḏatāni; Q 113, 114) háromszor, mikor esteledik és amikor reggeledik; az elégséges lesz a számodra mindennel kapcsolatban."

"Aki elmondja Biszmillah- Allah Nevében, Akinek Nevének említésekor semmi rossz nem érhet el senkit, sem a földön, sem az égben, Ő a mindent Halló és a mindent Tudó; teszi ezt háromszor; semmilyen hirtelen és váratlan csapás nem érheti el őt egészen reggelig. Aki pedig elmondja azt háromszor midőn reggelre kel, semmilyen váratlan és hirtelen csapás nem érheti el őt egészen estig. A hagyományozó azt mondta: Abán bin 'Uthmán-t a teste egyik oldalának bénulása sújtotta; és a férfi, aki tőle hallotta a hagyományt, ránézett. Erre Abán azt mondta a férfinek: Mi van veled, hogy így nézel rám? Allahra mondom! Én nem mondtam hazugságot 'Uthmán-nal kapcsolatban és 'Uthmán sem mondott hazugságot a Prófétára (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) hivatkozva. Ám, amikor az sújtott, haragra gerjedtem azon a napon és elfeledtem elmondani azt.

"A bűnbocsánat legkiválóbbja ha azt mondod: Ó, Urunk, Allah! Te vagy az én Uram, nincs más jogosan imádható isten csak Te! Te teremtettél meg és én a Te hívő szolgád vagyok. Én követem a Te szövetségedet és a Neked tett fogadalmamat amennyire képes vagyok. Hozzád menekülök annak rossza elől, amit elkövettem. Neked ismerem el az irántam gyakorolt kegyelmedet. Neked ismerem be a bűnömet. Bocsáss hát meg nekem! Hiszen senki más nem bocsáthatja meg a bűnöket, csupán Te!" Majd mondta: "Aki ezt elmondja nappal meggyőződéssel e szavakban, majd még azon a napon meghal még az est beköszönte előtt - ő a Paradicsom Népe közé fog tartozni. Aki pedig éjjel mondja el, meggyőződéssel ezen szavakban, majd még reggel előtt meghal - az a Paradicsom Népéhez fog tartozni."

Reggelre ezt szokta mondani: "Ó, Allah! Általad keltünk reggelre és Általad érjük el az estét, Általad élünk és Általad halunk, és Hozzád van a visszatérés." Midőn elérte a délután ezt mondta: "Általad értük el az estét, és Általad érjük el a reggelt, Általad élünk, és Általad halunk, és Hozzád lesz a visszatérés." Egy másik alkalommal (mondta): "És Hozzád vezet az út."

A Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) reggel kijött a házamból, midőn a hajnali imát végezte, én pedig az imahelyemen voltam. A Próféta duhá idejében visszatért és engem ott talált ülve. Ő (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) azt mondta: "Te még mindig ugyanabban a helyzetben vagy, amelyben én itt hagytalak?" Azt mondtam, hogy igen. Erre a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) mondta: "Én négy szót mondtam el háromszor, mióta itt hagytalak téged. Ha mindezek súlyát összevetnénk, annak súlyával, amelyeket te reggel óta elmondtál, bizony ezek nehezebbek lennének. Ezek a következők: SzubhanAllah wa bi-hamdihi 'adada khalqihi wa ridá nafszihi wa zinata 'arsihi wa midáda kalimátih (Magasztaltassék Allahot miközben minden hála és dicséret csak Neki jár, annyiszor amennyien az Ő teremtményei vannak, az Ő elégedettségével összhangban, a Trónjának súlyával egyenlő mértékben és annak a tintának a súlyával összhangban, amely Szavainak leírásához kell.)"

"Ha valaki éjjel elmondja 'a Tehén' fejezetből (al-Baqara) az utolsó két Verset )āya), az elégséges (lesz) számára".