"Ha az emberek pusztán követelésük alapján kapnák meg azt, ami szerintük járna nekik, akkor bizony egyes emberek mások vagyonát és vérét követelnék. Azonban a bizonyíték arra kötelező, aki követel, és az eskütétel arra, aki tagadja azt."
Ibn Abbász-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel), miszerint Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Ha az emberek pusztán követelésük alapján kapnák meg azt, ami szerintük járna nekik, akkor bizony egyes emberek mások vagyonát és vérét követelnék. Azonban a bizonyíték arra kötelező, aki követel, és az eskütétel arra, aki tagadja azt."
«لَو يُعطَى النّاسُ بدَعواهُم لادَّعَى رِجالٌ أموالَ قَومٍ ودِماءَهُم، لَكِنَّ البَيِّنَةَ على المُدَّعِى، واليَمينَ على مَن أنكَرَ».
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megmagyarázza: ha az emberek kizárólag követelő állításuk alapján, minden bizonyíték és alap nélkül, megkapnák azt, amit kérnek; abban az esetben az emberek mások javait és életét követelhetnék. A követeléssel előállónak világos bizonyítékot kell felmutatnia és érvet arra vonatkozóan, amit kér. Ha erre nézve nincs bizonyítéka, az ügyet az alperes elé kell terjeszteni és ha ő tagadja azt, akkor esküt kell tennie és azt követően mentesül és felmentésben részesül.
Ibn Daqíq al-'Íd mondta: ez a hagyomány a vallásjogi törvénykezés egyik legfontosabb alapelve és az egyik legfontosabb jogi forrás vita és nézeteltérés esetén.
A Vallási Törvénykezés azért érkezett, hogy megvédje az emberek javait, vagyonát és vérüket (életüket), a merő szórakozástól és léha cselekedetektől.
A bíró nem a saját tudása alapján hozhat ítéletet, hanem figyelembe kell vennie a meglévő bizonyítékokat.
Bárki, aki üres, alaptalan és bizonyíték nélküli követelést hoz elő - azt vissza kell utasítani; legyen az a jogok és a kötelességek területéről, vagy a szociális, társadalmi együttélés ügyeiből vagy a hit és a tudás ügyeit illetően.
Több (6)
السنن الكبرى للبيهقي تحقيق التركي (21/ 242 - 243) (21243).
التحفة الربانية في شرح الأربعين حديثًا النووية (ص76).
شرح الأربعين النووية.
لابن عثيمين (ص328).
فتح القوي المتين في شرح الأربعين وتتمة الخمسين.
لعبد المحسن البدر (ص114).