A felső kéz jobb, mint az alsó kéz
Abdullah bin Umar (Allah legyen elégedett kettejükkel) azt mondta:
Bizony Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), a minbar-on (szószék) állt és megemlítette az önkéntes adakozást, az erényes önmegtartóztatást és a kéregetést: "A felső kéz jobb, mint az alsó kéz." A felső kéz: az az adakozó; míg az alsó: az a kérő és kéregető."
أَنَّ رَسُولَ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَالَ وَهُوَ عَلَى المِنْبَرِ، وَذَكَرَ الصَّدَقَةَ، وَالتَّعَفُّفَ، وَالمَسْأَلَةَ: «اليَدُ العُلْيَا خَيْرٌ مِنَ اليَدِ السُّفْلَى، فَاليَدُ العُلْيَا: هِيَ المُنْفِقَةُ، وَالسُّفْلَى: هِيَ السَّائِلَةُ».
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), midőn beszédet mondott a minbar-on állva, megemlítette az önkéntes adakozást, az erényes önmegtartóztatást és a kéregetést; majd mondta: A felső kéz az adományozó, adakozó, az jobb és kedvesebb Allahnál, mint az alsó kéz, amely kéreget.
Ebben olvashatjuk az erőfeszítés és az adakozás erényét, a jó bármilyen formájában; továbbá a kérés és a kéregetés kárhoztatását.
Itt olvashatjuk: az erényes tartózkodást a kéregetéstől és azt, hogy az emberektől függetlenül kell meglennünk (szükségleteink terén, ne szoruljunk rájuk); buzdítás a kiemelkedő dolgok végzésére és felszólítás az alantas tettek elhagyására. Allah, bizony a magasztos és kiemelkedő tetteket szereti.
A kiválóság tekintetében, a kezek négy csoportra oszthatók, a következő módon: a legfelső: az adakozó kéz; majd az átvételtől elfogadástól tartózkodó kéz; majd az amelyik elveszi ugyan, ám nem kérte előzőleg; majd a kéregető kéz, ez a legalsó fokozat.
Al-Bukhári Szahíh-ja (Hiteles Hagyománygyűteménye) (2/ 112) (1429).
Muslim Szahíh-ja (Hiteles Hagyománygyűteménye) (2/ 717) (1033).
Több (12)
بهجة الناظرين شرح رياض الصالحين.
لسليم الهلالي (1/ 590).
نزهة المتقين شرح رياض الصالحين.
لمجموعة من الباحثين (1/ 465).
التوضيح لشرح الجامع الصحيح.
لابن الملقن (10/ 315).
شرح رياض الصالحين.
لابن عثيمين (3/ 388).
تحفة الأحوذي بشرح جامع الترمذي.
المباركفوري (3/ 288).
تطريز رياض الصالحين.
لفيصل آل مبارك (ص212).