Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) soha nem harcolt egy nép ellen sem, amíg nem hívta őket
Ibn Abbász (Allah legyen elégedett mindkettőjükkel) azt mondta:
Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) soha nem harcolt egy nép ellen sem, amíg nem hívta őket.
مَا قَاتَلَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَوْمًا قَطُّ حَتَّى يَدْعُوَهُمْ.
Ibn Abbász (Allah legyen elégedett kettejükkel) tudatta: a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) soha nem kezdett harcot egy néppel, csak azt követően, hogy felszólította őket az Iszlám elfogadására, első lépésként. Ha nem feleltek a felszólítására, akkor harcba bocsátkozott velük.
Az Iszlámra történő felszólítás megkövetelt előfeltétel a harc megkezdése előtt; amennyiben az Iszlám még nem ért el hozzájuk.
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) hívta őket az iszlámra, ha visszautasították, felajánlotta nekik az adófizetés (dzsizja) lehetőségét, ha ezt is elutasították, akkor harcolt ellenük, amint az más hadíthokban is szerepel.
A dzsihádban rejlő bölcsesség: hogy az emberek belépjenek az Iszlám Vallásba; de soha nem annak vágya, hogy rabbá, fogollyá tegyék őket vagy a javaik és földjeik megszerzése legyen a cél.
Ahmed Musznad-ja (4/ 16) (2105).
Asz-szunan al-Kubrá Bayhaqi-nak (9/ 181) (18232).
Több (1)
تحفة الأحوذي (5/ 130).