Skip to content

Ha nem félnék attól, hogy túlterhelem a hívőket - vagy a Népemet - megparancsoltam volna a sziwák (fogtisztító fagyökér) használatát minden ima alakalmakor

Abu Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele) miszerint a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:

"Ha nem félnék attól, hogy túlterhelem a hívőket - vagy a Népemet - megparancsoltam volna a sziwák (fogtisztító fagyökér) használatát minden ima alakalmakor."

«لَوْلَا أَنْ أَشُقَّ عَلَى الْمُؤْمِنِينَ -أَوْ: عَلَى أُمَّتِي- لَأَمَرْتُهُمْ بِالسِّوَاكِ عِنْدَ كُلِّ صَلَاةٍ».

Muttafaqun alayhi (Mindkét sejk, al-Bukhári és Muszlim megegyezett a hitelességében)
Szahíh (hiteles)
Magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatja: ha ő nem félt volna attól, hogy túl nagy terhet helyez a hívőkre az ő Közösségében, akkor kötelezővé tette volna a számukra a sziwák használatát minden egyes ima alkalmával.

A hadísz tanulságai közül

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) gyengédsége a Népével szemben - félve a rájuk kiszabandó nagy teher miatt.

Az alapelv a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) parancsával szemben az hogy kötelező jellegű; kivéve ha nem áll rendelkezésre bizonyíték arra nézve, hogy az önkéntesen végzendő cselekedet.

A sziwák ajánlott volta és kiválósága minden ima alkalmával.

Ibn Daqíq al-'Íd azt mondta: a bölcsesség abban, hogy az ima előtt ajánlott a sziwák használata, hogy az egy közeledési forma Allahhoz, így szükségszerűen megkövetelendő, hogy a teljes tisztaság állapotában legyen a hívő, megtisztelve ezzel az imádat nemes voltát.

A hagyomány általános tartalma felöleli a sziwák használatát még a böjtölő esetében is, legyen az akár a delet követő időpontban, mint a dhuhur (déli ima), vagy az aszr (délutáni ima) után is.

Források

Muslim Szahíh-ja (Hiteles Hagyománygyűteménye) (1/ 220) (252).

Al-Bukhári Szahíh-ja (Hiteles Hagyománygyűteménye) (2/ 4) (887).

Több (4)

تيسير العلام شرح عمدة الأحكام.

لعبد الله البسام (ص46).

تنبيه الأفهام شرح عمدة الأحكام.

لابن عثيمين (1/ 50).