Encyclopedia of Prophetic Hadiths

Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ha az ima kezdeténél „Allahu akbaru-t (Allah a Leghatalmasabb)” mondott, egy ideig csendben hallgatott mielőtt recitálni kezdett volna. Mondtam: Ó, Allah Küldötte! Helyetted áldoznám az apámat és az anyámat! Mit mondasz a takbír és a Korán-recitálás között, a hallgatásod alatt? Mondta: "Én azt mondom: Ó, Uram, Allah! Tégy távolságot köztem és a bűneim között, ahogyan távolságot tartasz a napkelet és a napnyugat között. Ó, Uram, Allah! Tisztíts meg engem a tévedéseimtől és a bűneimtől, ahogyan a fehér ruha megtisztul a szennyeződéstől. Ó, Uram Allah! Mosd le rólam a tévedéseimet és a bűneimet hóval, vízzel és jéggel."

Amikor a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) befejezte az imádkozását, háromszor kért bűnbocsánatot Allahtól mondván 'astaghfiru-Llāha' (bűnbocsánatot kérek Allahtól), utána azt mondta: " Ó, Uram, Allah! Te vagy a Béke, és Tőled van a béke. Áldott vagy, Ó Magasztos és Fenséges". Mondta Walīd: Erre azt mondtam al-Awzāʿī-nak: Milyen az Allahtól való megbocsátás kérés? Azt válaszolta, hogy: "Mondd azt: bűnbocsánatot kérek Allahtól, bűnbocsánatot kérek Allahtól (astaghfiru-Llāha)".

"Aki recitálja az Ayatul Kurszi-t, minden kötelezően előírt ima után, azt semmi sem akadályozhatja meg a Paradicsomba történő belépésben, csupán a halál."

Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), midőn a hátát felemelte (kiegyenesedett) a meghajlásból, azt szokta volt mondani: "Sami‘a allāhu liman hamidah, allāhumma rabbana laka al-hamd mil’a as-samawāt wa mil’a al-ard wa mil’a ma shi’ta min shay’in ba‘d". Allah meghallgatja azt, aki Neki ad hálát és Őt dicsőíti Ó, Uram! Allah! Urunk! Tiéd a hála ami az egeket telíti és a földet telíti és mindazt amit utána akarsz."

"Aki az ima után elmondja a Szubhan-Allah-t (Magasztaltassék Allah! Felette van Ő mindennek és mindenkinek) harmincháromszor, és az Alhamdulillah-t (Hála legyen Allah-nak) harmincháromszor, és az Allahu akbar-t (Allah a legnagyobb!) harmincháromszor; ez kilencvenkilenc. Majd ezt kiegészíti százra a: Lá iláha illa-Llahu wahdahu la saríka Lah, Lahu-l-mulku, wa Lahu-l-hamd, wa Huwa 'ala kulli say'in Qadír (Nincs más jogosan imádható isten, csak az Egy, Igaz Allah, Ő az egyedüli, Akinek nincs társa. Övé a hatalom és Övé a hála! Ő mindenre képes!), annak minden bűne megbocsáttatik, még ha annyi volt is mint a tajték a tenger felszínén."

Ibn Zubayr minden imádkozás végén az elköszönés után azt szokta mondani: "Nincs más jogosan imádni való isten, Allahon kívül, Ő az Egyetlen, nincs Neki társa, Övé a Hatalom (Uralom) és Őt illeti a dicséret, és a hála, s Ő minden dologra képes, nincs semmi tehetség és erő Allahon kívül, Nincs más jogosan imádni való isten Allahon kívül, nem imádunk senki mást Rajta kívül, Övé a kegy és a kegyelem, és a jó dicsőítés. Nincs más jogosan imádni való isten Allahon kívül, őszintén szolgáljuk Őt a vallásban, akkor is, ha ez nem tetszik a hitetleneknek." És azt mondta: "Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) ezekkel a szavakkal dicsőítette Allahot minden ima befejezése után".

Miszerint a Küldött (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megfogta a kezét és mondta: " Ó, Mu'ád! Én, Allahra mondom, szeretlek téged." Majd így szólt: "Ó, Mu'ád! Tanácsolom és örökül hagyom neked: Soha ne hagyd el egyetlen ima végén se, ám mondd: Alláhumma a'inní 'alá dzikrika wa sukrika wa huszni 'ibádatik (Ó, Uram, Allah! Segíts engem arra, hogy megemlékezzem Rólad, hálát adhassak Neked és a Te szép és helyes imádatodra)!

Miután a Prófétára (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) kinyilatkoztatott a {Midőn eljő Allah segítsége és a hódítás (Mekkáé)} [A Győzelem:1; Q 110:1], minden imánál elmondta: "Szubhánaka Rabbana wa bi-hamdik-Allahumma-ghfir lí - Magasztaltassál Urunk! És az Irántad való hála által. Ó, Allah! Bocsáss meg nekem!"