Skip to content

Aki hasonlatos egy néphez, az közülük való

Ibn 'Umartól (Allah legyen elégedett kettejükkel) aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta:

"Aki hasonlatos egy néphez, az közülük való."

«مَن تَشَبَّهَ بِقَوْمٍ فَهُوَ مِنْهُمْ».

Abú Dáwúd és Ahmed jegyezte le.
Haszan (jó)
Magyarázat

Itt a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) arra tanít bennünket, hogy ha valaki hasonlóvá válik egy néphez, legyen szó hitetlenekről, bűnösökről vagy erényes kegyesekről - ez a hasonulás úgy valósulhat meg, hogy az adott népre jellemző sajátosságokat kezdi el végrehajtani a hitvallás, az istenszolgálat vagy a napi szokások terén - így közülük valóvá válik. Hiszen a külsőségekben való hasonlóság elvezet a belső tulajdonságok hasonlóságához. Kétségtelen tény, hogy a hasonlóság egy néphez gyakran a csodálatból ered, és elvezethet az irántuk érzett szeretetig, hozzájuk való ragaszkodásig. Ez arra késztetheti az embert, hogy még a belső, lelki tulajdonságaikban is hasonul hozzájuk, az istenszolgálatukban is - ám Allah mentsen meg bennünket ettől.

Szavak jelentései

...:

A hadísz tanulságai közül

Intő figyelmeztetés: nem szabad a hitetlenekhez és a bűnösökhöz hasonlóvá válni.

Buzdítás arra, hogy az istenfélő kegyesekhez váljunk hasonlóvá és az ő életvitelüket kövessük.

A külsőségekben rejlő hasonlóság a belsőben rejtőző szeretetet eredményezhet.

Az ember bűnössé válhat és rászolgálhat a bűntetésre, annak függvényében, hogy mennyire másolja a hitetleneket rossz cselekedeteikben.

Tilalmas a hitetlenekhez való hasonlatosság - úgy a vallásukban, mint szokásaikban - amelyek kizárólag rájuk jellemzők. Aki nem ilyen módon hasonlatos másokhoz, hanem valamilyen hasznos tevékenység elsajátításában, arra nem vonatkozik a tiltás.

Források

Abú Dáwúd Szunan-ja (6/ 144) (4031).

Ahmed Musznad-ja (9/ 126) (5115).

Több (8)

توضيح الأحكام من بلوغ المرام.

للبسام (7/ 363).

منحة العلام في شرح بلوغ المرام.

لعبد الله الفوزان (10/ 157).

فتح ذي الجلال والاكرام بشرح بلوغ المرام.

لابن عثيمين (6/ 335).

مشكاة المصابيح.

للتبريزي (2/ 1246).