Encyclopedia of Prophetic Hadiths

Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) recitálta a következő verset: {Ő az, Aki lebocsátotta neked a Könyvet (ezt a Kegyes Koránt). Ebben vannak olyan versek, amelyek muḥkam-ok (szilárdan rögzítettek, nyilvánvaló jelentéssel bírnak) ezekből áll az Ummu-l-Kitāb (szó szerint: A Könyv Anyja; lényegi, törvényi szabályozásait tartalmazó rész), más versek pedig úgynevezett mutašābihāt (első olvasásra nem egyértelmű, több jelentéssel bíró). Ám azok, akiknek szívében ferdeség lakozik ők azt követik belőle, ami több értelemmel bír - a fitna-t (széthúzást, megpróbáltatás, politeizmus) áhítozván - és annak (rejtett) értelmezését áhítozván. Ám annak értelmezését csak Allah ismeri. És azok, akik nagy jártasságra tettek szert a tudásban azt mondják: "Hiszünk benne, mindez a mi Urunktól való!" Ám csak az ésszel bírók okulnak az intésből.} [Āl ʿImrān: 7; Q 3:7]. Mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta: "Ha azokat látod, akik azt követik, ami több értelemmel bír - azokat említette Allah, így óvakodj azoktól!"

"Az ismeretlen dolgok (al-ghayb) kulcsai öten vannak (amelyek tudása egyedül Allahnál van): {Bizony, Allahnál van az Óra (az Ítélet Napja) tudása, és Ő küldi le az esőt, és tudja, mi van az anyaméhben, és senki sem tudja, mit szerez (ér el) holnap, és senki sem tudja, mely földön fog meghalni. Allah Tudó és mindenről tudomással Rendelkező.}"

Bizony, némely emberek a társítók közül gyilkoltak és gyakran tették ezt, törvénytelen nemi életet éltek és gyakran tették ezt; majd eljöttek Muḥammad-hoz (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és mondták: Valóban, az, amit te mondasz, amire te hívsz fel az szép. De, meg tudnád-e mondani nekünk, hogy létezik-e megbocsátó megváltás azért, amit korábban tettünk? Ekkor kinyilatkoztatott: {És azok, akik nem fohászkodnak Allah helyett más istenhez, és nem ölnek meg egyetlen lelket sem, amit Allah tilosnak nyilvánított, csak jogosan és nem paráználkodnak.} [al-Furqān:68; Q 25:68] és kinyilatkoztatott: {Mondd: "Ó, szolgáim! Akik bűnösök vagytok magatokkal szemben. Ne legyetek reményvesztettek Allah könyörületével szemben!"} [az-Zumar, A Csapatok: 53; Q 39:53]

"Addig nem következik be az Óra, amíg a Nap nyugaton nem kel, és midőn ott kel majd fel és meglátják az emberek - mind hinni fognak. Ez azon időben lesz, amikor [nem használ egyetlen léleknek sem a hite, ha előtte nem hitt, vagy a hitében nem szerzett valami jót.] [al-Anʿām: 158]. Az Óra bizonnyal be fog következni, oly váratlanul, hogy midőn két férfi készül a ruházatukat kiteríteni maguk között, nem lesznek képesek üzletüket befejezni, sem arra, hogy összehajtsák. Az Óra bizony be fog következni, midőn egy férfi a tejet viszi a fejős tevéjétől, de még inni sem lesz ideje. Az Óra, bizony, be fog következni, midőn egy ember az (itató) medencét készíti elő, de nem fog tudni itatni abból. Az Óra, bizony, be fog következni, midőn egyikőtök egy falat ételt akar a szájába tenni, de nem lesz ideje enni."

"A halál előhozatik egy fekete-fehér kos alakjában, egy szólító szólítani fog: Ó, Paradicsom népe! Ők ekkor nyakaikat nyújtogatva figyelnek. Majd folytatja: Ismeritek ezt? Ők felelik: Igen. Ez a halál. (Akkorra) már mindegyikük látott (ilyet). Majd szól: Ó, Tűz népe! Azok nyakaikat nyújtogatva figyelnek. És mondja: Ti ismeritek ezt? És mondják: Igen! Ez a halál. Mindenki közülük látott már (ilyet). Majd az (a kos) feláldoztatik, és (a szólító) mondja: Ó, Paradicsom népe! Öröklét és nincs (több) halál. És Ó, Tűz népe! Öröklét és nincs több halál. Majd ezt recitálta: {Intsd őket a gyötrelem Napjára! Hiszen már eldöntetett a dolog. Ők nem törődnek (semmivel) [Maryam:39] És amazok, a földi lét emberei nemtörődömök {ők nem hisznek} [Maryam:39]"

Miután kinyilatkoztatott Allah Küldöttének (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) a Magasztos Allah Szava: (Allah-é mindaz, ami az egekben és a földön van. Akár kitárjátok azt, ami a lelketekben van, akár elrejtitek Allah számonkérésben részesít majdan érte benneteket. Megbocsát annak, akinek Ő akar, és megbünteti azt, akit Ő akar. Allah mindenre képes. 2:284); ez súlyos teherként nehezedett a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) Társaira. Ezután eljöttek Allah Küldöttéhez, letérdeltek és azt mondták: Ó, Allah Küldötte! Már olyan cselekedetekkel bízattunk meg, amelyekre képesek is vagyunk. Ilyenek: az ima, a böjt, a dzsihád, és az adakozás. Ám most kinyilatkoztatott Neked ez a Vers és mi nem vagyunk képesek arra. Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) erre azt mondta: "Talán ugyanazon szavakat akarjátok ti is mondani, mint a két Könyv népe mondott: Halljuk és nem engedelmeskedünk? Ehelyett inkább mondjátok: Halljuk és engedelmeskedünk! A Te bocsánatodat kérjük, ó, Urunk. Hozzád lesz a visszatérés." Miután az emberek elmondták ezeket és a nyelvük is hozzászokott ezen szavakhoz, a Magasztos Allah kinyilatkoztatta: (A Küldött (Muhammad- Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) hisz abban, ami kinyilatkoztatott neki az ő Urától, és vele együtt a hívők is mind hisznek Allah-ban, az Ő Angyalaiban, Könyveiben, Küldötteiben. Mi nem teszünk különbséget az Ő küldöttei között. És azt mondják: „Hallunk és engedelmeskedünk. A Te bocsánatodat kérjük Urunk! Minden Hozzád tér majd meg.” Q 2:285) Miután az emberek ezt is megtették, a Magasztos Allah ennek a Versnek az érvényességét könnyítésből eltörölte és a Magasztos Kinyilatkoztatta: (Allah egyetlen lélekre sem ró ki többet, mint, amennyire az képes. Mindenkinek az jár amiért megdolgozott, és az íratik fel ellene, amit megszerzett. „Urunk! Ne büntess minket ha elfelejtünk vagy hibázunk! Q 2:286) Mondta: "Igen!" (Urunk! Ne helyezz ránk olyan terhet, mint amilyet azokra helyeztél, akik előttünk éltek. 2:286) Mondta: "Igen!" (Urunk! Ne helyezz ránk olyan terhet, amit mi képtelenek vagyunk elviselni. 2:286) Mondta: "Igen!" (Légy elnéző velünk és bocsáss meg nekünk, irgalmazz nekünk! Te vagy a mi Támogatónk! Segíts bennünket a hitetlenek népével szemben!” 2:286) Mondta: "Igen!"

Midőn a halál közeledett Abū Ṭālib-hoz, Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elment hozzá; ott találta nála Abū Ǧahl-ot és ᶜAbdullāh bin Abī Umayya al-Mughīra-t és mondta: "Ó, nagybátyám! Mondd: Nincs más jogosan imádható isten csak Allah! Ez egy olyan mondat, amely segítségével érvelhetek érted Allah-nál." Erre Abū Ǧahl és ᶜAbdullāh bin Abī Umayya azt mondták (Abū Ṭālibnak): Talán el akarod hagyni ᶜAbd al-Muṭṭalib hitét(milla)? Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) folyamatosan tovább mondogatta ezt neki; azok ketten pedig megismételték a maguk mondandóját. Végül Abū Ṭālib, az utolsó szavaiként ezt mondta: ᶜAbdu-l-Muṭṭalib hitén (marad)! Így megtagadta, hogy elmondja: Nincs más jogosan imádható isten csak Allah! (A narrátor) mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta: "Allah-ra (mondom)! Addig fogok bocsánatot kérni számodra, amíg meg nem tiltatik az nekem." Erre Allah lebocsátotta: {A Prófétának és azoknak, akik hisznek, nekik nem szabad bocsánatot kérniük a társítók számára.} [A Megbánás:113; Q 9:113]. Allah pedig kinyilatkoztatta AbūṬālib-bal kapcsolatban, szólva Allah Küldöttéhez (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget): {Te nem vezérelheted azt, akit szeretnél! Ám Allah az, Aki azt vezérel, akit Ő akar.} [A Történet:56; Q 28:56]

Miután kinyilatkoztatott: {Bizony, Mi világos győzelmet biztosítottunk neked (Muhammad - Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) Hogy így Allah megbocsássa neked}, egészen {Hatalmas győzelem ez Allah-nál!} Szaváig [A Győzelem (vagy: A Hódítás): 1-5; Q 48:1-5]; mikor ő al-Hudaybiya-ból volt visszatérőben, őket a bánat és nyomasztó érzés fogta el; ő pedig már levágta, al-Hudaybiya-nál, a bemutatandó áldozati állatot és mondta: "Bizony, lebocsáttatott rám egy Vers, ami kedvesebb a számomra, mint az egész világ."