A hívő közel vitetik, a Feltámadás Napján, az ő Magasztos és Fenséges Urához, Aki a leplét helyezi rá és elismerteti vele a bűneit
Szafwán bin Muhriz-tól, aki mondta: egy férfi megkérdezte Ibn 'Umart (Allah legyen elégedett kettejükkel): hogyan és mit hallottál Allah Küldöttétől (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) az al-nadzswá-val (meghitt, titkos beszélgetés a Magasztos Allah és a hívő között) kapcsolatban? Mondta: Hallottam, amint azt mondja:
"A hívő közel vitetik, a Feltámadás Napján, az ő Magasztos és Fenséges Urához, Aki a leplét helyezi rá és elismerteti vele a bűneit. És mondja: Ezt ismered? Ő pedig mondja: Igen! Ó, Uram! Ismerem. Allah azt mondja: Én azt elrejtettem a számodra a földi létben, és ma megbocsátom neked. Ekkor a kezébe adatik a jó cselekedeteit lejegyző írás. Ami a hitetleneket és a képmutatókat illeti, róluk egy felszólítás tétetik minden teremtett előtt: Ők azok, akik hazugságot állítottak Allahról."
«يُدْنَى الْمُؤْمِنُ يَوْمَ الْقِيَامَةِ مِنْ رَبِّهِ عَزَّ وَجَلَّ، حَتَّى يَضَعَ عَلَيْهِ كَنَفَهُ، فَيُقَرِّرُهُ بِذُنُوبِهِ، فَيَقُولُ: هَلْ تَعْرِفُ؟ فَيَقُولُ: أَيْ رَبِّ أَعْرِفُ، قَالَ: فَإِنِّي قَدْ سَتَرْتُهَا عَلَيْكَ فِي الدُّنْيَا، وَإِنِّي أَغْفِرُهَا لَكَ الْيَوْمَ، فَيُعْطَى صَحِيفَةَ حَسَنَاتِهِ، وَأَمَّا الْكُفَّارُ وَالْمُنَافِقُونَ، فَيُنَادَى بِهِمْ عَلَى رؤُوسِ الْخَلَائِقِ هَؤُلَاءِ الَّذِينَ كَذَبُوا عَلَى اللهِ».
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ismerteti Allah meghitt és titkos beszélgetését az Ő hívő szolgájával, ami a Feltámadás Napján fog bekövetkezni, és mondja: A Feltámadás Napján, a hívő közelebb kerül az ő Urához, Aki reá helyezi a leplet, amely elrejti (A Feltámadás Napja) Felállásának Népe elől, így a titkára senki sem tehet szert, Rajta kívül; majd mondja neki: Ismered ezt és ezt a bűnt... elé fogja sorolni a bűneit, amelyek a szolga és az Ura között adódtak. És (a szolga) mondja: Ó, Igen, Uram! Midőn a hívő megretten és félelem tölti el, a Magasztos mondja neki: Én elrejtettem azt a számodra (rólad) a földi létben, és Én ma azt megbocsátom neked. Ekkor megkapja a jó cselekedeteit feljegyző írást. Ami a hitetlent és a képmutatót illeti, róluk a mindenki előtt egy felhívás hangzik el: Ők azok, akik hazugságot állítottak az ő Urukról. Ó, Allah átka jár a gonosz bűnösöknek.
Allah végtelen jósága és Könyörülete a hívőkkel szemben, mivel Ő elrejti a bűneiket a földi létben és a Túlvilágon.
Buzdítás arra, hogy a hívő elrejtse azt, ami lehetséges.
Az emberek minden cselekedetét a szolgák Ura számon tartja; aki jót talál, az adjon hálát Allahnak, aki pedig mást talál, az csupán saját magát okolhatja - Ő, bizony, Allah akarata alatt van, vagy megbünteti vagy megbocsájt neki.
Ibn Hadszar azt mondta: a hagyományok jelentős csoportja arra utal, hogy a hívők közötti engedetlen bűnök a Feltámadáskor, két csoportra lesznek oszthatók: az egyik: akinek a bűne közte és az ő Ura között van, Ibn 'Umar hagyomány arra utal, hogy ez a csoport szintén két csoportra osztható: egy csoport: akiknek bűne elrejtetik a földi létben, ez az, Amit Allah fog elrejteni számára a Feltámadáskor, ahogyan szóban megjelent a hagyományban. Egy másik csoport: amelynek engedetlensége és bűne nyilvános, tartalma arra utal, hogy az előbbi ellentéte. A második csoport: akinek engedetlensége és bűne közte és a többi hívő szolga között van; ők szintén két csoportot alkotnak: az egyik csoport: akiknek rossz cselekedeteik felülmúlják jó cselekedeteiket, ezek a Tűzbe esnek, majd a Közbenjárás révén kihozatnak onnan. A másik csoport: nekik jó és rossz cselekedeteik egyensúlyban vannak, ők addig nem lépnek be a Paradicsomba, amíg a tisztázás és az egymás közötti kompenzáció meg nem történik.
Al-Bukhári Szahíh-ja (Hiteles Hagyománygyűteménye) (6/ 74) (4685).
Muslim Szahíh-ja (Hiteles Hagyománygyűteménye) (4/ 2120) (2768).
Több (10)
شرح رياض الصالحين.
لابن عثيمين (3/ 323).
كنوز رياض الصالحين.
لمجموعة من الباحثين (7/ 12).
بهجة الناظرين شرح رياض الصالحين.
لسليم الهلالي (1/ 501).
نزهة المتقين شرح رياض الصالحين.
لمجموعة من الباحثين (1/ 390).
جامع العلوم والحكم في شرح خمسين حديثا من جوامع الكلم.
لابن رجب الحنبلي (1/ 452).