Skip to content

A fohász az adhan és az iqáma között nem utasíttatik vissza

Anasz bin Málik-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) mondta:

"A fohász az adhan és az iqáma között nem utasíttatik vissza."

«الدُّعَاءُ لاَ يُرَدُّ بَيْنَ الأَذَانِ وَالإِقَامَةِ».

Abú Dáwúd, at-Tirmidhi és an-Naszá'i jegyezték le.
Szahíh (hiteles)
Magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elmagyarázta a fohász kiválóságát az adhan (az imaidő kezdetének jelzése) és az iqáma (az ima kezdetét jelző felszólítás) közötti időszakban; nem részesül visszautasításban, méltó a válaszra; buzgón fohászkodjatok Allahhoz ebben az időszakban (is)!

A hadísz tanulságai közül

Ezen időszak kiemelkedő fontossága a fohász számára.

Ha a fohászkodó felruházza magát a fohász illemeivel, megcélozza annak kiemelkedő helyeit és idejeit, és tartózkodik az Allahhal szembeni engedetlenségtől, és megvédelmezi magát a gyanús és kétséges dolgok elkövetésétől, és csak jót gondol Allahról, hogy megadja kérését - úgy érdemes arra, hogy válaszban részesüljön - Allah engedelmével.

Al-Munáwi azt mondta a fohászra adott válaszról: ha minden egyben van a fohász előfeltételei, pillérei és etikettje közül (akkor remélhető a válasz); ha valami is hiányzik közülük, akkor az ember csak saját magát hibáztathatja.

A fohászra adott válasznak három formája van: vagy sietve megkapja a fohásza tárgyát, vagy egy rossz elfordíttatik róla amiről fogalma sem volt, vagy a jó dolgok felhalmoztatnak a számára a Túlvilágon; mindez Allah Bölcsességének és Könyörületének mértéke alapján.

Források

At-Tirmidhi Szunan-ja (1/ 253) (212).

Abú Dáwúd Szunan-ja (1/ 392) (521).

As-Szunanu-l-Kubrá Naszá'i-nak (9/ 32) (9812).

Több (10)

الثمر المستطاب في فقه السنة والكتاب.

الألباني (1/ 200).

توضيح الأحكام شرح بلوغ المرام.

لعبد الله البسام (1/ 548).

منحة العلام في شرح بلوغ المرام.

لعبد الله الفوزان (2/ 309).

فتح ذي الجلال والإكرام شرح بلوغ المرام.

لابن عثيمين (1/ 486).

سبل السلام.

لمحمد الصنعاني (2/ 707).