Skip to content

Nem az az erős, aki fizikai harccal győzi le ellenfelét. Az erős bizony csupán az, aki urrá képes lenni magán a harag pillanatában

Abú Hurajrától (Allah legyen elégedett vele) miszerint Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:

"Nem az az erős, aki fizikai harccal győzi le ellenfelét. Az erős bizony csupán az, aki urrá képes lenni magán a harag pillanatában."

«لَيْسَ الشَّدِيدُ بِالصُّرَعَةِ، إِنَّمَا الشَّدِيدُ الَّذِي يَمْلِكُ نَفْسَهُ عِنْدَ الْغَضَبِ».

Muttafaqun alayhi (Mindkét sejk, al-Bukhári és Muszlim megegyezett a hitelességében)
Szahíh (hiteles)
Magyarázat

Itt a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elmagyarázza, hogy a valós erő nem a testi, fizikai erőt jelenti, vagy valaki fizikai erejének fölényében valaki mást legyőz, ellenben az igazi erő abban rejlik, midőn saját lelkével, saját magával harcol és erőt is tud venni magán midőn a harag elöntené. Ez egy olyan erő meglétére utal, ami képessé teszi a lelkét (a személyt) hogy a sátán fölé kerekedjen, legyőzve azt.

Szavak jelentései

...:

A hadísz tanulságai közül

A türelmes kitartás és a lélek megfékezésének a kiválósága a harag pillanatában; ez azon kegyes cselekedetek sorába tartozik, amire az Iszlám buzdít.

Harag pillanatában a lélek (saját magunk) ellen vívott harca sokkal súlyosabb, mint az ellenséggel vívott harc.

Az Iszlám megváltoztatta a pogánykori (dzsáhilijjah) erő fogalmát és átalakította azt kegyes, morális tettekké, magasztos tartalommal felruházva azt. A legerősebb ember az, aki uralja lelkét (saját magát) és szorosan fogja lelkének gyeplőjét.

Távolságot kell tartani a haragtól, mivel az számos rossz és káros dolog okozója az egyén és a társadalom számára.

Források

Al-Bukhári Szahíh-ja (Hiteles Hagyománygyűteménye) (8/ 28) (6114).

Muslim Szahíh-ja (Hiteles Hagyománygyűteménye) (4/ 2014) (2609).

(538).

Több (7)

منحة العلام في شرح بلوغ المرام.

لعبد الله الفوزان (10/ 198).

توضيح الأحكام من بلوغ المرام.

للبسام (7/ 394).

نزهة المتقين شرح رياض الصالحين.

بهجة الناظرين شرح رياض الصالحين.

للهلالي (1/ 698).