Encyclopedia of Prophetic Hadiths

"Nem szabad az imát elvégezni ha az étel készen ott vár; sem pedig mikor őt (az imádkozni szándékozó) a két piszkos dolog kényszeríti (mikor a szükségét kellene elvégezni)."

"Ha valaki megfeledkezik egy imáról, az végezze el azt akkor, amikor eszébe jut; nem kell miatta bűnt megváltó engesztelés (kaffāra); csupán ez: {És végezd el az imát az Én megemlékezésemre!} [Ṭāhā:14; Q 20:14]

"Mi van némely emberekkel, akik a tekintetüket az ég felé fordítják az imájuk idején?" Ezt erősen hangsúlyozta és még mondta: "Bizony tartózkodniuk kell ettől, egyébként a szemük világa elragadtatik."

Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) az imáját a takbír-ral (Allahu Akbar) nyitotta meg és az "Al-hamdu lilláhi Rabbi-l-ʿálamín (A teljes dicsőség csak Allahot illeti, a Világok Urát)" recitálásával (Q1). Ha meghajlást végzett a fejét sem nem emelte fel, sem nem hajtotta le túl mélyre - e kettő között tartotta. Miután felemelkedett a meghajlásból, addig nem borult le, amíg teljesen ki nem egyenesedett. Midőn felemelte a fejét az első leborulásból, addig nem borult le újból, amíg ültében teljes nyugalommal el nem helyezkedett. Minden két raká után elmondta a tahiyya-t (az üdvözlést). Bal lábfejét elfektette a talajon és a jobb lábfejét egyenesen tartotta. Megtiltotta a sátán ülését, és megtiltotta, hogy az ember úgy fektesse le karjait a földre, mint a vadállat. Az imát a taszlímm-al (asz-szalám...) fejezte be.

"Az, aki a legrosszabb lopást követi el, az nem más, mint az, aki ellopja az imáját." Mondták: Hogyan lophatja el valaki az imáját? Mondta: "Nem tökéletesen végzi a meghajlását és a leborulását."