Encyclopedia of Prophetic Hadiths

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) az önkéntesen végzett imák közül, semmire sem fordított nagyobb figyelmet, mint a fadzsr (hajnali) ima előtti két rak'a elvégzésére.

Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) az imáját a takbír-ral (Allahu Akbar) nyitotta meg és az "Al-hamdu lilláhi Rabbi-l-ʿálamín (A teljes dicsőség csak Allahot illeti, a Világok Urát)" recitálásával (Q1). Ha meghajlást végzett a fejét sem nem emelte fel, sem nem hajtotta le túl mélyre - e kettő között tartotta. Miután felemelkedett a meghajlásból, addig nem borult le, amíg teljesen ki nem egyenesedett. Midőn felemelte a fejét az első leborulásból, addig nem borult le újból, amíg ültében teljes nyugalommal el nem helyezkedett. Minden két raká után elmondta a tahiyya-t (az üdvözlést). Bal lábfejét elfektette a talajon és a jobb lábfejét egyenesen tartotta. Megtiltotta a sátán ülését, és megtiltotta, hogy az ember úgy fektesse le karjait a földre, mint a vadállat. Az imát a taszlímm-al (asz-szalám...) fejezte be.

"Ha elkezdődött az ima, akkor már nincs más ima - csupán a kötelezően előírt."

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) soha nem hagyta el a négy rak'at a déli ima előtt és a két rak'at a hajnali ima előtt.

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), minden kötelezően előírt ima végén a következőt szokta volt mondani: "Lā ilāha illā-Llāhu waḥdahu lā šarīka lahu, lahu-l-mulku wa lahu-l-ḥamdu wa Huwa ʿalā kulli šay’in qadīrun. Allāhumma lā māniʿa limā aʿṭayta wa lā muʿṭiya limā manaʿta wa lā yanfaʿu dhā-l-ǧaddi minka-l-ǧaddu." (Nincs más isten csak Allah, Ő egyedül, nincs Neki társa! Övé a hatalom, Övé a hála és Ő mindenre képes. Ó, Uram, Allah! Senki nem akadályozhatja meg azt, amit Te adsz és senki nem adhat, amit Te megakadályozol. És a hatalommal bírót nem segíti hatalma Veled szemben.)

"Aki fokhagymát vagy hagymát eszik - az maradjon távol tőlünk - vagy mondta: tartsa magát távol - a mi mecsetünktől és maradjon otthon ülve a házában." Egy edény, amelyben zöldségek és zöld növények voltak, a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elé hozatott, majd ő annak szagát megérezte. Megkérdezte és elmondták milyen zöldségek vannak abban. Majd mondta: vigyétek azokat az egyik társnak. Mikor az meglátta azokat ő sem akarta megenni. Erre a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: Egyél! Mivel én meghitt és bensőséges beszélgetést folytatok azzal, akivel te nem."

"Ha halljátok az imára hívó szavát, akkor mondjátok (ismételjétek) ugyanazt, amit ő mond; majd kérjetek áldást rám. Hiszen az, aki egyetlen fohászt mond értem, ezért Allah tízszeres áldásban részesíti. Majd kérjétek számomra al-wasīla-t, mivel az egy megkülönböztetett hely (rang, pozíció) a Paradicsomban; ez csupán Allah egyetlen hívő szolgájának jár. És remélem én lehetnék az a személy. Aki kéri a számomra al-wasīla-t, annak jár a közbenjárás(-om)."

"Vannak az ima után mondandó megemlékezések (muᶜaqqibātun), aki azokat elmondja - vagy megcselekszi - az nem fog a vesztesek közé tartozni. Minden kötelezően előírt ima után (az elköszönés után): harminchárom tasbīḥa, harminchárom taḥmīda és harmincnégy takbīra."