Skip to content

A fará'id-ot (a Korán által előírt örökrészek) adjátok oda azoknak, akiket megillet; ami megmarad az a legközelebbi férfi rokonnak jár

Ibn Abbász-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel), aki a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), aki azt mondta:

"A fará'id-ot (a Korán által előírt örökrészek) adjátok oda azoknak, akiket megillet; ami megmarad az a legközelebbi férfi rokonnak jár."

«أَلْحِقُوا الفَرَائِضَ بِأَهْلِهَا، فَمَا بَقِيَ فَلِأَوْلَى رَجُلٍ ذَكَرٍ».

Muttafaqun alayhi (Mindkét sejk, al-Bukhári és Muszlim megegyezett a hitelességében)
Szahíh (hiteles)
Magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megparancsolta azoknak, akik az örökséget felosztják, hogy azt igazságosan és a törvény által előírt módon tegyék az arra jogosultak között, ahogyan az a Magasztos Allah akarata szerint való. Az örökségben részesülők az Allah Könyvében meghatározott részt kapnak az örökségből; ez pedig: kétharmad és egy harmad, és egy hatod és fél, és negyed és nyolcad részek. Ami ezután marad, az az elhunythoz legközelebbi férfi rokonoknak jár, akiket al-'aszaba-nak nevezünk.

A hadísz tanulságai közül

A hagyomány útmutatót ad az örökség felosztására.

Az örökség felosztását minden esetben az ahlu-l-fará'id (a Koránban meghatározott örökösök) körével kell kezdeni.

Ami megmarad az örökség részeiből az az 'aszaba-t (legközelebbi férfi rokonokat) illeti.

A legközelebbi hozzátartozóval kell kezdeni és onnan haladva a távolabbi felé. Egy távoli ászib, mint például az apai nagybácsi nem örököl, ha van közelebbi ászib, mint például az apa.

Az ászibnak nem jár semmi ha az örökrészek elfogytak, azaz nem marad meg abból semmi az elosztását követően.

Források

Al-Bukhári Szahíh-ja (Hiteles Hagyománygyűteménye) (8/ 152) (6737).

Muslim Szahíh-ja (Hiteles Hagyománygyűteménye) (3/ 1233 - 1234) (1615).

Több (8)

فتح الباري.

لابن حجر (12/ 28).

الإلمام بشرح عمدة الأحكام.

لإسماعيل الأنصاري (2/ 53).

تيسير العلام شرح عمدة الأحكام.

لعبد الله البسام (ص554).

خلاصة الكلام شرح عمدة الأحكام.

لفيصل آل مبارك (ص276).