és azt mondtuk: Te vagy a mi urunk (sayyidunā)! Ő mondta: "Az Úr (as-Sayyidu) Allah!" Majd tovább mondtuk: Te vagy közöttük a legkiválóbb kiválósággal rendelkező és a leghatalmasabb hatalommal rendelkező. Erre azt mondta: "Mondjátok a ti megszokott szavatokat vagy szavatok egy részét; és ne engedjétek azt, hogy a sátán ügynökeivé tegyen benneteket!

Egy csoport eljött a Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget); miután megérkeztek, mondtak néhány szót - amelyekkel magasztalni szerették volna őt - ám ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ezeket rosszallta és kifogásolta. Azt mondták: "Te vagy a mi urunk." Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) így válaszolt: "Az Úr (as-Sayyidu) Allah!" Hiszen övé a legmagasztosabb és teljes uralom (as-su'dadu) a teremtményei fölött, akik mind az Ő alárendelt szolgái. Majd így szóltak: "Te vagy közöttünk a legkiválóbb kiválósággal rendelkező" - a legkiemelkedőbb; a rangot, helyzetet, megtiszteltetést, méltóságot és a megkülönböztetett morális tulajdonságot tekintve. És te vagy: "a leghatalmasabb hatalommal rendelkező" - a legbőkezűbb, a legtiszteltebb, a legmagasabb helyzetet elfoglaló és a legkiemelkedőbb presztízsű. Majd arra tanította a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) őket, hogy mondják csak a megszokott szavaikat és beszédüket, és ne finomkodjanak a kifejezésekkel; viszont (ügyeljenek arra, hogy) nehogy a sátán a túlzásba, és a túlzásba vitt dicséretbe (al-iṭrā'u) vigye őket, amely ahhoz vezet el, ami megtiltatott - a társításból és annak eszközeiből és módozataiból.