Skip to content

Ha valaki közületek egy összejövetelhez ér, akkor köszöntse a résztvevőket. Ha fel akar állni, eljövetel céljából, akkor is köszöntse őket. Hiszen az első (köszöntés) nem jobb és nincs annak több joga, mint az utolsónak

Abu Hurayra (Allah legyen elégedett vele) mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:

"Ha valaki közületek egy összejövetelhez ér, akkor köszöntse a résztvevőket. Ha fel akar állni, eljövetel céljából, akkor is köszöntse őket. Hiszen az első (köszöntés) nem jobb és nincs annak több joga, mint az utolsónak."

«إِذَا انْتَهَى أَحَدُكُمْ إِلَى الْمَجْلِسِ فَلْيُسَلِّمْ، فَإِذَا أَرَادَ أَنْ يَقُومَ فَلْيُسَلِّمْ، فَلَيْسَتِ الْأُولَى بِأَحَقَّ مِنَ الْآخِرَةِ».

Abú Dáwúd, at-Tirmidhi, an-Naszá'i, a Kubrá-ban, és Ahmed jegyezték le.
Haszan (jó)
Magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) arra ad útmutatást, hogy: ha valaki egy olyan helyre érkezik ahol emberek ülnek együtt, akkor ő köszöntse a többséget (az ülőket); ha pedig fel akar állni az onnan történő távozás szándékával, akkor is köszöntse a maradókat. Az első köszönés, a megérkezéskor, nem jogosabb, mint a második köszönés az elmenetelkor.

A hadísz tanulságai közül

Buzdítás és ösztönzés a békesség szavának (a köszönés) terjesztésére.

Buzdítás arra, hogy az érkező köszöntse a már összegyűlteket a találkozáskor és az elmenetele alkalmával.

Asz-Szindí mondta: az ő szava: (ha fel akar állni) vagyis az összejövetel elhagyása céljából; (az első köszönés nem jogosabb); azaz mindkettő, együtt a Szunna részei, valóságosan így kell cselekedni; nincs arra mód, hogy elhagyjuk a másodikat, megtartva csupán az elsőt.

Források

Abú Dáwúd Szunan-ja (7/ 500) (5208).

At-Tirmidhi Szunan-ja (4/ 432) (2706).

As-Szunanu-l-Kubrá Naszá'i-nak (9/ 144) (10129).

Ahmed Musznad-ja (12/ 47) (7142).

Több (8)

كنوز رياض الصالحين.

لمجموعة من الباحثين (11/ 360).

بهجة الناظرين شرح رياض الصالحين.

لسليم الهلالي (2/ 142).

تطريز رياض الصالحين.

لفيصل آل مبارك (ص523).

نزهة المتقين شرح رياض الصالحين.

لمجموعة من الباحثين (1/ 672).