Encyclopedia of Prophetic Hadiths

Hűségesküt tettünk Allah Küldöttének (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) arra, hogy: figyelmesen meghallgatjuk és az engedelmességre, a nehéz és a könnyebb helyzetekben egyaránt; az olyan dolgok esetén, amelyeket szeretünk és az olyan dolgok esetében is, amelyeket nem; utat engedünk mások érdekeinek is (vagy: elviseljük a velünk szemben megnyilvánuló előítéletet); és arra, hogy nem szállunk szembe az uralkodókkal az uralomban, az igaz és valós szavak mondására - bárhol legyünk is; és Allahot illetően, nem félünk a vádaskodó és kritizáló gyalázkodásától és szemrehányásától.

"A Vallás őszinteség (an-naszíhah)" Mondtuk: Kinek tartozunk őszinteséggel? Mondta: Allahnak, az Ő Könyvének, az Ő Küldöttének, a muszlimok imámjainak (vallási és politikai vezető is lehet egyben) és az embereknek."

"Én örökül hagyom nektek és arra intelek titeket, hogy féljetek Allahtól, és engedelmeskedjetek a vezetőknek, még akkor is, ha egy rabszolga lesz a vezetőtök. Mert bizony ha valaki közületek, élni fog az engem követő időszakban, sok vitát és nézeteltérést fog tapasztalni. Nektek az én Szunnámhoz és az Igaz Útra Vezérelt Utód-Kalifák Szunnájához kell ragaszkodnotok! Őrlőfogaitokkal ragadjátok meg azokat! És óvakodjatok az újított dolgoktól! Hiszen minden egyes újítás - az maga a tévelygés!"

"'Az ember minden izülete után adományoznia köteles, minden nap, amelyen felkel a nap. Ha igazságosan viselkedik, vagy igazságot tesz két ember között az jótékony adakozás. Ha segít egy embernek az állatát kezelni, vagy segít neki felszállni arra, vagy ha feladja neki a csomagját az állat hátára az jótékony adakozás. A jó szó jótékony adakozás. Minden egyes lépésben, amelyet az ima elvégzése felé tesz meg jótékony adakozás található. Ha valami ártalmas dolgot távolít el az útból az jótékony adakozás."

"A Vallás őszinteség (an-naszíhah)" Mondtuk: Kinek tartozunk őszinteséggel? Mondta: Allahnak, az Ő Könyvének, az Ő Küldöttének, a muszlimok imámjainak (vallási és politikai vezető is lehet egyben) és az embereknek."

"Ha Allah egy embert hatalommal és felelősséggel ruház fel, és ez az ember úgy hal meg, hogy ezzel visszaélt, akkor Allah tiltottá teszi számára a Paradicsomot."

Midőn a halál közeledett Abū Ṭālib-hoz, Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elment hozzá; ott találta nála Abū Ǧahl-ot és ᶜAbdullāh bin Abī Umayya al-Mughīra-t és mondta: "Ó, nagybátyám! Mondd: Nincs más jogosan imádható isten csak Allah! Ez egy olyan mondat, amely segítségével érvelhetek érted Allah-nál." Erre Abū Ǧahl és ᶜAbdullāh bin Abī Umayya azt mondták (Abū Ṭālibnak): Talán el akarod hagyni ᶜAbd al-Muṭṭalib hitét(milla)? Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) folyamatosan tovább mondogatta ezt neki; azok ketten pedig megismételték a maguk mondandóját. Végül Abū Ṭālib, az utolsó szavaiként ezt mondta: ᶜAbdu-l-Muṭṭalib hitén (marad)! Így megtagadta, hogy elmondja: Nincs más jogosan imádható isten csak Allah! (A narrátor) mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta: "Allah-ra (mondom)! Addig fogok bocsánatot kérni számodra, amíg meg nem tiltatik az nekem." Erre Allah lebocsátotta: {A Prófétának és azoknak, akik hisznek, nekik nem szabad bocsánatot kérniük a társítók számára.} [A Megbánás:113; Q 9:113]. Allah pedig kinyilatkoztatta AbūṬālib-bal kapcsolatban, szólva Allah Küldöttéhez (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget): {Te nem vezérelheted azt, akit szeretnél! Ám Allah az, Aki azt vezérel, akit Ő akar.} [A Történet:56; Q 28:56]

"Az emberektől való félelem ne akadályozzon meg egy férfit sem közületek abban, hogy elmondja az igazságot, ha azt látja és tapasztalja vagy tudomása van róla!"