Bizony a világ elátkozott, és mindaz, ami abban van elátkozott; kivéve az Allahról történő megemlékezést, és ami ehhez hasonló, a tudós ember és a tanuló
Abu Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele): hallottam Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amint azt mondja:
"Bizony a világ elátkozott, és mindaz, ami abban van elátkozott; kivéve az Allahról történő megemlékezést, és ami ehhez hasonló, a tudós ember és a tanuló."
«أَلاَ إِنَّ الدُّنْيَا مَلْعُونَةٌ، مَلْعُونٌ مَا فِيهَا، إِلاَّ ذِكْرُ اللهِ وَمَا وَالاَهُ وَعَالِمٌ أَوْ مُتَعَلِّمٌ».
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatta: a világ és minden, ami abban van Allah által gyűlölt, kárhoztatott, elhagyatott és átkozott. Ez azért van így mert a világ, és ami abban van, az mind elfordítja a figyelmet a Magasztos Allahról és eltávolít Tőle; kivéve az Allahról történő megemlékezést és az ahhoz hasonló dolgokat, amelyeket Allah szeret, ugyanúgy kivételt élvez a vallási tudós, aki azt megtanítja az embereknek és az azt megtanulni vágyó.
Abszolút és általános értelemben nem szabad a világot átkozni, hiszen számos hagyomány megtiltja ezt; ám lehet átkozni abból azt, ami eltávolít és elfordít a Magasztos Allahtól és hanyaggá tesz az Iránta való engedelmesség vonatkozásában.
Minden, ami a világban van játék és szórakozás - kivéve az Allahról történő megemlékezést és azt, ami ehhez vezethet és ehhez segít hozzá.
Rávilágítás, a tudás kiválóságára, a tudás népe és a tudást keresők kiemelkedő erényeire.
Ibn Taymiyya mondta: bizony csak az az elítélendő abból, ami tilos minden ok nélkül, vagy, ami megengedett a gyarapodás és a büszkélkedés céljából és amit megszereznek a magamutogatás és a vitázás céljából - ez az, ami gyűlölt az értelem és a józan ész birtokosainál.
At-Tirmidhi Szunan-ja (4/ 151) (2322).
Ibn Mádzsa Szunan-ja (5/ 231) (4112).
Több (8)
بهجة الناظرين شرح رياض الصالحين.
لسليم الهلالي (1/ 542).
نزهة المتقين شرح رياض الصالحين.
لمجموعة من الباحثين (1/ 424).
كنوز رياض الصالحين.
لمجموعة من الباحثين (7/ 325).
شرح رياض الصالحين.
لابن عثيمين (3/ 374).