Bizony nagy dzsihádnak számít az Igazság szava egy gonosz, zsarnok és igazságtalan uralkodó előtt
Abu Sza'íd al-Khudri-tól (Allah legyen elégedett vele), aki továbbította a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), aki azt mondta:
"Bizony nagy dzsihádnak számít az Igazság szava egy gonosz, zsarnok és igazságtalan uralkodó előtt."
«إِنَّ مِنْ أَعْظَمِ الجِهَادِ كَلِمَةَ عَدْلٍ عِنْدَ سُلْطَانٍ جَائِرٍ».
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megmutatja, hogy az egyik legnagyobb és leghasznosabb dzsihád fajtái közé a Magasztos Allah Útján az igazságosság és az igazság szavának kimondása egy zsarnok, igazságtalan uralkodó vagy vezető előtt; mivel ezzel a jóra való parancsolást és a rossztól való intést hajtotta végre; történjen az szóban, írásban, tettekben vagy bármi másban, ami által a javító szándék megjelenhet és a károkozás megakadályozható.
A jó megparancsolása és a rossz megtiltása a dzsihád része.
A vezetőnek adott jó tanács a dzsihád része; ám ennek tudás, bölcsesség és megalapozottság révén kell történnie.
Al-Khattábi azt mondta: ez lett az egyik legkiválóbb erőfeszítés Allah Útján (dzsihád); hiszen az, aki az ellenséggel harcol bizonytalanságban van - a reménykedés és a félelem között és nem tudja vajon győzni fog-e vagy legyőzetik. A szultán (az uralkodó) alattvalója pedig az ő hatalma alatt van, és ha az ilyen személy kimondja az Igazság szavát és megparancsolja a jót azzal akár a megsemmisülésnek teheti ki magát és saját magát a pusztulásba viheti. Ez vált tehát az egyik legkiválóbb dzsihád (Allah Útján) mivel legyőzte a félelmét. Azt is mondják: ez azért az egyik legkiválóbb dzsihád, mivel ha az uralkodó elfogadná azt a szót (tanácsot), talán annak a haszna igen sok emberre terjedhetne ki és (az igazságosság szavának) haszna megvalósulhatna.
At-Tirmidhi Szunan-ja (4/ 45) (2174).
Abú Dáwúd Szunan-ja (6/ 400) (4344).
Ibn Mádzsa Szunan-ja (5/ 144) (4011).
Ahmed Musznad-ja (17/ 227) (11143).
Több (6)
بهجة الناظرين شرح رياض الصالحين.
لسليم الهلالي (1/ 283).
شرح رياض الصالحين.
لابن عثيمين (2/ 453).
نزهة المتقين شرح رياض الصالحين.
لمجموعة من الباحثين (1/ 216).