Skip to content

Akit megfosztanak a Rifq-től (a türelmes kegyességtől, kedvességtől, a jóságos gyengédségtől, baráti érzésektől) - az minden jótól megfosztatott

Dzsarír-tól (Allah legyen elégedett vele), aki továbbította a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), aki azt mondta:

"Akit megfosztanak a Rifq-től (a türelmes kegyességtől, kedvességtől, a jóságos gyengédségtől, baráti érzésektől) - az minden jótól megfosztatott."

«مَنْ يُحْرَمِ الرِّفْقَ يُحْرَمِ الْخَيْرَ».

Muszlim jegyezte le.
Szahíh (hiteles)
Magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatja: akit megfosztanak a rifq-től, az nem járhat sikerrel a vallása és világi élete dolgaiban és abban sem, ami saját ügyei intézését illeti, sem pedig abban, amivel másokkal kapcsolatban ténykedik - az ilyen személy minden jótól megfosztatott.

A hadísz tanulságai közül

A kedves, jóravaló baráti érzések kiválósága és erénye és buzdítás az ilyen erkölcsi tulajdonságra; illetve az erőszak elítélése.

A kedvesség, a baráti érzés mindkét világ (a földi lét és a Túlvilág) szervezett jólétének a biztosítéka és azok áldásos ügyeinek kiterjesztése; az erőszak pedig ennek az ellentéte.

A rifq az erkölcsös jó modorból és a biztonságból ered; az erőszak a haragból és a durvaságból; ezért a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) dicsérte a rifq-et és nagyon nagyra értékelte.

Szufyán at-Thawri (Allah könyörüljön rajta) mondta a társainak: Tudjátok-e mi az ar-rifq? Az azt jelenti, hogy a dolgokat a saját megfelelő helyükre kell tenni; a keménységét a megfelelő helyre, az engedékeny lágyságot a maga helyére, a kardot a megfelelő helyre és az ostort (korbácsot) is a megfelelő helyre.

Források

Muslim Szahíh-ja (Hiteles Hagyománygyűteménye) (4/ 2003) (2592).

Több (12)

نزهة المتقين شرح رياض الصالحين.

لمجموعة من الباحثين (1/ 532).

تطريز رياض الصالحين.

لفيصل آل مبارك (ص416).

شرح رياض الصالحين.

لابن عثيمين (3/ 592).

كنوز رياض الصالحين.

لمجموعة من الباحثين (9/ 152).

بهجة الناظرين شرح رياض الصالحين.

لسليم الهلالي (1/ 687).

فيض القدير شرح الجامع الصغير.

للمناوي (6/ 241).