Encyclopedia of Prophetic Hadiths

Midőn Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) nagyon megbetegedett, elkezdte arcát egy ruhadarabbal betakarni, ha a levegője fogytán volt alatta, levette azt az arcáról és ebben a helyzetben mondta:" Allah átka a zsidókon és a keresztényeken; bizony ők a Prófétáik sírjait imahellyé tették maguknak" Ezzel is óva intette (a muszlimokat) nehogy azt tegyék, amit azok tettek.

Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mögött ültem a nyeregben, a szamár hátán, amelyet ʿUfayr-nak hívtak. A Próféta mondta: "Ó, Muʿád! Tudod-e mi Allah joga a szolgáival szemben? És mik a szolgák jogai Allah-hal szemben?" Mondtam: Allah és Küldötte jobban tudják! Mondta: "Allah joga a szolgákkal szemben az, hogy csak és kizárólag Őt imádják és ne társítsanak senkit és semmit Mellé. A szolgák jogai Allah-hal szemben pedig, hogy ne büntessen meg senkit, aki nem követi el a társítás bűnét." Én pedig mondtam: Ó, Allah Küldötte! Vajon ne tudassam az emberekkel ezt az örömhírt? Azt mondta: "Ne tudasd velük ezt az örömhírt, hiszen akkor talán csupán erre hagyatkoznának."

"Aki azt vallotta, hogy nincs más jogosan imádható isten Allahon kívül és megtagadta mindazt, amit az emberek Allahon kívül imádnak, annak tulajdona és vére sérthetetlenné vált, és a számonkérése egyedül Allahra tartozik".

Azt mondták: "Ó, Allah Küldötte! Ki lesz a legboldogabb az emberek közül, aki megkapja közbenjárásodat a Feltámadás (Ítélet) Napján?" Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) azt mondta: "Azt hittem, hogy előtted senki sem fog kérdezni erről a hagyományról, ó, Abū Hurayra, tekintettel arra, hogy milyen lelkesedést láttam tőled a hagyományokkal kapcsolatban. A legboldogabb ember azok közül, akik a Feltámadás (Ítélet) Napján megkapják közbenjárásomat az, aki őszintén, szívéből vagy lelkéből azt mondja, hogy: „Nincs más jogosan imádni való isten Allahon kívül”.

Azt mondta nekem ʿAlī bin Abī Ṭālib: „Ugyanarra a küldetésre küldelek téged, mint Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) engem: Ne menj el egyetlen bálvány (kép, illusztráció, szobor stb.) mellett se úgy, hogy azt el ne törölnéd, vagy egy magas(ított) sír mellett anélkül, hogy ne egyenlítenéd ki a föld színével!"

"Ne tegyetek esküt az al-tawághi-ra, sem pedig apáitokra!"

Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) körül ültünk. Velünk volt Abu Bakr és 'Umar (Allah legyen elégedett Kettejükkel!) és még néhányan. Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) felállt közülünk és elment. Sokáig távol maradt. Féltünk, hogy elszakad tőlünk, megrettentünk és mindannyian felkeltünk. Én voltam az első, aki féltette. Kimentem, hogy megkeressem Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!). Végül elértem egy kertet, ami egy Baní-n-Naddzsár-beli Anszároké volt. Ott jöttem és mentem, ajtót keresve rajta, ám nem találtam. Ekkor egy kicsiny csatornát vettem észre, amely a fal belsejébe folyt be egy külső kútból. Ekkor összehúztam magam és bebújtam, íme ott volt Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!). Ő mondta: "Abu Hurayra" , azt mondtam: Igen, ó, Allah Küldötte! Megkérdezte: "Mi van veled?" Én pedig mondtam: Ott voltál közöttünk, majd felkeltél és elmentél és hosszan távol maradtál tőlünk. Mi féltünk, hogy nem tudsz visszatérni és nagyon megrettentünk. Én voltam az első, aki megijedt. Eljöttem ehhez a kerthez és összehúztam magam, ahogyan a róka húzza össze magát. Mások is jönnek és keresnek Téged. Ő mondta: "Ó, Abu Hurayra!" Majd ideadta a két saruját és mondta: "Menj e két sarummal! És ha valakit is találsz e kert mögött, aki teljes bizonyossággal tanúsítja, hogy 'Nincs más jogosan imádható isten csak Allah!' azzal tudasd a Paradicsom örömhírét." Az első, akivel találkoztam az 'Umar volt, aki mondta: honnan ez a két saru? Ó, Abu Hurayra! Én mondtam neki: Ez a két saru Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) lábbelije, aki elküldött engem ezekkel, hogy akivel találkozom és tanúságot tesz arról, hogy nincs más jogosan imádható isten csak Allah, és ebben a szíve teljes bizonyossággal megnyugszik és elfogadja - azzal tudassam a Paradicsom örömhírét. Ekkor 'Umar a mellkasomra csapott, amitől a hátsómra estem. Majd mondta: Térj vissza, ó, Abu Hurayra! Én sírva visszamentem Allah Küldöttéhez (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget). 'Umar közelről követett engem és mögöttem volt. Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta: "Mi van veled, ó, Abu Hurayra?" Mondtam: Találkoztam 'Umar-ral és elmondtam neki azt, amivel te engem megbízva elküldtél. Ő a mellkasomra csapott erős ütéssel én pedig a hátsómra estem. Ő mondta menjek vissza hozzád. Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta: "Ó, 'Umar! Mi vitt téged arra, amit csináltál?" Ő mondta: Ó, Allah Küldötte! Kedvesebb vagy a számomra, mint az apám és az anyám! Vajon elküldted Abu Hurayra-t a két saruddal, hogy ha olyannal találkozik, aki tanúságot tesz arról, hogy nincs más jogosan imádható isten csak Allah, és ebben szíve teljes bizonyosság van, azzal közölje a Paradicsom örömhírét?! Mondta: "Igen!" ('Umar) Mondta: Nem kéne ezt tenni. Attól félek, hogy az emberek nagyon fognak ebben bízni és erre hagyatkozva elhagyák a cselekedeteket. Inkább engedd, hogy ők (további jó dolgokat) cselekedjenek! Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: Igen, engedjük őket!"

Neki lehetősége volt elkísérni Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) néhány utazásán, azt mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) elküldte az egyik követét - miközben az emberek (az otthonukban) aludtak - aki azt mondta: "A teve nyakán nem szabad zsinórból vagy bármi más anyagból (húr) készült nyakláncot hagyni, azokat le kell vágni.”