Encyclopedia of Prophetic Hadiths

"Aki közületek valami rosszat lát, az változtassa meg a kezével. Ha erre nem képes, akkor a nyelvével (azaz szavakkal). Ha erre sem képes, akkor ítélje el a szívében. Ám, ez a leggyengébb foka a hitnek."

"Mindannyian pásztorok (felügyelők) vagytok, és felelősek vagytok a rátok bízottakért. Az amīr, aki az emberek vezetője, felügyelő és felelős értük. A férfi (a férj) a családja, háznépe felügyelője és felelős értük. Az asszony felügyelő a férje háza felett, gyermekei felett és ő felelős értük. A szolga felügyelő gazdája vagyona felett és felelős érte. Mindenki közületek felügyelő és felel a reá bízott csoportért."

A régen élt népek között, akik előttetek éltek, volt egy király, akinek a szolgálatában volt egy varázsló. A király küldött hozzá egy fiatal embert, hogy azt a varázslatra megtaníthassa. A fiatal ember a varázslóhoz menet találkozott egy szerzetessel, aki útközben lakott, vele gyakran leült és hallgatta a beszédét. Annyira kedvelte a szerzetes beszédét, hogy akárhányszor a varázslóhoz ment, mindig megállt a szerzetesnél. Ezért a varázsló rendszeresen megverte, amiről a fiatal ember panaszkodva említést tett a szerzetesnek. Az pedig mondta neki: Ha félsz a varázslótól, mondd neki azt, hogy a családom tartott vissza. Ha pedig a családod kérdezget téged, mondd nekik, hogy a varázsló tartott vissza téged. Ez a stratégia eltartott így egy darabig. Egy napon, a fiatal ember látta, hogy egy hatalmas állat zárja el az utat az emberek előtt. A fiatal ember azt mondta magában: Most, a mai napon, meggyőződhetek arról, hogy ki a jobb: a varázsló vagy a szerzetes. Így tehát felkapott egy követ és azt mondta: Ó, Allah! Ha a szerzetes útja kedvesebb a Számodra a varázsló gyakorlatánál, abban az esetben rendeld úgy, hogy ez az állat pusztuljon el, azért, hogy az emberek szabadon járhassanak. Ezután a kővel megdobta az állatot, amely el is pusztult. Így az emberek szabadon járhattak és kelhettek. A fiatal ember ezt elmesélte a szerzetesnek, aki azt mondta: Ó, fiam! A mai naptól jobb vagy nálam. Azt hiszem elértél egy olyan fokra, amikor nehézségben részesülhetsz és próbának vettetsz alá. Ha ez be fog következni, ne tudasd senkivel a mi kapcsolatunkat! A fiatal ember gyógyítani kezdte a születésénél fogva vakot, a leprást és más beteg embereket. Ezen hírek eljutottak egy, a királyi udvarhoz tartozó emberhez, aki időközben megvakult. Rengeteg ajándékkal elment a fiatal emberhez és így szólt: Mindezek a dolgok a tieid lesznek ha meggyógyítasz. A fiatal ember pedig mondta: Én nem gyógyítok senkit. Egyedül a Magasztos Allah az, Aki a gyógyulást adhatja. Ha kinyilvánítod hitedet a Magasztos Allahban, akkor én imádkozni és fohászkodni fogok érted és Ő gyógyulást fog adni neked. Ő tanúságot tett az Allahban való hitéről, ezért a Magasztos Allah visszaadta látását. Ezután elment a királyi udvarba és szokása szerint a helyére ült. A király megkérdezte tőle: Ki adta vissza a látásodat? Az udvari ember pedig azt felelte: Az én Uram. A király tovább kérdezősködött: Lehet-e neked rajtam kívül is Urad? Az ember pedig azt mondta: Az én Uram és a te Urad is Allah. Ekkor a király elrendelte, hogy tartóztassák le az udvari embert és kínozzák meg míg el nem árulja a fiatal ember nevét. Ezután a fiatal embert az uralkodó elé vitték, aki mondta neki: Fiam! Olyan jártassá váltál a varázslatban, hogy képes vagy meggyógyítani a vakot, a leprást és más betegeket is? A fiú mondta: Én nem gyógyítok senkit. Allah gyógyíthat csupán. Őt is fogságba vetették és addig kínozták míg el nem árulta a szerzetes nevét és rejtekhelyét. Azt is hívatták a királyi udvarba és felszólították: Tagadd meg a hitedet! Ám ő ezt nem tette meg. Ekkor a király hozatott egy fűrészt, amit a szerzetes feje közepére helyeztek és ketté vágták vele a fejét. Majd előhozták az udvari embert és azt is felszólították, arra, hogy tagadja meg a hitét. Ezt ő visszautasította, így őt is szétvágták. Majd előhozták a fiatal embert. Azt mondták neki: Tagadd meg a hitedet! Ám ő ezt nem tette meg. Ekkor a király a fiatal embert az embereire bízta és meghagyta nekik, hogy: Vigyétek el erre és erre a hegyre! Menjetek fel a csúcsára, és ha még mindig visszautasítja a kérést, vessétek le a mélybe. Felvitték a hegy csúcsára. Ahol is a fiatal ember fohászkodni kezdett: Ó, Uram, Allah! Uram! Ments meg engem ezektől, úgy, ahogyan Te jónak látod. Ezt követően földrengés rázta meg a hegyet és a király emberei lezuhantak. A fiatal ember visszament a királyhoz, aki mondta: Mi történt a kísérőiddel? Ő pedig ezt válaszolta: Allah megmentett engem azoktól. Ezután a király egy másik csoport emberre bízta, hogy egy kis csónakon vigyék ki a tengerre. Ha továbbra sem tagadja meg a hitét, vessék a hullámok közé. Így tehát kivitték a nyílt tengerre, ahol a fiatal ember fohászkodott: Ó, Allah! Uram! Ments meg engem ezektől, úgy, ahogyan Te jónak látod azt. A csónak elsüllyedt, a király emberei mind megfulladtak, ezután a fiatal ember visszament a királyhoz, aki megkérdezte: Mit csináltak kísérőid? Ő pedig felelte: Allah megmentett engem azoktól. Majd még hozzátette: Nem leszel képes megölni engem, hacsak nem teszed azt, amit én mondok neked. A király megkérdezte mi lenne az. A fiatal ember pedig ezeket mondta neki: Hívd össze az embereket egy nagy téren, majd akassz fel engem egy pálmatörzsre! Majd vegyél ki egy nyilat a tegezemből, helyezd az íj közepére és mondd: Allah nevében, aki e fiatal ember Ura! Majd lődd ki rám a nyilat! Ha így cselekszel, képes leszel elpusztítani engem. A király az elmondottak alapján cselekedett. Az embereket összehívták egy nagy téren, a fiatal embert felakasztották a pálma törzsére, majd a király kivett egy nyilat a tegezből, az íj közepére helyezve azt mondta: Allah Nevében, aki e fiatal ember Ura. Majd lőtt. A nyíl a fiatal ember halántékát érte, aki felemelte a kezét a halántékára, majd meghalt. Ekkor az összegyűlt emberek azt mondták: Hiszünk a fiatal ember Urában! Hiszünk a fiatal ember Urában! Hiszünk a fiatal ember Urában. Majd hírül adták a királynak. Nézd! Amitől féltél, bekövetkezett. Az emberek hisznek a fiatal ember Urában. Ezután a király parancsot adott, hogy ássanak árkokat az út mindkét oldalán. Miután elkészültek, tüzet gyújtottak azokban. Majd kihirdették, hogy mindenki, aki nem hajlandó megtagadni új hitét, a lobogó tűzzel égő árkokba vettetik. Így cselekedtek. Majd egy asszonyra került a sor, aki egy fiatal fiúgyermekkel érkezett. Az asszony viszolygott a tűzbe vetni magát. Ám a gyermek így biztatta: Anyám! Ne habozz, légy állhatatos! Te az Egyenes Úton jársz, az Igazságot követed.

Hűségesküt tettünk Allah Küldöttének (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) arra, hogy: figyelmesen meghallgatjuk és az engedelmességre, a nehéz és a könnyebb helyzetekben egyaránt; az olyan dolgok esetén, amelyeket szeretünk és az olyan dolgok esetében is, amelyeket nem; utat engedünk mások érdekeinek is (vagy: elviseljük a velünk szemben megnyilvánuló előítéletet); és arra, hogy nem szállunk szembe az uralkodókkal az uralomban, az igaz és valós szavak mondására - bárhol legyünk is; és Allahot illetően, nem félünk a vádaskodó és kritizáló gyalázkodásától és szemrehányásától.

"A Vallás őszinteség (an-naszíhah)" Mondtuk: Kinek tartozunk őszinteséggel? Mondta: Allahnak, az Ő Könyvének, az Ő Küldöttének, a muszlimok imámjainak (vallási és politikai vezető is lehet egyben) és az embereknek."

"'Az ember minden izülete után adományoznia köteles, minden nap, amelyen felkel a nap. Ha igazságosan viselkedik, vagy igazságot tesz két ember között az jótékony adakozás. Ha segít egy embernek az állatát kezelni, vagy segít neki felszállni arra, vagy ha feladja neki a csomagját az állat hátára az jótékony adakozás. A jó szó jótékony adakozás. Minden egyes lépésben, amelyet az ima elvégzése felé tesz meg jótékony adakozás található. Ha valami ártalmas dolgot távolít el az útból az jótékony adakozás."

"A Vallás őszinteség (an-naszíhah)" Mondtuk: Kinek tartozunk őszinteséggel? Mondta: Allahnak, az Ő Könyvének, az Ő Küldöttének, a muszlimok imámjainak (vallási és politikai vezető is lehet egyben) és az embereknek."

"Ha Allah egy embert hatalommal és felelősséggel ruház fel, és ez az ember úgy hal meg, hogy ezzel visszaélt, akkor Allah tiltottá teszi számára a Paradicsomot."