Encyclopedia of Prophetic Hadiths

Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), halálakor nem hagyott hátra sem egy dirham-ot, sem pedig egy dínár-t, sem rabszolgát, sem szolgálólányt, semmi mást; kivéve a fehér öszvérét, a fegyvereit és a földjét, amelyeket adományra jelölt ki.

Láttam Ammár bin Yászir-t, amint belép a mecsetbe és imádkozik. Egy könnyű, rövid imát végzett. Midőn kiment, odaléptem hozzá és mondtam: Ó, Abu-l-Yaqdzán! Röviden imádkoztál. Ő azt válszolta: Vajon láttál-e valamit is, amit én elhanyagoltam annak sarkalatos és alapvető szabályi közül? Mondtam: Nem. Mondta: Nekiláttam mielött az ördög elkezd az imában feledékenységbe vinni. Hallottam Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amint azt mondja: "Bizony a hívő szolga imádkozza az imát és neki csupán a tizede, kilencede, nyolcada, hetede, hatoda, ötöde, negyede, harmada vagy a fele íratik fel."

"Milyen csodálatos is a hívő helyzete; minden helyzete jó! Ez senki másnak nem jár, csak a hívőnek. Ha jólét köszönt rá, hálás lesz, ez meg jó neki. Ha nehéz idők járnak rá, állhatatos türelemmel viseli, és ez jó neki."

Mondtam: Ó, Allah Küldötte! Mi a menekülés (útja)? Azt mondta: "Uralkodj a nyelveden; tartózkodj otthonodban, és sírj a hibáid (bűnöd) miatt!"

"Ha egy ember bűnt követ el, ám ezt követően megtisztul, majd imádkozik, majd Allah bocsánatát kéri - abban az esetben Allah meg fog bocsátani neki." Majd ezt a verset recitálta: {És, akik ha valamilyen bűnös dolgot visznek véghez, vagy önmaguk ellen vétkeznek, megemlékeznek Allah-ról és az Ő bocsánatát kérik a bűneik miatt.} [Āl ʿImrān:135; Q 3:135]

Kértem valamit Allah Küldöttétől (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) és Ő adott nekem. Majd újból kértem és Ő adott nekem. Majd mondta: "Ó, Hakím! Bizony ez a vagyon zöld és édes. Aki megszerzi azt a lélek nagylelkűségével, az általa áldásban részesül. Ám az, aki túlfűtöttségből szerzi azt meg, az nem részesül áldásban. Olyan ez, mint az, aki eszik, ám nem lakik jól. A felső kéz jobb, mint az alsó kéz." Hakím azt mondta: Ó, Allah Küldötte! Arra, Aki Téged az Igazsággal küldött el! Én, soha többé, Teutánad, senkitől, semmit nem fogok kérni míg ezen a világon leszek. Abu Bakr (Allah legyen elégedett vele!) többször hívatta Hakím-ot, hogy a részesedését megadja neki. Ám ő megtagadta annak elfogadását. Majd Umar (Allah legyen elégedett Vele!) hívatta őt, hogy a részét megadja neki, ám visszautasította annak elfogadását. Erre Umar azt mondta: Ó, muszlimok népe! Én tanúnak hívlak benneteket Hakímmal szemben, hogy én felajánlottam neki a részesedését, abból a zsákmányból, amit a Magasztos Allah juttatott nekünk. Ám ő visszautasítja annak elfogadását. Hakím, amíg él, nem kér és nem fogad el senkitől, semmit, a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) után. Tette ezt így, amíg meg nem halt - Allah könyörüljön rajta.

"Midőn a Mi'rádzs Éjszakáján felemeltettem (az Egekbe), láttam egy csoport embert, akik réz körmeikkel mellkasaikat és arcaikat karmolták." Megkérdeztem: Ó, Gábriel! Kik ezek az emberek? Gábriel azt válaszolta: Ők azok, akik más emberek húsát ették és más emberek becsületét sértegették."

"A halál előhozatik egy fekete-fehér kos alakjában, egy szólító szólítani fog: Ó, Paradicsom népe! Ők ekkor nyakaikat nyújtogatva figyelnek. Majd folytatja: Ismeritek ezt? Ők felelik: Igen. Ez a halál. (Akkorra) már mindegyikük látott (ilyet). Majd szól: Ó, Tűz népe! Azok nyakaikat nyújtogatva figyelnek. És mondja: Ti ismeritek ezt? És mondják: Igen! Ez a halál. Mindenki közülük látott már (ilyet). Majd az (a kos) feláldoztatik, és (a szólító) mondja: Ó, Paradicsom népe! Öröklét és nincs (több) halál. És Ó, Tűz népe! Öröklét és nincs több halál. Majd ezt recitálta: {Intsd őket a gyötrelem Napjára! Hiszen már eldöntetett a dolog. Ők nem törődnek (semmivel) [Maryam:39] És amazok, a földi lét emberei nemtörődömök {ők nem hisznek} [Maryam:39]"