Encyclopedia of Prophetic Hadiths

Umm Salama megemlített Allah Küldöttének (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) egy templomot, amelyet al-Ḥabaša (a mai Etiópia) földjén látott, amelyet Māriya-nak neveztek; elmondta továbbá azt milyen képeket látott abban. Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta: "Azok az emberek, midőn meghal közülük egy kegyes istenfélő szolga, vagy egy kegyes férfi, a sírjára imahelyet építenek és elkészítik azokban az említett képeket. Ők a legrosszabb teremtmények Allah-nál."

Miután a Prófétára (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) kinyilatkoztatott a {Midőn eljő Allah segítsége és a hódítás (Mekkáé)} [A Győzelem:1; Q 110:1], minden imánál elmondta: "Szubhánaka Rabbana wa bi-hamdik-Allahumma-ghfir lí - Magasztaltassál Urunk! És az Irántad való hála által. Ó, Allah! Bocsáss meg nekem!"

Hiányoltam Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) egy éjjelen az ágyból, kerestem őt és a kezem a talpára tévedt, amelyek egyenes helyzetben voltak, miközben ő a mecsetben volt és ezt mondta: "Ó, Allah! Én a Te elégedettségedben keresek menedéket a haragvásod elől, és a megbocsátásodban a büntetésed elől. Hozzád menekülök Előled. Nem tudom megszámlálni a Neked szóló dicséretet, Te olyan vagy, ahogy Te dicsérted Magad."

"Imádkozz állva, és ha nem tudsz, ülve imádkozz, ha pedig nem tudsz, oldalt fekve végezd el az imát".

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) az önkéntesen végzett imák közül, semmire sem fordított nagyobb figyelmet, mint a fadzsr (hajnali) ima előtti két rak'a elvégzésére.

Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) az imáját a takbír-ral (Allahu Akbar) nyitotta meg és az "Al-hamdu lilláhi Rabbi-l-ʿálamín (A teljes dicsőség csak Allahot illeti, a Világok Urát)" recitálásával (Q1). Ha meghajlást végzett a fejét sem nem emelte fel, sem nem hajtotta le túl mélyre - e kettő között tartotta. Miután felemelkedett a meghajlásból, addig nem borult le, amíg teljesen ki nem egyenesedett. Midőn felemelte a fejét az első leborulásból, addig nem borult le újból, amíg ültében teljes nyugalommal el nem helyezkedett. Minden két raká után elmondta a tahiyya-t (az üdvözlést). Bal lábfejét elfektette a talajon és a jobb lábfejét egyenesen tartotta. Megtiltotta a sátán ülését, és megtiltotta, hogy az ember úgy fektesse le karjait a földre, mint a vadállat. Az imát a taszlímm-al (asz-szalám...) fejezte be.

"Ha elkezdődött az ima, akkor már nincs más ima - csupán a kötelezően előírt."

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) soha nem hagyta el a négy rak'at a déli ima előtt és a két rak'at a hajnali ima előtt.