Encyclopedia of Prophetic Hadiths

Umm Salama megemlített Allah Küldöttének (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) egy templomot, amelyet al-Ḥabaša (a mai Etiópia) földjén látott, amelyet Māriya-nak neveztek; elmondta továbbá azt milyen képeket látott abban. Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta: "Azok az emberek, midőn meghal közülük egy kegyes istenfélő szolga, vagy egy kegyes férfi, a sírjára imahelyet építenek és elkészítik azokban az említett képeket. Ők a legrosszabb teremtmények Allah-nál."

Miután a Prófétára (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) kinyilatkoztatott a {Midőn eljő Allah segítsége és a hódítás (Mekkáé)} [A Győzelem:1; Q 110:1], minden imánál elmondta: "Szubhánaka Rabbana wa bi-hamdik-Allahumma-ghfir lí - Magasztaltassál Urunk! És az Irántad való hála által. Ó, Allah! Bocsáss meg nekem!"

Hiányoltam Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) egy éjjelen az ágyból, kerestem őt és a kezem a talpára tévedt, amelyek egyenes helyzetben voltak, miközben ő a mecsetben volt és ezt mondta: "Ó, Allah! Én a Te elégedettségedben keresek menedéket a haragvásod elől, és a megbocsátásodban a büntetésed elől. Hozzád menekülök Előled. Nem tudom megszámlálni a Neked szóló dicséretet, Te olyan vagy, ahogy Te dicsérted Magad."

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) az önkéntesen végzett imák közül, semmire sem fordított nagyobb figyelmet, mint a fadzsr (hajnali) ima előtti két rak'a elvégzésére.

Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) az imáját a takbír-ral (Allahu Akbar) nyitotta meg és az "Al-hamdu lilláhi Rabbi-l-ʿálamín (A teljes dicsőség csak Allahot illeti, a Világok Urát)" recitálásával (Q1). Ha meghajlást végzett a fejét sem nem emelte fel, sem nem hajtotta le túl mélyre - e kettő között tartotta. Miután felemelkedett a meghajlásból, addig nem borult le, amíg teljesen ki nem egyenesedett. Midőn felemelte a fejét az első leborulásból, addig nem borult le újból, amíg ültében teljes nyugalommal el nem helyezkedett. Minden két raká után elmondta a tahiyya-t (az üdvözlést). Bal lábfejét elfektette a talajon és a jobb lábfejét egyenesen tartotta. Megtiltotta a sátán ülését, és megtiltotta, hogy az ember úgy fektesse le karjait a földre, mint a vadállat. Az imát a taszlímm-al (asz-szalám...) fejezte be.

"Ha elkezdődött az ima, akkor már nincs más ima - csupán a kötelezően előírt."

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), minden kötelezően előírt ima végén a következőt szokta volt mondani: "Lā ilāha illā-Llāhu waḥdahu lā šarīka lahu, lahu-l-mulku wa lahu-l-ḥamdu wa Huwa ʿalā kulli šay’in qadīrun. Allāhumma lā māniʿa limā aʿṭayta wa lā muʿṭiya limā manaʿta wa lā yanfaʿu dhā-l-ǧaddi minka-l-ǧaddu." (Nincs más isten csak Allah, Ő egyedül, nincs Neki társa! Övé a hatalom, Övé a hála és Ő mindenre képes. Ó, Uram, Allah! Senki nem akadályozhatja meg azt, amit Te adsz és senki nem adhat, amit Te megakadályozol. És a hatalommal bírót nem segíti hatalma Veled szemben.)

"Aki fokhagymát vagy hagymát eszik - az maradjon távol tőlünk - vagy mondta: tartsa magát távol - a mi mecsetünktől és maradjon otthon ülve a házában." Egy edény, amelyben zöldségek és zöld növények voltak, a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elé hozatott, majd ő annak szagát megérezte. Megkérdezte és elmondták milyen zöldségek vannak abban. Majd mondta: vigyétek azokat az egyik társnak. Mikor az meglátta azokat ő sem akarta megenni. Erre a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: Egyél! Mivel én meghitt és bensőséges beszélgetést folytatok azzal, akivel te nem."