Ha valaki közületek fájdalmat, kényelmetlen érzést érez a gyomrában; és nem tudja eldönteni vajon kijött-e onnan valami vagy sem; addig ne menjen ki a mecsetből, amíg valami hangot nem hall, vagy valami szagot nem érez
Abū Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta:
"Ha valaki közületek fájdalmat, kényelmetlen érzést érez a gyomrában; és nem tudja eldönteni vajon kijött-e onnan valami vagy sem; addig ne menjen ki a mecsetből, amíg valami hangot nem hall, vagy valami szagot nem érez."
«إِذَا وَجَدَ أَحَدُكُمْ فِي بَطْنِهِ شَيْئًا، فَأَشْكَلَ عَلَيْهِ أَخَرَجَ مِنْهُ شَيْءٌ أَمْ لَا، فَلَا يَخْرُجَنَّ مِنَ الْمَسْجِدِ حَتَّى يَسْمَعَ صَوْتًا، أَوْ يَجِدَ رِيحًا».
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elmagyarázza, hogy ha az imádkozó személy valami kellemetlen érzést érez a gyomrában, és nem világos a számára vajon kijött-e onnan valami vagy sem - az ne hagyja ott az imáját, ne szakítsa azt félbe, azért hogy megismételje a wuḍū'-t, mindaddig amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy valami érvénytelenítette a rituális tisztaságát; azáltal, hogy a szellentés hangját hallja, vagy érzi a szagot. A megbizonyosodott dolgot nem érvényteleníti a kétely; így: bizonyos a rituális tisztaságában, a tisztátalanság pedig csupán kételyre, gyanúra épül.
...:
Ez a hagyomány az Iszlám kiinduló álláspontjainak egyike és a fiqh egy alapelve, nevezetesen: a bizonyosság nem múlik el a kétség, gyanú révén. Így tehát az álláspont: abban az állapotban kell maradni, amiben volt, mindaddig amíg az ellenkezőjéről meg nem győződik.
A kétség (gyanú, kétely) nem befolyásolja a rituális tisztaságot és az imádkozó mindaddig a rituális tisztaság állapotában van, amíg meg nem győződik a tisztátalanságáról.
Muslim Szahíh-ja (Hiteles Hagyománygyűteménye) (1/ 276) (362).
Több (2)
البحر المحيط الثجاج في شرح صحيح الإمام مسلم بن الحجاج (8/ 374).
المفهم لما أشكل من تلخيص كتاب مسلم (1/ 608).