Encyclopedia of Prophetic Hadiths

Egy férfi megkérdezte Allah Küldöttét (Allah legyen elégedett vele és adjon neki örök üdvösséget): "Hogyan vélekedsz? Ha én elvégeztem a kötelezően előírt napi imákat és böjtöltem Ramadan havában, megengedettnek tekintettem a törvényileg megengedettet (halal) és tilalmasnak tartottam a törvényileg tiltottat (haram) és ezekhez nem tettem semmi többet hozzá - vajon beléphetek a Paradicsomba? Azt válaszolta: "Igen." A kérdező azt mondta: Allah-ra esküszöm, ezekhez nem fogok semmi mást hozzátenni.

"Bizony, a sátán elvesztett minden reményt arra, hogy az imádkozók őt imádják az Arabok szigetén (az Arab-félszigeten), ám (reménnyel tölti el, hogy) ellentétet és nézeteltérést tud szítani közöttük."

Eljött egy (beduin) férfi a Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és mondta: Ó, Allah Küldötte! Mi a két megkerülhetetlen dolog (al-múgibatán; azok, amelyek vagy a Paradicsomot, vagy a Tüzet teszik elkerülhetetlenné)? Ő pedig mondta: "Aki úgy hal meg, hogy nem társított Allah mellé senkit és semmit, az a Paradicsomba kerül. Aki pedig úgy hal meg, hogy társítást követett el Allah-hal szemben, az a Tűzbe kerül."

"Az ember és a társítás és a hitetlenség között csupán az ima elhagyása van."

"Aki olyan állapotban találkozik Allahhal, hogy nem társított Hozzá senkit és semmit - az a Paradicsomba kerül; és aki találkozik Vele, miközben társakat állított Mellé - az a Pokolba kerül."

"Minden jó cselekedet illetve helyénvaló dolog (ma'rúf) jótékony adakozásnak számít (assz-szadaqah)."

"Öt olyan dolgot kaptam, amit előttem még senki más nem kapott meg: Segítségül kaptam az ellenség félemlítését, egy hónap távolságnyival az érkezésem elött. Az egész föld tisztává és imahelyé tétetett a számomra, így bárkit, akit az én Népemből eléri az ima ideje - az helyen imádkozzon. A hadizsákmány törvényessé tétetett a számomra, ami még, előttem, senkinek sem engedtetett meg. Megkaptam a Közbenjárás lehetőségét. Előttem minden próféta csak a sáját népéhez lett külde, én pedig az egész emberiséghez."

Egy portyán voltunk és egy Kivonulók (muhádzsirok) közül való férfi rúgva elűzött egy férfit a Segítők (anszárok) közül. A Segítő mondta: Ó, ti, Segítők (segítség!)! És a Kivonuló azt mondta: Ó, ti Kivonulók (segítség!). Allah az Ő Küldöttének (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) fülébe juttatta ezt és erre azt mondta: "Hagyjátok azt! Hiszen bűzös dolog az." Dzsábir azt mondta: Midőn a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megérkezett Medinába a Segítők nagyobb számban voltak; ám később a Kivonulók száma is növekedni kezdett. Abdullah bin Ubayy mondta: Vajon ők (a Kivonulók) ilyet tettek volna? Allahra! Ha visszatérünk Medinába az erősebb és nemesebb kiűzi onnan a gyenge alantast. Umar bin al-Khattáb (Allah legyen elégedett vele) azt mondta: Engedd meg nekem, ó, Allah Küldötte; hogy elvágjam a nyakát ennek a képmutatónak! A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) pedig így válaszolt: "Hagyd őt! Nem szeretnám ha az emberek olyanokat beszélnének, hogy Muhammad megöli a Társait."