Encyclopedia of Prophetic Hadiths

Ali bin Abi Tálib (Allah legyen elégedett vele) küldött Allah Küldöttének (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) Jemenből, valamennyi aranyat, amely még nyers érc formájában volt, egy cserzett bőr tarsolyban. Mondta: Négy ember között osztotta szét: Uyayna bin Badr és Aqra' bin Hábisz, és Zayd al-Khayl és a negyedik vagy Alqama vagy Ámir bin at-Tufayl. Egy férfi a társai közül mondta: Mi inkább jogosultak vagyunk arra, mint ezek a férfiak! Mondta: Ez eljutott a Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és ő mondta: "Nem bíztok meg bennem, holott én vagyok a megbízható embere annak, Aki az égben van; az ég híre eljön hozzám reggel és este!" Mondta: ekkor felállt egy férfi beesett szemekkel, kiemelkedő pofacsonttal, magas homlokkal, vastag, dús szakállal, borotvált fejjel és felhúzott ruhával és azt mondta: Ó, Allah Küldötte! Féld Allahot! Erre azt mondta: Ó, jaj neked! Vajon nem én vagyok-e a legjogosultabb a föld népe közül, hogy féljem Allahot? Ezt követően a férfi elment. Khálid bin al-Walíd mondta: Ó, Allah Küldötte! Ne vágjam el a nyakát? A Próféta azt válaszolta: "Ne! Talán imádkozik." Khálid mondta: Mennyi imádkozó mond a nyelvével olyat, ami nincs is meg a szívében. Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta: "Én nem kaptam arra parancsot, hogy kutassam az emberek szívét, sem arra, hogy felnyissam a hasukat." Mondta: Majd ránézett, mikor az utóbbi elmenni készült és azt mondta: "Bizony ennek a férfinak a leszármazottai közül elő fog jönni egy nép, akik recitálják Allah Könyvét, folyamatosan, ám az a torkukat nem fogja túlhaladni (nem is fogják érteni, sem aszerint cselekedni); el fognak szakadni a Vallástól, ahogyan a nyíl keresztül hatol a célján" És azt gondolom, mondta: "Ha én még élnék az ő korukban, akkor bizony megölném őket ahogyan Thamúd népét megölték."