Encyclopedia of Prophetic Hadiths

Láttam Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a jobb oldalára köszön és a bal oldalán is, míg meg nem láthattam arcának fehérségét.

"Arra kaptam parancsot, hogy hét csontra (testrész) boruljak le: a homlokra (ekkor az orrára is mutatott), a két kézre, a két térdre és a két láb lábujjaira - és ne fogjuk össze a ruhát és a hajat."

Némely férfiak elmentek Sahl bin Saʿd as-Sāʿidī-hoz; azon elmélkedve: a minbar (a lépcsős szószék amelyen az imám beszél) milyen fából készült. Megkérdezték őt erről. Ő pedig mondta: Allahra! Bizony én tudom miből készült. Láttam azt az első napon, amikor a helyére került és az első alkalmat, amikor Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ráült. Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) egy üzenetet küldött egy asszonynak - egy az Anszárok közül való nőnek, akit Sahl megnevezett -: "Parancsold meg ács dolgozódnak, hogy készítsen nekem fából valami alkalmatosságot, amire leülhetek, midőn az emberekhez beszélek." Az asszony így tett és el is készült, az al-Ghāba (Medina egyik negyede) tamariszkuszfájából. Elküldték Allah Küldöttének (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget). Ő pedig utasítást adott, hogy hová tegyék. Majd láttam azon Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), Allāhu akbaru-t mondott midőn azon volt, majd meghajlást végzett azon, majd háttal lejött róla és leborulást végzett a minbar tövében, majd visszatért. Midőn befejezte, az emberek felé fordult és mondta:" Ó, emberek! Én csupán azért csináltam ezt, hogy követhessetek az imámban és megtanulhassátok az imámat."

Imádkoztam a Prófétával (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) először jobbra fordulva köszönt el az imából: "asszalamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuh- béke reátok és Allah könyörülete és áldásai", majd balra fordulva: "asszalamu alaykum wa rahmatullah- béke reátok és Allah könyörülete és áldásai."

Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) az imáját a takbír-ral (Allahu Akbar) nyitotta meg és az "Al-hamdu lilláhi Rabbi-l-ʿálamín (A teljes dicsőség csak Allahot illeti, a Világok Urát)" recitálásával (Q1). Ha meghajlást végzett a fejét sem nem emelte fel, sem nem hajtotta le túl mélyre - e kettő között tartotta. Miután felemelkedett a meghajlásból, addig nem borult le, amíg teljesen ki nem egyenesedett. Midőn felemelte a fejét az első leborulásból, addig nem borult le újból, amíg ültében teljes nyugalommal el nem helyezkedett. Minden két raká után elmondta a tahiyya-t (az üdvözlést). Bal lábfejét elfektette a talajon és a jobb lábfejét egyenesen tartotta. Megtiltotta a sátán ülését, és megtiltotta, hogy az ember úgy fektesse le karjait a földre, mint a vadállat. Az imát a taszlímm-al (asz-szalám...) fejezte be.

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a két leborulás között azt szokta mondani: "Rabbi-ghfir lī, Rabbi-ghfir lī" (Uram! Bocsáss meg nekem! Uram! Bocsáss meg nekem!).

"Az, aki a legrosszabb lopást követi el, az nem más, mint az, aki ellopja az imáját." Mondták: Hogyan lophatja el valaki az imáját? Mondta: "Nem tökéletesen végzi a meghajlását és a leborulását."

"Ha leborulást végzel, tedd a két tenyeredet (a földre) és a két könyöködet emeld fel!"