Encyclopedia of Prophetic Hadiths

Ő "Allāhu akbaru"-t mondott minden egyes kötelezően előírt imában és másokban is, Ramaḍān hónapban és máskor is, "Allāhu akbaru"-t mondott ha felállt (az imához), "Allāhu akbaru"-t mondott ha meghajolt, majd mondta "Allah meghallgatja azt, aki Neki ad hálát és Őt dicsőíti", majd mondta: "Urunk! Tiéd a hála és a köszönet" mielőtt leborult volna. Majd "Allāhu akbaru"-t mondott, midőn a leborulásba indult, "Allāhu akbaru"-t mondott midőn fejét felemelte a leborulásból, majd "Allāhu akbaru"-t mondott mikor leborul, majd "Allāhu akbaru"-t mondott mikor fejét felemelte a leborulásból; majd "Allāhu akbaru"-t mondott mikor felállt az üléséből a második után, és ehhez hasonlóan cselekedett minden egyes rakʿa-ban amíg be nem fejezte az imát. Majd azt mondta midőn elköszönt az imából: Arra mondom, Akinek a Kezében a lelkem van! Közületek én vagyok a legközelebb és a leginkább hasonló Allah Küldöttének (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) imájához. Ilyen volt az imája addig, amíg el nem hagyta a földi létet.

Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a két kezét felemelte a vállai magasságába midőn az imát megnyitotta (elkezdte), és amikor "Allahu akbaru-t" mondott midőn meghajolt, és amikor felemelte a fejét a meghajlásból, felemelve ebbe a magasságba és mondta: "szamia-Allahu li-man hamidah Rabbana wa laka-l-hamd - Allah meghallgatja azt, aki Őt magasztalja. Urunk Tiéd a dicsőség és a hála!" A leborulásban ezt nem tette meg.

Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megtanította nekem a tašahhud-ot, miközben a kezem a két tenyere között volt, úgy ahogyan a Korán egyik sūra-ját tanította: "at-taḥiyyātu li-Llāhi wa-ṣ-ṣalawātu wa-ṭ-ṭayyibātu. As-salāmu ʿalayka ayyuhā-n-nabiyyu wa raḥmatu-Llāhi wa barakātuhu, as-salāmu ʿalaynā wa ʿalā ʿibādi-Llāhi-ṣ-ṣāliḥīna. Ašhadu an lā ilāha illā-Llāhu wa ašhadu anna Muḥammadan ʿabduhu wa rasūluhu" (Az üdvözletek Allah-nak, az imák és a szép szavak és jó dolgok! Béke reád, ó, Próféta! És Allah Könyörülete és áldásai. Béke reánk és Allah kegyes és istenhívő szolgáira. Tanúságot teszek arról, hogy nincs más jogosan imádható isten csak Allah és tanúságot teszek arról, hogy Muḥammad Allah hívő szolgája és az Ő Küldötte.) Kettejük verziójában: "Bizony Allah ő maga as-Salāmu (Béke, Teljesség, Tökéletesség). Ha valaki közületek az ima során leül (a tašahhud elmondására) az mondja: "at-taḥiyyātu li-Llāhi wa-ṣ-ṣalawātu wa-ṭ-ṭayyibātu. As-salāmu ʿalayka ayyuhā-n-nabiyyu wa raḥmatu-Llāhi wa barakātuhu, as-salāmu ʿalaynā wa ʿalā ʿibādi-Llāhi-ṣ-ṣāliḥīna." Ha ezt elmondta, úgy Allah minden kegyes és istenfélő szolgája az égben és a földön részesült az üdvözlésben. Ašhadu an lā ilāha illā-Llāhu wa ašhadu anna Muḥammadan ʿabduhu wa rasūluhu. Majd azt a fohászt mondhatja el, amit akar."

Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) bement a mecsetbe, és utána bement egy férfi is, aki imádkozott, majd köszöntötte a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), aki úgy válaszolt neki: "Menj vissza és imádkozz! Hiszen te nem imádkoztál." Visszament, imádkozott, ahogyan korábban imádkozott, majd elment és köszönt a Prófétának (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget). Ő azt mondta: "Menj vissza és imádkozz! Hiszen te nem imádkoztál." Háromszor történt ez. A férfi erre azt mondta: Arra, Aki az Igazsággal küldött el téged! Én nem tudom azt jobban csinálni! Tanítsd hát meg nekem! Ő pedig mondta: "Ha felállsz az imához mondj Allahu akbaru-t. Majd recitáld azt, amire képes vagy a Koránból! Majd hajolj meg, míg megnyugszol a meghajlásban! Majd emelkedj fel amíg kiegyenesedve meg nem nyugszol! Majd borulj le míg a leborulásodban meg nem nyugszol! Majd emelkedj fel, míg az ülésedben meg nem nyugszol! A teljes imádban így cselekedj!"

"Arra kaptam parancsot, hogy hét csontra (testrész) boruljak le: a homlokra (ekkor az orrára is mutatott), a két kézre, a két térdre és a két láb lábujjaira - és ne fogjuk össze a ruhát és a hajat."

Némely férfiak elmentek Sahl bin Saʿd as-Sāʿidī-hoz; azon elmélkedve: a minbar (a lépcsős szószék amelyen az imám beszél) milyen fából készült. Megkérdezték őt erről. Ő pedig mondta: Allahra! Bizony én tudom miből készült. Láttam azt az első napon, amikor a helyére került és az első alkalmat, amikor Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ráült. Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) egy üzenetet küldött egy asszonynak - egy az Anszárok közül való nőnek, akit Sahl megnevezett -: "Parancsold meg ács dolgozódnak, hogy készítsen nekem fából valami alkalmatosságot, amire leülhetek, midőn az emberekhez beszélek." Az asszony így tett és el is készült, az al-Ghāba (Medina egyik negyede) tamariszkuszfájából. Elküldték Allah Küldöttének (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget). Ő pedig utasítást adott, hogy hová tegyék. Majd láttam azon Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), Allāhu akbaru-t mondott midőn azon volt, majd meghajlást végzett azon, majd háttal lejött róla és leborulást végzett a minbar tövében, majd visszatért. Midőn befejezte, az emberek felé fordult és mondta:" Ó, emberek! Én csupán azért csináltam ezt, hogy követhessetek az imámban és megtanulhassátok az imámat."