Encyclopedia of Prophetic Hadiths

"Allah átkozza meg a zsidókat és a keresztényeket; ők a prófétáik sírjait imahellyé tették". Aisha (Allah legyen elégedett vele) azt mondta: ezen szavai nélkül a sírja látható lett volna; attól azonban félni kellett, hogy imahellyé (mecsetté) teszik azt.

"Allah mondja: Minden cselekedet Ádám gyermekéé, kivéve a böjtöt; az Engem illet és Én jutalmat adok azért. A böjt egy védelmező pajzs. Így ha valaki közületek böjti napot tart, az ne végezzen nemi életet, és ne csapjon zajt kiabálással és veszekedéssel. Ha valaki káromolja, bántalmazza őt vagy harcot kezd vele szemben, akkor mondja: én böjtölő ember vagyok! Arra mondom, Akinek a Kezében, Muhammad lelke van! A böjtölő szájának illata (szaga) kedvesebb és jobb Allah-nál, mint a pézsma illata. A böjtölő embernek két örömteli pillanata van, amikor örvendhet: ha megtöri a böjtöt örvend; illetve midőn Urával találkozik örvendezik a böjtjének."

Egy vak férfi elment a Prófétához (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget), és azt mondta: Ó, Allah Küldötte! Nincs senkim, aki elvezetne engem a mecsethez. Ezért engedélyt kért Allah Küldöttétől (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), hogy a házában imádkozhasson, és megkapta az engedélyt, és amikor elfordult, hogy elmenjen, a Próféta szólította (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget), és így szólt hozzá: " Hallod az imára hívást? - Amikor azt a választ kapta, hogy igen, hallja - azt mondta neki: "Nos, válaszolj rá! (az imára hívásra)."

Egy férfi, egy pénteki napon belépett a mecsetbe azon az ajtón, ami a Bíróság Háza felé nézett; Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) állt és khutbá-t mondott. A férfi, Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elé lépett és azt mondta: " Ó, Allah Küldötte! Elpusztultak a javak, és minden út megszünt. Fohászkodj hát Allahhoz azért, hogy adjon esőt!" Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) felemelte a két kezét és mondta: "Ó, Allah! Küldj nekünk esőt. Ó, Allah! Küldj nekünk esőt. Ó, Allah! Küldj nekünk esőt" Anasz mondta: "Allahra mondom! Nem láttunk az égen egyetlen felhőt vagy felhőpamacsot sem; és nem volt köztünk és Szal Hegy között sem ház, sem építmény." Anasz tovább mondta: "Majd egy felhő jelent meg a hegy mögött, olyan volt mint egy pajzs és miután az ég közepére ért, szétterjedt. Majd esni kezdett. Esküszöm Allahra, hogy hat napig nem láttuk a Napot." A következő hét péntekén egy férfi ugyanazon az ajtón jött be. És Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) állt és a khutbát mondta. Szembeállt Vele és mondta: "Ó, Allah Küldötte! Elpusztultak a javak, és minden út megszünt. Fohászkodj hát Allahhoz, hogy tartsa az esőt vissza rólunk!" Anasz mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) felemelte két kezét majd mondta: "Ó, Allah! Körülöttünk és ne rajtunk. Ó, Allah! A magas fennsíkokon, a hegyeken, dombokon, a völgyek mélyén és a fák tövén!" Anasz mondta: "Ekkor elállt az eső, és mi a napfényben mentünk ki a mecsetből." Sharik így mondta: Megkérdeztem Anasz bin Málikot: Vajon ez az a férfi volt, aki elsőként kérte? Ő pedig azt mondta: "Nem tudom."

Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a két kezét felemelte a vállai magasságába midőn az imát megnyitotta (elkezdte), és amikor "Allahu akbaru-t" mondott midőn meghajolt, és amikor felemelte a fejét a meghajlásból, felemelve ebbe a magasságba és mondta: "szamia-Allahu li-man hamidah Rabbana wa laka-l-hamd - Allah meghallgatja azt, aki Őt magasztalja. Urunk Tiéd a dicsőség és a hála!" A leborulásban ezt nem tette meg.

"Bárki, aki fegyvert fog ellenünk - az nem tartozik hozzánk."

"Nem szabad az imát elvégezni ha az étel készen ott vár; sem pedig mikor őt (az imádkozni szándékozó) a két piszkos dolog kényszeríti (mikor a szükségét kellene elvégezni)."

A Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) megtiltotta a qazaʿ-t.