Encyclopedia of Prophetic Hadiths

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) egy katonai különyítményt indított útjára, és vezetőjükké egy, az Anszár közül való férfit nevezett ki. Megparancsolta az embereknek, hogy engedelmeskedjenek neki. A parancsnok haragra gerjedt, és azt mondta: Vajon nem parancsolta meg nektek a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), hogy engedelmeskedjetek nekem? Ők azt válaszolták: De, igen! Erre azt mondta: Gyűjtsetek nekem tűzifát. Ők gyűjtöttek is. Majd azt mondta: Gyújtsatok tüzet! Meggyújtották azt. Ezután azt mondta: Lépjetek be abba! Már majdnem meg is tették. Egyikük átölelte a másikat és azt mondogatták: A Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) menekültünk a tűz elől. Mindaddig így tettek amíg a tűz ki nem aludt. Ezután a parancsnok haragja is lecsendesedett. Ennek híre eljutott a Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és azt mondta: "Ha beléptek volna a tűzbe, a Feltámadás Napjáig nem léptetek volna ki abból; az engedelmesség csak a helyes és jó dolgokban megengedett."

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) előszeretettel a jobbjával kezdett, midőn lábbelit húzott, hajának leengedésében (fésülködés), tisztálkodásában és minden egyéb dolgában is.

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) levelet írt Kiszrá-nak (a perzsa uralkodónak), Qayszar-nak (a bizánci császárnak), a Nadzsási-nak (Abesszínia királyának), és minden zsarnoki uralkodónak, hogy meghívja őket Allahhoz, a Magasztoshoz. Az említett Nadzsási nem az a Nadzsási, akiért a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) halotti imát mondott.

Muhammad (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) családja nem evett két étkezést, egy és ugyanazon a napon, csak úgy, hogy az egyik a két étkezés közül datolya volt.

"Holnap ezt a zászlót egy olyan férfinak adom, akinek a kezei által a Magasztos Allah győzelmet ad. Annak a férfinak adom, aki szereti Allah-ot és az Ő Küldöttét, és akit szeret Allah és az Ő Küldötte." Az emberek az egész éjszakát azzal töltötték, hogy beszélgettek és találgatták ki fogja azt megkapni. Reggelre kelve az emberek elmentek Allah Küldöttéhez (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!). Mindenki közülük azt szerette volna, ha ő kapja meg azt. Ő pedig megkérdezte: "Hol van Ali bin Abi Tálib?" A Társak azt felelték Neki, hogy ő a két szemére panaszkodik. A Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) "küldetett érte", és eléje is hozták. Ekkor Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) a két szemébe köpött, majd pedig fohászkodott érte, erre meggyógyult mintha soha nem fájlalta volna a szemeit. Ekkor ő kapta meg a zászlót. Ali (Allah legyen elégedett Vele!) pedig azt mondta: 'Ó, Allah Küldötte! Addig harcoljak ellenük, míg olyanok nem lesznek, mint mi (azaz muszlimok.)? Ő pedig mondta: "Nyomulj előre a megszokott ütemben, egészen addig míg el nem éred a területüket! Majd szólítsd fel őket az Iszlám elfogadására! Utána tudasd velük mi lesz a kötelességük a Magasztos Allah-hal szemben, ebben a Vallásban. Allah-ra mondom! Ha Allah, általad csupán egyetlen embert is az Iszlámra vezérel, az jobb neked, mint egy nagy csapat, igen értékes vörös teve."

Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) fekhelye cserzett bőr volt, amit pálmarosttal töltöttek meg. A Muszlimnál található megszövegezés: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) párnája, amire ledőlt cserzett bőr volt, pálmarosttal megtöltve.

Allah Küldöttének (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) erkölcse a legszebb volt az emberek között.