Encyclopedia of Prophetic Hadiths

"Bármely arany vagy ezüst tulajdonos, aki nem teljesíti az utánuk járó kötelezettségét (zakat-ot), a Feltámadás Napján, ezek lemezekre lesznek hevítve a számára a Tűzből, és azokon fog égni a Pokol Tüzén; tüzes vasalóként égeti és simítja az oldalát, homlokát és a hátát. Ahányszor csak lehűl ismét felhevíttetik, egy olyan napon, amelynek mértéke ötvenezer év. Történik ez addig, amíg ítélet nem születik a szolgák fölött és meg nem látja útját vagy a Paradicsomba vagy a Tűzbe."

Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) körül ültünk. Velünk volt Abu Bakr és 'Umar (Allah legyen elégedett Kettejükkel!) és még néhányan. Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) felállt közülünk és elment. Sokáig távol maradt. Féltünk, hogy elszakad tőlünk, megrettentünk és mindannyian felkeltünk. Én voltam az első, aki féltette. Kimentem, hogy megkeressem Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!). Végül elértem egy kertet, ami egy Baní-n-Naddzsár-beli Anszároké volt. Ott jöttem és mentem, ajtót keresve rajta, ám nem találtam. Ekkor egy kicsiny csatornát vettem észre, amely a fal belsejébe folyt be egy külső kútból. Ekkor összehúztam magam és bebújtam, íme ott volt Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!). Ő mondta: "Abu Hurayra" , azt mondtam: Igen, ó, Allah Küldötte! Megkérdezte: "Mi van veled?" Én pedig mondtam: Ott voltál közöttünk, majd felkeltél és elmentél és hosszan távol maradtál tőlünk. Mi féltünk, hogy nem tudsz visszatérni és nagyon megrettentünk. Én voltam az első, aki megijedt. Eljöttem ehhez a kerthez és összehúztam magam, ahogyan a róka húzza össze magát. Mások is jönnek és keresnek Téged. Ő mondta: "Ó, Abu Hurayra!" Majd ideadta a két saruját és mondta: "Menj e két sarummal! És ha valakit is találsz e kert mögött, aki teljes bizonyossággal tanúsítja, hogy 'Nincs más jogosan imádható isten csak Allah!' azzal tudasd a Paradicsom örömhírét." Az első, akivel találkoztam az 'Umar volt, aki mondta: honnan ez a két saru? Ó, Abu Hurayra! Én mondtam neki: Ez a két saru Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) lábbelije, aki elküldött engem ezekkel, hogy akivel találkozom és tanúságot tesz arról, hogy nincs más jogosan imádható isten csak Allah, és ebben a szíve teljes bizonyossággal megnyugszik és elfogadja - azzal tudassam a Paradicsom örömhírét. Ekkor 'Umar a mellkasomra csapott, amitől a hátsómra estem. Majd mondta: Térj vissza, ó, Abu Hurayra! Én sírva visszamentem Allah Küldöttéhez (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget). 'Umar közelről követett engem és mögöttem volt. Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta: "Mi van veled, ó, Abu Hurayra?" Mondtam: Találkoztam 'Umar-ral és elmondtam neki azt, amivel te engem megbízva elküldtél. Ő a mellkasomra csapott erős ütéssel én pedig a hátsómra estem. Ő mondta menjek vissza hozzád. Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta: "Ó, 'Umar! Mi vitt téged arra, amit csináltál?" Ő mondta: Ó, Allah Küldötte! Kedvesebb vagy a számomra, mint az apám és az anyám! Vajon elküldted Abu Hurayra-t a két saruddal, hogy ha olyannal találkozik, aki tanúságot tesz arról, hogy nincs más jogosan imádható isten csak Allah, és ebben szíve teljes bizonyosság van, azzal közölje a Paradicsom örömhírét?! Mondta: "Igen!" ('Umar) Mondta: Nem kéne ezt tenni. Attól félek, hogy az emberek nagyon fognak ebben bízni és erre hagyatkozva elhagyák a cselekedeteket. Inkább engedd, hogy ők (további jó dolgokat) cselekedjenek! Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: Igen, engedjük őket!"

A Közösségem utolsó tagjai között lesznek majdan olyan emberek, akik olyan dolgokat fognak nektek beszélni, amit sem ti nem hallottatok, sem apáitok. Óvakodjatok tőlük!"

Mondtam: Ó, Allah Küldötte! Mondj nekem, az Iszlámban, egy olyan mondatot, amit senki mástól, csak tőled kérdezhetek. Mondta: "Mondd: Hiszek Allah-ban! Majd légy kitartóan egyenes (az Igaz Utat követve)!"

"Bizonnyal, követni fogjátok az előttetek éltek szokásait, akár egy hüvelyknyit, majd ismét egy hüvelyknyit, karnyit majd ismét egy karnyit, még akkor is ha ők bemennének egy gyík üregébe, ti követnétek őket oda." Mondtuk: Ó, Allah Küldötte! A zsidókat és a keresztényeket? Ő így válaszolt: "Ki mást?"

"Esküszöm arra, akinek Muhammed lelke a kezében van: senki ebből a közösségből, legyen zsidó vagy keresztény, ha hall rólam, majd úgy hal meg, hogy nem hisz abban, amivel elküldtek engem, ne lenne a pokol lakója."

"Bizony Allah megírta és meghatározta a jó cselekedeteket és a rossz tetteket, majd nyilvánvalóvá tette azokat. Aki egy jótett elvégzésére készül, ám végül nem hajtja azt végre, Allah azt Magánál egy teljes jó cselekedetként jegyzi fel. És ha egy jó cselekedetre készül és végre is hajtja azt, Allah azt tíztől egészen hétszázszoros jóként jegyzi fel, vagy még sokkal többszörösként. Ám ha egy rossz tettre készül, ám nem hajtja azt végre, Allah azt Magánál egy jó cselekedetként jegyzi fel. És ha egy rosszra készül és végre is hajtja azt, Allah azt csupán egyetlen rossz cselekedetként jegyzi fel Magánál."

"Mondjak nektek olyat a Daddzsálról (hamis Messiás), amilyet egyetlen próféta sem mondott a népének? Ő félszemű és hoz magával valamit, ami valamelyest hasonló a Paradicsomhoz és a Tűzhöz. Amelyikről azt mondja: ez a Paradicsom, az valójában a Tűz! Én ugyanúgy intelek benneteket, ahogy Noé intette a népét."