Encyclopedia of Prophetic Hadiths

Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) legtöbb parancsa a következő volt, midőn a halál közeledtét érezte: "Az ima és, amit a jobbotok birtokol. Az ima és, amit a jobbotok birtokol." Mondta a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ezt addig, amíg hörgő hangban jött a mellkasából és már nem tudott több szót kiejteni.

"Aki az ima után elmondja a Szubhan-Allah-t (Magasztaltassék Allah! Felette van Ő mindennek és mindenkinek) harmincháromszor, és az Alhamdulillah-t (Hála legyen Allah-nak) harmincháromszor, és az Allahu akbar-t (Allah a legnagyobb!) harmincháromszor; ez kilencvenkilenc. Majd ezt kiegészíti százra a: Lá iláha illa-Llahu wahdahu la saríka Lah, Lahu-l-mulku, wa Lahu-l-hamd, wa Huwa 'ala kulli say'in Qadír (Nincs más jogosan imádható isten, csak az Egy, Igaz Allah, Ő az egyedüli, Akinek nincs társa. Övé a hatalom és Övé a hála! Ő mindenre képes!), annak minden bűne megbocsáttatik, még ha annyi volt is mint a tajték a tenger felszínén."

Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a hajnali ima két rak'a-jában a {Mondd: "Ó, ti hitetlenek!"} [Q 109] és a {Mondd: "Ő, Allah az Egyedüli, az Egyetlen!"} [Q 112] szúrákat recitálta.

Megjegyeztem a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tíz rakʿa-t (az önkéntes imákból): két rakʿa a déli ima előtt és kettő utána; két rakʿa az al-maghrib ima után a házában és két rakʿa-t az al-ʿišā’u után a házában (végezve), és két rakʿa a hajnali ima előtt; ebben az időben senki nem ment be a Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget). Ḥafṣa azt mondta nekem, hogy a Prófeta, midőn a mu'adhdhin az imára hívott és bejött a fajr, két rakʿa-t imádkozott. Egy másik verzió szerint: A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a Pénteki Ima után két rakʿa-t imádkozott még.

"Ó, Bilāl! Jelentsd be: az ima elkezdődött! És adj nekünk pihentető nyugalmat általa!"

" Ha valaki közületek belép a mecsetbe, az mondja: "Allāhumma-ftaḥ lī abwāba raḥmatika" (Ó, Uram, Allah! Nyisd meg a számomra a Te Könyörületed kapuit!) és midőn kilép, mondja: "Allāhumma innī as’aluka min faḍlika" (Ó, Uram, Allah! Én, bizony kérem a Te kegyességed és jóságodat).

"Az Óra addig nem fog bekövetkezni, amíg az emberek nem dicsekszenek és nem büszkélkednek a mecsetekben."

"Ha valaki megfeledkezik egy imáról, az végezze el azt akkor, amikor eszébe jut; nem kell miatta bűnt megváltó engesztelés (kaffāra); csupán ez: {És végezd el az imát az Én megemlékezésemre!} [Ṭāhā:14; Q 20:14]